"És
ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit
tesztek?
Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is?"
(Mt 5:47 UVF)
A Watch Tower
Bible and Tract Society ("Őrtorony Társulat"), -
Jehova Tanúi felettes szerve - az 1 Korinthus 5:11-13 és
a 2 János 7-11 bibliaversekre hivatkozva egy emberalkotta
Szervezetből való kizárást kilátásba
helyezve tiltja az egyház tagjainak az egyházat
elhagyókkal való kapcsolattartást, még az
egyszerű köszönést is.
De ezzel - mint látni
fogjuk - a volt tagokat a bibliában található
legsúlyosabb bűnök elkövetőivel helyezi egy
kategóriába, többnyire minden bibliai alap nélkül.
Az 1 Korinthus 5:11-13-ban leírt bűnök (parázna, kapzsi, bálványimádó, szidalmazó, részeges, zsaroló) elkövetőire vonatkozik az, hogy "ne keveredjetek többé egy társaságba [....] még csak együtt se egyetek [vele]". János itt olyanokról beszél "akit testvérnek neveznek". Nem azt írja "neveztek". Mit jelent ez? Nemde azt, hogy az illető továbbra is testvér?
Alkalmazható
ez a tilalom valamiképpen "a másképp
gondolkodókra" is? János egyértelműen
felsorolja, hogy kikre vonatkozik. Ráadásul az ihletett
feljegyzések szólnak arról, hogyan kezelték
a másképp gondolkodókat. Mert még az
apostolok között is elfordult nem is kicsi
véleménykülönbség! (ApCsel 15)
Pál
apostolnak Korinthusban is meggyűlt a baja a gyülekezeti
pártokkal, mégsem egymás eltaszítására,
hanem egyetértésre buzdított. Nem állt rá
egyik véleményre sem, arra sem, amelyik látszólag
neki kedvezett volna, hanem mindenkit a Krisztusban lévő
egységre emlékeztetett. (1Kor 1) Pedig milyen egyszerű
lett volna azt mondani, hogy ne is köszönjetek annak, aki
nem a ti pártotokon van!
Az 1Kor 5:11-ben ("ne
keveredjetek egy társaságba") és a 2Thesz
3:14, 15-ben ("szakítsátok meg vele a társas
érintkezést") ugyanaz a görög szó
(szünanamignüszthai) szerepel. A 2 Thess 3:15 alapján
egyértelmű (és a Társulat is elismeri), hogy nem
kell a személyt "ellenségnek" tekinteni,
hanem "inteni kell mint testvért".
Mire buzdít
a Szentírás a más véleményem
levőkkel kapcsolatban? "És ha valamit másképpen
gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek" (Fil. 3:15
Károli)
Maradnak
a 2 János 7-11-ben az antikrisztusról leírtak.
János apostol, aki kizárólagosan használja
a kifejezést, az ilyen személyeket ezekkel a szavakkal
írja le:
"Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy
Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus ; az,
aki tagadja az Atyát és a Fiút" (1 Jn
2:22)
"de amely ihletett kijelentés nem vallja
Jézust, az egy sem az Istentől származik. Továbbá
ez az antikrisztus ihletett kijelentése, ...."
(1 Jn 4:3)
"Mert sok ámító ment ki a
világba, olyanok, akik nem vallják Jézus
Krisztus hústestben való eljövetelét.
Ez az ámító és az
antikrisztus. (2 Jn 7)
Ha nem TUDOD az adott
személyről, hogy parázna, kapzsi, bálványimádó,
szidalmazó, részeges, zsaroló vagy antikrisztus,
és mégis úgy bánsz vele, akkor
cselekedeteddel őt ilyennek ítéled. És ez nagyon
komoly dolog.
Tudod, én inkább elviselném,
ha "hitvány bolond"-nak neveznének, mint ha
"antikrisztus"-nak. Ennél borzasztóbb és
undorítóbb minősítés egy keresztény
számára nem létezik.
Ámde Jézus
ezt mondta: "aki minősíthetetlen szóval illeti
testvérét, számot kell, hogy adjon a Legfelsőbb
Törvényszéknek; míg aki azt mondja: >>Te
hitvány bolond!<<, méltó a tüzes
gyehennára." (Máté 5:22 UVF).
Mi
keresztények nem törvény alatt vagyunk, hanem
kegyelem alatt. De azért számunkra is van mondanivalója
Jézus szavainak. A kegyelem csak az ítéletet
veszi el, a viselkedés helytelenségét nem.
Miközben elgondolkodsz a fentieken, tartsd elmédben Pál apostol ihletett tanácsát:"Isten találtasson igaznak, még ha minden ember hazugnak találtatik is". Ő azok közé tartozott, akik nem féltek kiállni az Isten szerinti igazság mellett, akik nem csak önteltségből mondták: "az Isten szavát nem hamisítjuk meg, hanem az igazság nyilvánvalóvá tétele által ajánljuk magunkat minden emberi lelkiismeretnek az Isten színe előtt" - Róma 3:4; 2 Korintus 4:2