Jehova Tanúi olyan benyomást keltenek, hogy ismerik a Bibliájukat. A
legnagyobb
könnyedséggel szökellnek ide-oda kedvelt "bizonyító" szövegrészeikhez,
"bebizonyítva" állításaikat és megcáfolva érveidet - vagy legalábbis eléggé
elhomályosítva az adott témát. Valójában azonban a legtöbb Jehova Tanúja nem
ismeri a Bibliát.Amit ismernek, az a szervezet által
szövegösszefüggéséből kiragadott és az
érvelés céljára újból összeállított néhány tucat "bizonyító" szöveg, ami
messze áll attól, amit a Biblia ténylegesen mond.
A Tanúkat arra a hitre nevelik, hogy ők
többet "tanulmányozzák a Bibliát", mint
más vallások, tanulmányozási anyagaik azonban az Őrtorony Társulat
kiadványaiból állnak. Bibliaverseket idéznek, de szövegösszefüggésükből
kiragadva azokat.
És nemcsak a szövegösszefüggést hagyják
figyelmen kívül, hanem a verseket igazából egy másik
szövegösszefüggésbe helyezik, mégpedig az Őrtorony-anyag
szövegösszefüggésébe.
Hogy megértsük, hogyan képes megváltozni
az adott jelentés, gondoljunk úgy az
egész bibliai szakaszra, mint egy darab sült pulykamellre. Ha valaki vág
belőle és megeszi, tudni fogja, hogy milyen az íze. Az azonban, akinek csak
egy vékony szeletet adnak belőle mustárral leöntve, két szelet rozskenyér
között, csak azt fogja tudni, hogy a szendvicsnek milyen íze van - nem pedig
magának a pulykának.
Hasonló módon egy bibliavers eredeti
'zamata' is teljesen elveszhet illetve
megváltozhat, amikor a bevezető szavak és a következtetést levonó alkalmazás
közé ékelődik egy Őrtorony-könyv oldalain.
Állandóan ilyen "Írás-szendvics"-étrenden
élve Jehova Tanúi sosem ismerik meg
igazán a Bibliát. Elsajátítják azonban az Őrtorony Társulat tanításait a
bizonyításra szolgáló szövegrészekkel együtt, amelyekkel a Társulat "Biblián
alapulónak" tünteti fel azokat.
Amikor maguk között beszélik meg az
anyagokat, Jehova Tanúi az
Őrtorony-kiadványokhoz fordulnak és azokra hivatkoznak egy kérdést
bizonyítandó, vagy azt eldönteni, hogy miben kell hinniük. Egy bibliavershez
fordulni sosem elegendő, mivel hitelveik tulajdonképpen a vers társulati
értelmezésén múlnak.
Jehova Tanúi valójában, ha már elég
régóta vannak a szervezetben ahhoz, hogy
lássák ahogy a "világosság egyre növekszik" a különböző témákat érintően,
rutinszerűen kutatják kiadványaikat a Társulat legfrissebb magyarázata
céljából.
Amikor a Társulat korrigálja a téves
próféciákat, vagy megváltoztatja
tanításbeli álláspontokat, gyakorta pontosan ugyanazokat a verseket használja
az új tanítás alátámasztására. A régi értelmezést egyszerűen elhajítja, és a
kérdéses vers hivatalos jelentéseként egy új magyarázattal helyettesíti.
Jehova Tanúi valójában - egy olyan
folyamaton keresztül, amit George Orwell
futurista regényében, az '1984' -
ben "duplagondol"
- nak nevez - hiszik, hogy
tanításaik egyenesen a Bibliából és csakis a Bibliából származnak, mialatt
szívükben tudják, hogy minden a brooklyni Vezető Testülettől jövő éppen
aktuális értelmezéstől függ.
Alkalomadtán - mint amikor valami belső,
a szervezetben lévő felbolydulással
küzd a vezetőség, és erős nyelvezetet használ, hogy a tagokat kordában tartsa
- mégis megjelentetnek olyan megállapítást, ami elárulja valódi
hozzáállásukat
"Ámde Jehova látható
szervezetről is gondoskodott: 'hű és értelmes
rabszolgáról', akit szellemtől-felkentek alkotnak, hogy Krisztus követőit
minden nemzetben hozzásegítsék a Biblia helyes megértéséhez és megfelelő
alkalmazásához. Ha nem vagyunk kapcsolatban ezzel az Isten által felhasznált
közlési csatornával, nem haladhatunk előre az élet útján, akármennyit olvassuk
is a Bibliát." - Őrtorony, 1982/11., 19. o.
A Tanúkat arra készítik fel, hogy amikor
kívülállókkal beszélnek, egyedül az
Írásokra hivatkozzanak és azokat idézzék - ne az Őrtorony-kiadványokat,
amelyek hitük valódi alapját képezik.