Évadnyitó horgász túra a Búzásvölgyi víztározón
Írta: yaxeycarp - Dátum: 2010.01.23 16:07:31
Eljött végre május eleje, amikortól engedélyezett a tavon az éjszaki horgászat. Ezt tartjuk az igaz évadnyitó pecának, a barátaimmal. Ki azért szereti, mert most kezdődhet a tilalom után a ragadozó szezon, ki azért mert, így hatékonyabban csalogathatja a pontyokat, amurokat, a horogra. Ilyenkor általában népes a csapatunk, szinte mindenki kijön a partra, és ha szerencsénk van sikerül egy jó szakaszon közel egymáshoz elhelyezkedni. Ez mindig egy rituális esemény nem csak a horgászat, hanem egy hangulatos, vidám közös buli, főzés, iszogatás, beszélgetés, ugratások, sztorizások, le tudjuk vezetni a felgyülemlett feszültséget. (A buli szót ne értse senki félre, közülünk soha senki nem vetemedne arra, hogy a partra nem illő magatartást tanúsítana.)
Elérkezett az április 30. sikerült 1 nap szabit kicsikarnom magamtól, úgyhogy elvittem a lányokat suliba, majd irány Recsk. Zoli barátom már a parton volt és tartotta a frontot, hogy olyan helyen tudjunk horgászni, ahol népes társaságunk is elfér, így sikerült a halőrházzal szembeni csücsköt körbeülnünk. A kicuccolás és a sátorállítás viszonylag gyorsan ment, az időjárás kegyes volt nem fújt a szél, ez idő alatt. Annyi málhával érkeztem, ami egy hónapig is elég lett volna, de hát az a legbosszantóbb, ha egy apróság otthon marad. Régebben, babonás voltam az volt a kabalám, ha véletlenül otthon maradt valami, akkor jó lesz a fogás. Volt is példa ilyenekre, hogy lemaradt a rod-pod lába, vagy az elektromos jelzők, a bekevert etetőanyag, stb. Ezért úgy döntöttem, hogy nem leszek babonás mert aki az, az szerencsétlen. Most viszont kisebb logikai kirakójátékot kell játszanom, hogy minden elférjen a nem kicsi verdámban.
A bojlis, és a feeder bot jól megfér egymással
A csütörtöki napot arra szántam, hogy belakjam a tárbort, bedobtam, egy feeder, és egy bojlis botot, aztán elmentem szomszédolni. Közben megérkezett Attila barátom is, így már fenyegetve éreztem magam, hogy körülöttem, beindul az etetés, ezért én is nekiláttam. A taktikám, kender alapú nitro etetőanyagra, sok aprómagra, némi csemegekukoricára, még kevesebb főtt kukoricára, és 3 féle 4-6 mm-es pelletre alapult. Ezeket gombócba gyúrtam és egy jó kis területet csúzlival megetettem. A bojlis készségem kicsit távolabb volt bedobva, mint ahogy oda a gombócokat el tudtam volna lőni, oda jutott néhány szem bojli, és 16 mm-es pellet. Nálam a délután is eseménytelenül zárul, néhány kárász után a feederes boton is lecseréltem a csemege-csonti szendvics csalit, büdös pelleltre. Zoli barátom fogott egy szebb pontyot. Sajnos én hoztam a formámat, és nem kapcsoltam be a távjelzőmet, így szomszédolás közben nem vettem észre egy kapást. Mire visszaértem a bothoz, a hal már teljesen a part közelében volt, még fel tudtam venni vele a kontaktust, de néhány fejrázás után lemaradt a horogról, még a méretét sem tudtam igazán megbecsülni.
Mivel a tavon ez a nap ragadozó horgászat kezdete, cimboráim harcsára készültek, én az éjszakát bojlizással terveztem tölteni. Késő délutánra megérkezettek Gabi, komám, Gergő keresztfiammal. Ők is elfoglalták a tábort. Felkészültünk az éjszakára, beüzemeltem az etetőhajót, behúztam a szerelékeket, egy majdnem teli hajó etetőanyag kíséretében. Mire besötétedett, az elfogyasztott fagyálló adalékanyag után már a társaság jókedvűen ugratta egymást, ezen felül eseménytelenül telt az éjszaka. Reggelig az egyetlen halunk Gabi 2 kg-s pontya. A reggeli az etetés, újra csalizás után, beindult a halak rohama, de valamilyen okból, 5 kapásból csak 2 pontyok sikerült megfognom, ezek olyan 3-4 kg közöttiek voltak. Feederrel is sikerült pontyokat fogni, kellemesen telt a délelőtt.
Gergő a gyönyörű tőpontyával
Gábor főzött, mi horgásztunk, Attila is fogott pontyot, senki nem maradt hal nélkül. Aztán megérkezett a család a feleségem, gyerekek, Gabi felesége, lánya. Ekkor füstölős kapással jelentkezett be egy hal, a bevágás után éreztem, hogy ez nem az a gyerek méret. Mire a part közelébe húztam, már a család mellettem szurkolt, készültek a szákolásra. Néhány jobbra-balra kitérő után kezdett fáradni a potyesz a víz alatt halványan már látszott a sziluettje. Készültem az első felszínre húzásra, de sajnos erre már nem került sor, mert elég szemérmes fajtát sikerült akasztanom, nem szerette volna, hogy lefényképezzük, és egy farkcsapással búcsút intett, leakadt. Ő lehetett volna a túra legnagyobb hala. Nem szoktam sokat lelkizni az elvesztett halon, inkább mindig az okát keresem a kudarcnak. Miután túl voltam az eseményeken, egy kicsit a családdal foglalkoztam. Zsombor fiam először volt vízparton, de nagyon tetszett neki. Sikerült is néhány perc alatt egy hasra eséssel bemutatkozni, persze nem csak úgy egyszerűen, hanem rögtön a vízbe. Gyors ruhacsere után folytatódhatott a játék.
A bojlis boton újra kapás jelentkezett a távollétemben a feleségemnek sikerült megakasztani, majd negyedórás csata után a szákba terelni, egy gyönyörű tőpontyot. 7 kg-s tömegével ő lett a legnagyobb kifogott halunk. Jellemző az enyém volt a munka, az etetés, a csalizás, Ő pedig fogja a nagy halat. „Férfisors!” Persze nagyon örültem, a nejem is örült, a gyerekeknek is tetszett a ponty, és mindenki örömmel figyelte a visszaengedést.
A feleségem, és az által fogott 7 kg-s harcos
És a búcsú pillanatai
A nap további részében igazi piknik hangulat alakult ki. Elkészült a finom ebéd hála Gábornak, ő az állandó ügyeletes szakács. Zsombor fiam, korára való tekintettel ebéd után aludni szokott, most és ezzel próbálkoztunk. Úgy kb. 15 másodpercig sikerült a sátorban az ágyon tartani, nemsokára fel is hagytunk a kísérletezéssel. A család hazament készültünk az éjszakára. A cimborák hosszas kampányolással rábeszéltek, hogy a ragadozó szezon nyitásának a tiszteletére, én is próbáljak meg harcsát fogni. Azért is engedtem az erőszaknak, mert előző este hallottunk előttem, egy óriási harcsa „buffanást”. Elhelyeztük a szerelékeket, etettünk, aztán beszélgetés, ugratás. Délután egy további taggal bővült a csapatunk, akit szintén Zolinak hívnak. Vele egyből megtaláltuk egymást, mivel Ő kezdő horgász, de jól bírja az ugratást, sőt ha felveszi a kesztyűt komoly ellenfél. A saját csatánkon kívül nálunk nem sok esemény történt reggeli, a szomszéd álláson horgászó sporiknak volt harcsa kalandjuk, de szákjuk üres maradt.
Reggel ismét beindultak, az etetés után a potyeszek, még néhány 5 kg alattit sikerült szákolni. Ennek a kánaánnak az erős széllel érkező front vetett véget. Lassan tábort bontottunk majd elindultunk haza.
Nagyon kellemes túrát zártunk, voltak izgalmas időszakok, de volt olyan is, amikor nem tudtunk kapást kicsikarni. A társaság, és a hangulat viszont feletethetetlenné tette ezt a horgászatot.
Vissza a szakmára:
Tudomány: Eddig is alkalmaztam, nem tudatosan a területetetési módszert, amit Andy Chambers írt le cikkében, amióta olvastam külön odafigyeltem erre. Ahol horgásztam kb 3,5 méter mély széles szakasz, egyenletesen mélyül, a radar nem talált sem, törést sem akadót. Az egyik szereléket oda vittem, ahol a mélyülés abbamaradt és elkezdett csökkenni a vízmélység, feltételezem, hogy ez a régi patakmeder. A másik szereléket kicsit közelebb, kb 3,2 méter mély részre, amit dobással is el tudok érni. Az utóbbi szerelék működött a másikon kapásom sem volt.
Tapasztalat: A nyerő csali a half’n’half M1 oldódó-főzött páros jött be. A feederen is csak akkor tudtam kapást kicsikarni, ha a pelletet M1 dip-be mártottam. A területetetéssel a környéken tudtam tartani, a halakat, és a horog körüli hajós etetés, jó csalogató hatást keltett. Az első behordás után a többi etetés, csak néhány szem bojliból, peleltből, és kevés aprómagból állt. Mivel a tavon bójázni nem lehet a pontos távot a zsinór jelölésével, tudtam tartani, az irány beméréséhez volt bőven támpont, a kedvencem, a kékestetői TV torony ez éjszaka is látszik, ha nincs köd, vagy felhő. Első délután kitapasztaltam, hogy dobással milyen messzire tudom juttatni a csalit, illetve addig csökkentettem a horog melletti PVA szalagra fűzött bojli, és pellet mennyiségét, hogy azt a számomra megfelelő távolságra tudjam dobni. Így nem kellett attól tartanom, hogy, ha a hajó akkumulátora lemerül gondba, leszek. Mivel sokan használtuk a hajót sajnos ez könnyen előfordulhatott volna.
Kérdőjel: Egy problémára, viszont nem találtam megoldást, nem értem miért maradt le a horogról annyi hal, illetve sok húzós kapás után nem is akadt meg. Az arány 40% alatt van, ami nagyon gyenge, figyelembe véve, hogy ugyanez a szerelék Tereskén jól működött, ott 40 kapásból, összesen 2-t nem sikerült megfognom. Nem hiszem, hogy a meghorgászott távolság játszana szerepet, mert most sem igen horgásztam 110 méternél messzebb. Ha valaki tud erre magyarázatot, szívesen fogadom.
2009. május 4. YaXeYcarp
(www.yaxeycarp.atw.hu)
Fotó: Tünde, YaXeYcarp