(1)Jackson nyilvánvalóan megfigyelőnek volt kijelölve a spanyol ajkú Tanúkkal kapcsolatos bírói tárgyalásokon. Noha velünk szemben óvatos volt, úgy tűnt, a Vezető Testület tagjaival való kapcsolatában (akiknek irányítása alatt tevékenykedett) kevésbé megfontolt, és a későbbiekben ajánlatosnak érezte egy levélben bocsánatot kérni tőlük. A levelezésben - mely az Adminisztrációs Irodán az én kezemen keresztül ment - arról beszélt, hogy utólag megrémült néhány megjegyzésétől, amit a Vezető Testület tagjaihoz intézett; és hogy bár kezdetben nem becsülte sokra, ahogyan azok az ügyeket intézték, a levél megírásának idejére ez az értékelés elérte azt a mértéket, amilyennek mindig is lennie kellett volna. Visszatekintve azonban az akkori gyorsírójának (Lee Waters) tett megjegyzésre, amit én véletlenül meghallottam, főként csak a saját maga védelmével volt elfoglalva. Jackson azt mondta Waters-nek, azt érzi, hogy a felmerült súlyos bírói problémák - legalábbis részben - a Vezető Testület csődjének tudhatók be, mivel csődöt mondtak a tekintetben, hogy igazán 'a szó szolgálatának szenteljék magukat', ahogy az Írás szerint az apostolok tették Apcsel 6:4-ben. (A legtöbb Vezető Testület-i tag nem vett részt a kiadott bibliai anyagokkal kapcsolatos kutatásban és azok megírásában.)

(2)iközben Júdás, érméit eldobva beléphetett a papok udvarába (amely normális esetben nem volt megközelíthető laikusok számára), az valószínűtlennek látszik, hogy magába a szentélybe (naos) ment volna be. A görög eis (-ba, -be) szó kizárni látszik ezt a lehetőséget. Amint az 1985-ös kiadású Sorközi Fordítás könyvborítót követő oldalán is látszik, ha Júdás "az ezüstöket a templomba (eis) dobta", ez a görög szó azt feltételezi, hogy ő maga az épületen kívül volt. Így Júdás az udvar egyik részébe mehetett be, közvetlenül a Szent Hely ajtajával szemben, és erről a helyről dobta be pénzét a szentély nyitott ajtaján át. (Lásd R. C. H. Lenski megjegyzéseit a következő oldalon.) Az eis szó "felé"-nek is fordítható, mint azt a W. F. Albright és C. S. Mann által fordított The Anchor Bible (copyright 1971, Doubleday & Co.) is mutatja. Ebben a fordításban Máté 27:5 így szól: "... Ledobta az ezüstöket a Szentek szentje felé, visszafordult, elment és felakasztotta magát." (Kiemelés tőlem) Ha Máté csupán azt akarta mondani, hogy Júdás a szentély "felé" hajította a pénzt, akkor természetesen nem volt szükséges belépnie a templom valamely tiltott részére. Egyszerűen a templom egyik feléből a szentély irányába dobta az érméket, s ez megfelelhet az események Máté általi pontos leírásának. (Apcsel 24:15-ben és 2Korinthus 9:8-ban például az eis "felé"-nek lett fordítva az Új Világ Fordításban.)

(3)Th. A Busink Der Tempel Von Jerusalem (A jeruzsálemi templom, Leiden, E. J. Brill, 1980) című átfogó munkájának 1081. oldala szerint Josephus a "neios (=naos)" szót a "teljes belső szentély" jelzésére használja, beleértve abba a papok udvarát (annak falával együtt), de az olyan külső udvarok nélkül, mint a pogányok udvara. Josephus Zsidó háborúk című művét (V. könyv., 3. fej., 201. bek.) idézi, mint példát erre a megközelítésre. Ha Máté 27:5 szintén ugyanebben az értelemben használja a naos szót, akkor Júdás anélkül bedobhatta az ezüstöket a naos-ba, hogy a tiltott területre be kellett volna lépnie. Egy olyan helyről, ahol legálisan tartózkodhatott, egyszerűen behajította az érméket a papok udvarára, s ez pontosan megfelel Máté beszámolójának.

( 4)* Sokkal könnyebb lenne bizonyítani egy szó szerinti alkalmazását a 144000-es számnak, ha a tizenkét törzsből való tizenkétezer ember egy, a testi Izraelre való szó szerinti utalásként lenne felfogható. Ha erről lenne szó, az értelmezés legalább önmagával megegyező lenne ezen írásszakasz minden részletében. A "144000" jelképes természetét mérlegelve a The Interpreters One-Volume Commentary On the Bible című bibliai kommentár a 955. oldalon megjegyzi: "A második látomás ebben a részletben /a "nagy sokaság"/ nem szándékozik ellentétbe kerülni az elsővel. A 144000 az egyházat, mint igazi Izraelt szimbolizálja, amíg az a földön küzd. A nagy sokaság, melyet ember meg nem számlálhatott, minden nemzetből, népből és nyelvből, a győzedelmes egyház a mennyben?" Ennek semmi értelme (mint azt a kommentár megjegyzi), ha a 144000-et, mint földi csoportot mutatja be elsőként a Jelenések 7. A "négy angyal"-nak, aki "a föld négy sarkán áll", azt az utasítást adták, hogy "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak", míg a 144000-t "el nem pecsételjük a homlokukon", mialatt még a földön vannak. Ez nem történik meg a Jelenések 14-ig; hogy a 144000 a mennyben van ábrázolva, talán (miként néhány kommentátor rámutat) a megvalósulást hangsúlyozó megjegyzés itt. A Jelenések hetedik fejezetében 144000 van elpecsételve a földön, ahol ők ellenségeikkel voltak összetűzésben. Most, a 14. fejezetben, a teljes 144000 (a teljes egyházat ábrázolva) meg van mentve és a mennyben vannak, egyikük sem veszett el.

(5) A betű szerinti templom egyéb udvarai csak a zsidók számára voltak megközelíthetőek és ezért nem ábrázolhatnák megfelelően azokat, akik nem tekinthetők "szellemi zsidók"-nak. A "nagy sokaság" nem tartozik valójában a 144000 "szellemi zsidó" közé az Őrtorony Társulat-i tanítások szerint, hanem csak "kapaszkodnak ő a ruhája szegélyébe egy zsidónak" a Zakariás 8:23-ra vonatkozó jelképes magyarázatuknak megfelelően (lásd: 1986. április 15-i Őrtorony, 20. oldal, 21. bekezdés; valamint az 1988. január 1-i Őrtorony, 17-18. oldal, 18. bekezdés /angolban/). Ezért az 1972-es Paradise Restored To Mankind - By Theocracy! című kiadvány a 80. oldalon (angolban) kijelenti, hogy: "Ez a 'más juhok' 'nagy sokasága'már Jehova Isten szellemi templomában van. ők, nem lévén elpecsételt szellemi Izraeliták, a pogányok udvarában vannak, éppen olyan formában, ahogyan az a jeruzsálemi templomban volt Jézus Krisztus és az apostolok napjaiban." (lásd még: Efézus 2:14, mely kétségtelenül a jeruzsálemi templom legkülső udvarának falára utal, melyen a nem-zsidóknak tilos volt túlmenni).