Pozsár-bojli teszt 2. (A haldömping!)
Írta: yaxeycarp - Dátum: 2010.11.20 17:04:35

Amikor az írás első részét írtam, még csak a képzeletemben léteztek a Pozsár-bojlival megfogott halak képei. A csalik megismerése után biztos voltam benne, hogy hamarosan komoly sikerekről fogok beszámolni. Persze azért ott bujkált bennem a kisördög, és zaklatott a kételyeivel. Lehet, hogy mégsem szeretik a halak? Eddig nem sikerültek igazán jól a pecák lehet, hogy a csali az oka? Tudtam nem így van. Eddig vagy ismeretlen helyen horgásztam véletlenszerűen, vagy esélytelen időben, komolyabb előkészület nélkül próbálkoztam.


Végre eljött az én időm!

A folytatásért kattints a részletekre!


Teljes hír

Pozsár-bojli teszt 2.
(A haldömping!)
Amikor az írás első részét írtam, még csak a képzeletemben léteztek a Pozsár-bojlival megfogott halak képei. A csalik megismerése után biztos voltam benne, hogy hamarosan komoly sikerekről fogok beszámolni. Persze azért ott bujkált bennem a kisördög, és zaklatott a kételyeivel. Lehet, hogy mégsem szeretik a halak? Eddig nem sikerültek igazán jól a pecák lehet, hogy a csali az oka? Tudtam nem így van. Eddig vagy ismeretlen helyen horgásztam véletlenszerűen, vagy esélytelen időben, komolyabb előkészület nélkül próbálkoztam.
Végre eljött az én időm! Egy teljes hosszú hétvége, péntek reggeltől vasárnapig, volt időm felkészülni is. Hosszas telefonbeszélgetések alkalmával, elemeztük Solymosi Lajossal a csalikban rejlő lehetőségeket, az etetési taktikát, a csalikat az alakuló időjárásnak, és a horgászhely minőségének a függvényében. Ismét csak köszönetet kell mondanom Lajosnak, az a tudás, amivel ő rendelkezik, véleményem szerint páratlan a szakmában, és minden további nélkül átadta nekem, ami érdekelt. Igyekeztem jó diák lenni és mindent megjegyezni, de ezt a mennyiségű ismeretet elsőre (meg másodikra) nem lehet 100 %-ban asszimilálni. (Azért sok érdekes olvasnivalóval is ellátott, a Pozsár-bojli honlapján keresztül. Javaslom, vessetek rá egy pillantást, nagyon tanulságos irományokkal találkozhattok!)
Tehát az előkészületek tökéletesen sikerültek, reggel megérkeztem a tópartra, aki már olvasta írásaimat tudja melyikre. Nyár lévén nem nagyon válogathattam a helyek között, de sikerült a tó végén egy egész jó állást találnom.

Remek horgászhely
Egy kis kitérő: Egyetlen egy félelmem volt, itt horgásztam májusban is és volt egy komoly kudarcom. Bal kéz felé a tó vége a kíméleti terület található. Néhány renitens horgász szertett a tilosban járni, ezért az egyesület vezetősége ezt úgy gondolta egy sorban karókat ver le a vízbe így szünteti meg a problémát. kérdeztem az akkori halőrt, hol vannak a cölöpök. Elmondta. Tévedett. Miután a második halam kötött ki a karókon. Akkor változtattam, a bevált etetés helyett inkább jobbra horgásztam. Néhány kérdés, aztán folytatom: ha valaki szabálytalan miért büntetik az összes horgász? Nem lenen hatékonyabb lefülelni a renitenseket? Hány hal köthetett ki az óta a cölöpök fogságában, ez megéri az egyesületnek? Mi van a halak védelmével? És még lehetne folytatni…


A májusi helyválasztás nem volt az igazi
A szokásos kipakolás táborépítés után, felderítettem a terepet. Okulva a múlton jobbra kerestem az alkalmas helyet. Szerencsére ebben nem volt hiány, több kagylópadot is találtam, illetve a nád előtt is jól mozogtak a pontyok. A meder vizsgálatot nem a megszokott etetőhajó-radar módszerrel végeztem. Készülve a dobálós versenyekre, a markerúszót választottam. Kétségtelenül, lassabb és macerásabb megoldás, de mozgalmas és izgalmas. Már többféle úszó-ólom párosítást kipróbáltam, amit igazán szeretek az a keskenytestű vezető szárnyas marker, és 90-120 gr-os lapos nehezék. Ezzel párosítással a legtöbb helyen jól lehet kutatni a talajt. Olyan 100 m körüli távolságban, ami majdnem a tó felezővonala itt, jelöltem ki a központi etetés helyét. Voltak jó helyek közelebb is, de a gyakorlás kedvéért is a távolabbi lehetőséget választottam. A markert úgy helyeztem el, hogy mindkét szerelékem tőle balra legyen, távolabb. Az irány meghatározásához mindig túlparti jellegzetes pontokat keresek, az úszó a dobás és etetés távolságának belövéséhez ad mértéket, így kevesebb esély arra, hogy valamelyik hal, összeszedi a bója zsinórját.

Az etetést is kézi módszerrel oldottam meg, etető rakéta, parittya és dobócső segítségével. Alapozásnak be rakétáztam egy vödör főtt-erjesztett magot. Elkezdtem összeállítani a szerelékeket, addig is árnyékban lehettem. Közben óriási meleg miatt több liter vizet, öntöttem le a torkomon. Csaliztam, bedobtam.
Készítettem néhány etetőgombócot, method mixből, peleltekből, magokból. Ezeket parittyával jutattam a célterületre. Közben már beáztattam jó pár szem etető bojlit, így ezeket be is dobócsöveztem. Nem igazán voltam én ehhez szokva úgy éreztem magam az etetés végére, mint aki lefutotta egy maratont, négykézláb. Eztán jött egy kis intermezzo, telefonálgatások munka ügyben,
miközben az árnyékot követve, folyamatosan költözködtem agy szép fűz körül. Azért a haverok is megtaláltak: „Jön a hidegfront, piros riasztás van a Dunántúlon!” és ehhez hasonló mondatokkal.
Az intelmeket csak félig fogadtam meg. Nem jöttem haza, csak felkészültem a viharra, mindent összepakoltam kikötöttem, lesúlyoztam. Ennek ellenére egész délután csendes forró idő volt. Kapás semmi, illetve egy-két kisebb potyesz jelezte, hogy mégis csak ott vannak az etetett helyen. A mellettem lévő nádasban nagy mozgásra lettem figyelmes. Közelebb lopakodtam, de nem azt láttam, amit vártam. A nádat tépő amurok helyett pontyokat kukkolhattam, akik a csigákat és egyéb élőlényeket csipegették a növények szárairól. Nem is vettek tudomást rólam. Majdnem egy órán keresztül figyeltem őket, de komolyabb példány nem került a szemem elé, ezért nem is terveztem semmilyen akciót ez ügyben.

A pontyok a nádban
A késő délután az izomláz növelés jegyében telt el, etetéssel és csalizással. Na meg jöttek a felhők, és Péter a tógazda, aki szintén a piros riasztással ijesztgetett. Mivel már sokan kívánták, megérkezett az eső, amit nem bántam, mivel valaminek fel kellet oldani a kapástalan időszakot. Az eső elmúltával viszont egy olyan szél kezdett fújni, amiben mindenféle horgászati cselekmény végrehajtása esélytelen volt. Feküdtem a sátorban, hallgattam a zúgást, elrendeztem magamban a világ dolgait, majd a saját dolgaimat, így teljesen nyugodtan vártam a jövőt. Ebben az ellazult állapotban éreztem, hogy eljött az én időm, egyedülálló és kellemes élmények várnak rám.
Ahogy a szél elállt jelentkezett is az első bajszos koma a horgon.

Az első jelentkező
A halas-kagylós bojlira éhezett meg. Nem adta olcsón a bőrét, akarom mondani a pikkelyét, negyedóránál is több időbe került mire sikerült két vállra, vagyis inkább egy oldalra és matracra fektetnem. A küzdelem közben bebizonyosodott számomra, hogy jól sikerült a horgászhelyet kiválasztani, egy pillanatig sem volt arra esély, hogy a karókat elérje a hal. A part menti ritkás nádasba azért néhányszor belefutott (az uszonyai segítségével), de ez már az adott szerelékkel nem jelentett kockázatot. A ponty 8,5 kg-os volt, fertőtlenítés, és sztárfotó után ismét úszkálhatott tovább. Az eddigi gyakorlatomtól eltérően nagy figyelmet fordítottam arra, hogy az etetésen tartsam a halakat.

Ezt korábban nem tartottam fontosnak, mivel a célom soha nem a nagy darabszámú fogás volt, inkább kevesebb, de termetesebb egyedet szerettem volna partra segíteni. Mivel a nagyobb pontyok nem szeretik a nyüzsgést úgy gondoltam, hogy ha nem etetek minden kapás után nyakra-főre, mert úgy is marad valamennyi csalogató anyag a helyszínen.

Most viszont versenyre készülve muszáj a mennyiségi fogásra is gondolni, és a Pozsár bojli fogósságát sem ártana próbára tenni. A sötétben a rakétázás vagy a parittyázás nem túl sok sikerrel kecsegtető művelet, így maradt a csöves technika. A dobócsövezésre szánt bojlikat néhány percre beáztatom, hogy nagyobb legyen a tömegük, és a csalogató hatásukat is gyorsabban fejtik ki. (Köszi, a tippet Csarsz!) A kapás után visszadobtam a szereléket, majd ismét megdolgoztattam, az eddig nem használt izmaimat, néhány golyó vízbejuttatása céljából.
Visszaballagtam a sátorba, lefeküdtem az ágyamba, mint aki jól végezte a dolgát. Néhány perc múlva, már tudtam, hogy tényleg jól tettem a dolgom, mert ismét szólt a jelző, sivított a fék. Most a másik botomon jelentkezett egy bajszos koma. Fárasztás, egy kis dzsungelharc a nádasban, majd újabb fotómodell pihent a kipárnázott fekhelyén. Tömege 8 kg.



A második
Itt megemlíteném, hogy a rendelkezésemre álló technikával a fényképezés nem épp egyszerű mutatvány, 10 másodperc áll rendelkezésemre, hogy megfogjam, és a kellő helyre emeljem a halat, amíg a gép önkioldója bekapcsol. Ezen művelet közben azért sikerült jó néhány vicces pillanatot megörökítenem.


Minden kép egy újabb kísérlet
Folytattam a horgászatot, jöttek is a pikkelyesek, annak rendje-módja szerint. Reggelre több mint 10 darab 5 kg feletti példányt sikerült szákba terelni közülük. Nem mondhatnám, hogy kipihentem magam, de nem lankadhattam vártak az újabb feladatok. A pontyokat magam előtt kell tartani, ehhez nem kevés anyagot juttattam be a nap folyamán, a már leírt technikákkal. Szinte megállás nélkül fogtam a halakat, de a nappaliak méretben jócskán elmaradtak, az éjszakai társaiktól, de így sem unatkoztam.
Délután új ismerősökkel lettem gazdagabb. A horgászhelyemen mellém táborozott le Gábor (Szepare), a barátaival. Ők nem horgászni jöttek, hanem a csillagokat fényképezték. ott találkoztunk először, de nem bántam meg a dolgot, kellemesen eltöltöttük az időt két kapás között.


Nem vág a témába, de érdekes az egyik Gábor által készített kép. A csillagok mozgása egy éj alatt.


Mert, hogy jöttek ám éjszaka ismét a szebbnél szebb potyeszok, a legnagyobb 11,5 kg-os, de ismét akadt több 8 kg feletti példány is, és még több 5..8 kg között, a vendégeim nem kis ámulatára. Reggelre teljesen kinyúltam, úgy döntöttem korán szedelődzködöm és indulok haza.

 

Néhány példány a sok közül


Ő volt a legnagyobb 11,5 kg
Ennyit a túra kaland részéről, ideje hogy a csalikkal is foglalkozzunk. A mesterem tanácsára két féle csalit használtam: Az egyik egy half’n’half (két fél bojliból készített) kombináció a horoghoz közelebb eső darab az  Asafoedita ízesítésű Fűszeres TOP csalibojli, a másik egy fél édes prémium csalibojli spirulina bevonattal. Ez a felkínálási mód hozta a kapások és a fogások kb 30 %-át. Próbáltam szivaccsal könnyíteni a csalin, de ezzel nem növekedett a kapások gyakorisága. Egysze-egyszer csaliztam 1 db 20 mm-es Asafoedita ízesítésű Fűszeres TOP csalibojlival, de nem volt olyan eredményes, mint az előzőleg ismertetett módszer, halak 10 %-át köszönhetem neki. A végére hagytam a legeredményesebb csalit, mégpedig a Halas-kagylós prémium golyót, ezzel fogtam a legtöbb, és a legnagyobb pontyot is.
Fel szeretném hívni még a figyelmet egy fontos összetevőre. Mivel nem behordásos technikával horgásztam szükségét éreztem valamilyen horog közeli csalogató anyag használatának. Több megoldás jöhet szóba, mint például a PVA termékek számtalan variációja, de mást választottam. Már korábban felkeltette az érdeklődésemet a Pozsár-bojli ólomra gyúrható masszája. Kipróbáltam, és bevált. (Ugyan a termékleírásban az van leírva, hogy nagyobb dobást nem bír ki, ezt cáfolnom kell, de erről majd a későbbi írásaim valamelyikében emlékezek meg.) Érezhetően gyakoribbak voltak a kapásak abban az esetben amikor rágyúrtam a pasztát az ólomra. Használata könnyű, ha betartjuk az útmutatót, az „illata” elviselhető.

Íme a paszta bevetés előtt
Az etetésre a magok mellett használtam, normál és olajos etető pelletet, amelyek gyorsan kifejtik hívogató hatásukat. A teríték gerincét az etető bojlit adta, ami egy halas jellegű golyó, pontynak élettanilag fontos összetevőkkel, aromák nélkül. Nagyon megszerettem ezt bojlit, mivel helyben tudja tartani, a halat, illetve ha egyszer megkóstolják, a potyeszek, mindig visszatérnek az etetésre keresve az eledelt, de mégsem vonja el a figyelmüket a horgon található több csalogató anyagot tartalmazó csalétekről.
Nem sikerült az összes csali golyót kipróbálnom, mivel nem volt szívem a működőeket lecserélni, de már most előre vetítem, hogy a sors akaratából (vagy a figyelmetlenségem miatt) egy újabb horgászat alkalmával használtam őket, és erről is olvashattok a következő írásomban.
Összefoglalva a egy olyan élményben volt részem a hétvégi pecán, amelyet úgy gondolom nem lehet elégszer átélni. A Pozsár bojli termékek, valóra váltották elvárásaimat, amelyeket az első vizsgálat után támasztottam feléjük. Egy dolog volt meglepetés számomra, a korábbi tapasztalataim alapján, ezen a vízen, a fűszeres csalitól sokkal jobb eredményeket vártam volna, de érdekes módon a halas csali működött inkább. Különösen tetszik az etetőbojli koncepciója.

A pecás és a szerszáma
Tisztelt olvasó! Remélem, nem érzed úgy, hogy túlságosan, marketing jellegűre sikerült az írásom. Nem ez volt a célom, hanem, hogy megosszak veletek egy izgalmas kalandot, illetve ha valaki a Pozsár –bojli termékeit választja, segítséget adjak a használatához.
Folytatása következik…
2010. szeptember 15.
Gátsik Attila (Yax)
www.yaxeycarp.atw.hu
Fotó: Nyíri Gábor (Szepare) /Köszönöm!/, Yax