Mostanában folyton filmet nézek. Legalábbis egymás után két dráma olyan, mintha egy hétig folyamatosan filmeztem volna. És még a Melancholia rám vár. Kíváncsi vagyok, az Európai Filmakadémia nagy nyertese mit tartogat számomra. A Drive nagyon megfogott, szép volt, a The Help pedig.. fura, de elgondolkodtató. Élvezetesebbb, mint bármelyik Oscar-jelölt úgy általánosságban :) Szeretném megnézni az összes jelölt és nyertes filmet, de talán az A némafilmest kihagyom, a burleszk nem nekem való.
Csütörtökön szülinapoztunk, onnantól megint zabálok. Fantasztikusan kurva jó. A hangulatom is nagyban befolyásolja. Nincs több kibaszott hamburger meg faszompunci geci kaja, a tököm tele van az egésszel. Viszont ennek ellenére jó volt, Nono isteni kaját csinált, kaptam csokit meg minden apámfaszát, fel akarnak hizlalni, de komolyan. Bejelentkezem a vágóhídra még most, mielőtt jön a tömeg. Ah, de kibaszott nyűgös vagyok. Ma alig aludtam. Legalábbis, aludtam 7-8 órát, de olyan, mintha egy percre sem hunytam volna le a szemem, mert Nonóval veszekedtünk álmomban.
Peti zaklat. Nem olyan szempontból, csak hogy adjak neki hozzáférést ide meg oda. Bassza meg a kurva anyját. Olyan leszek, mint mindenki más. Nem volt hiba felvenni vele a kapcsolatot, azt nem bánom, de valahogy nem vágyom a degradált társaságára. Bánt, hogy ilyet állítok róla, de annyira fel tudnak húzni az értetlen emberek. Nem is akarok vele találkozni, legalábbis már nem. Semmi közünk egymáshoz. És, itt bújt ki a szög a zsákból. Talán hatottak rám mások a régi dumáikkal, nem tudom, de megváltozott a véleményem.
Viszont Olival beszéltünk csütörtökön és tegnap is. Tegnap jó sokat, vagy öt órát, ami baromira meglepett, mert azon van a hangsúly, hogy beszéltünk. Ezelőtt két értelmes szót nem tudtunk váltani egymással. Persze, ő még mindig egy házba bújt csigához hasonlít, de sokkal viccesebb, jókat röhögtem.
Szerdán voltam tetováltatni, végre, megvannak, amiket akartam, bár az utóhatása elég kellemetlen, mert folyton viszketnek, ha nem kenem be őket, így megfontolom, lesz-e harmadik, illetve, ha igen, hol és micsoda. Letettem a tollas elképzelésről, nagyon úgy néz ki, a lapockám nem akarom elcsúfítani, de talán a nyakam és a kezem újabb mintát kap. Ki tudja. Nem akarok elsietni semmit, elvégre, hiába vannak kezelések, életre szólót szeretnék.
Egy óra múlva megyek a páromhoz, már nagyon hiányzik. Remélem, nem baszom el a kedvét a hihetetlen pozsgásommal. Este romantikázni kéne ahelyett, hogy hatással leszek a jókedvére, de erre semmi esély, mert még nyakig ülök a megfázásban, és nem vagyok túl romantikus látvány.
Ma, miután elmentem a dokihoz, és hazafelé indultam, Karcsiék felé jöttem. Eszembe jutott a közelgő osztálytalálkozó, ahol valószínűleg egy szót sem fogok vele váltani. Valahogy titkon még mindig abban reménykedem, hogy egyszer bocsánatot kér, és rendbe akarja hozni. Vagy ha nem ő, akkor Peti vagy Bence. De erre azt hiszem, várhatok. Pedig minden egyes nap megkérdezem magamtól, hogy vajon ennyire szar barát lettem volna?
Peti ma megcáfolta. Visszaírt. Az első ember, aki nem negatívan áll hozzám. Persze, pár kínos témán átrágva magunkat, elértünk oda, amikor kijelentette, hogy én voltam a legjobb barátja, és benyögött egy ilyet: "nembaj mert az emlékeimben élsz". Ekkor rájöttem, hogy nemcsak hogy pozitívan fogad, még hasonló orientáltságú, mint én. Valószínűleg ő is a múltban élő típus lehet.
Nagyon aggódom, hogy az ilyen témák miatt Nono megorrol rám. Az csak egy dolog, de nem akarom, hogy szarul essen neki. Oké, tizenkét évvel ezelőtt voltunk nagy spanok Petyával, tizenkét év, próbálom mindenféle szemszögből megvizsgálni a dolgot, de most egy kicsit olyan jó önzőnek lenni. Minden nap ejtettem pár könnycseppet az ilyen balfaszok miatt, akik mára már leszarnak, és most kábé azért sírok, mert az emberiségbe vetett hitem még változhat. Persze, akárki szeretne változtatni, elküldöm majd a faszba, aztán tapsolok a markomba.
Egyébként szombaton bál, egyre közelebb van, és félek tőle. Kéne egy új dizájn, hogy több kedvem legyen feljárni és írni. Apa kikészít. Érvágós hangulatban voltam, aztán írtam Nonónak, és jobb lett. Nem is írok erről, mert még meghozza a kedvem. Elegem van.
Két éve, amikor elmentem Karcsiékhoz azzal a céllal, hogy na, kezdjünk már valamit a megmaradt ismeretségünkkel, kemény elutasításra leltem. Persze, az udvarias kényszerbeszélgetés megvolt, aminek hála átéltem életem legkínosabb félóráját, de azzal konkrétan kitörölhettem a seggem, főleg miután Karcsi közölte, hogy felnőttünk, nőjek fel én is. Elég kellemetlenül érintett, hiszen meghatározó személy volt a fél életemben, de oké, tegyük túl magunkat rajta.
Amikor írtam Lacinak, hogy találkozzunk, nem volt minden rendben körülöttem, és istenigazából jólesett volna egy kis társaság, meg mondjuk kifejezetten az övé. Mindkétszer lepattintott. Oké, vizsgák, oké, ez-az, semmi közöm hozzá, nem szúrt szíven, sőt, nem halok bele, ha nem találkozunk, de második fejezetnek nem rossz.
De ugyanezt nem vártam volna Tarzantól. Tudhattam volna, hiszen nyáron egyszer már beszéltünk erről, sőt, még akkor is, amikor Nonónál laktam. Mi lett belőle? El sem hiszem, hogy éveket és érzéseket pazaroltam a nagy büdös semmiért. Nem kértem túl nagy áldozatot, nem kell egész nap hallgatnia a jelentéktelen dolgaimat, ha kell, egész nap buszozok egy órányi kávéért, de ha így áll hozzá, semmi értelme. Mert milyen is a hozzáállása? A leszarlak magasról nem kifejezés. Nem hiszem, hogy valaha is megbántottam volna. Egyetlen olyan esetet sem tudnék említeni, ami bárki előtt (Nono, polgármester, rendőrség, apámfasza) negatív személyként állítaná be Tarzant, de komolyan. Gondjai vannak? Hát ossza meg velem, tökéletesen jó voltam erre hónapokig. Ha annyira nagyszerű barát lettem volna, mint mondta vagy mint hittem, rég nem otthon dekkolna, hanem egyszerűen igent mondana. Hát bassza meg. Ő és mindenki más is.
Ezek után eltöprengek, hogy van-e értelme felvenni a kapcsolatot bárkivel, akivel egyszer elszakadtunk egymástól, mert mindenki kibaszottul megváltozik, és felvesz egy szemellenzőt.
Mindegy, ezt a lelki bajom megosztottam Nonóval, ami olyan jólesett, meghallgatott és megvigasztalt, és ráadásul kisírhattam magam a vállán. Évek óta nem volt szükségem lelkizésre a szakítós kríziseken kívül, látszik, mennyire kiegyensúlyozott vagyok mellette. Nem akarom, hogy ez változzon. Az egész hétvégém vele töltöttem, tegnap fotóztunk, csavarogtunk és benyomtunk egy-egy isteni csodát, amit forró csokinak neveznek errefelé. A hetek óta tartó koplalás miatt mennyei manna képeként jelent meg előttem.
Ha már újra blogolni akarok, nem ártana egy jó design, amitől nem lesz kedvem megölni magam. Mondjuk egy világos, a közelgő tavasz örömére. Persze, majd ha fagy. Elkezdtem nézni egy sorozatot, a Cougar Townt, ami annyira nem vicces, mégis leköt. A napokban összeírtam egy listát az összes sorozatbeli kedvenc fő- és mellékszereplőmről, mert valahogyan a mellékkaraktereket jobban szeretem, mint a főhősöket. Lásd: Castiel, Leonardo, Yusuf vagy most Grayson. [yep, sorozathoz játéksorozat is tartozik] Úgy tűnik, kialakult egy negyvenes pasikomplexusom, legalábbis, ami a híres embereket illeti. Bemutathatnak bármilyen istentestű adoniszt, leszarom, ha nem csöppent bele a negyedik x-es éveibe. Na, mindegy, térjünk vissza a valóságba. Nemrég volt ugye a Valentin-nap. Őszintén szólva, nem sok kedvem volt hozzá, eleinte még sok, aztán annál kevesebb, de találtam Nonónak egy jó kis parfümöt, ami tudom, elég klisés, mégis beleszerettem az illatába, így úgy döntöttem, megveszem. Tőle kaptam egy szép nagy Bastet-szobrot, jajj, a kis drága itt vigyáz rám a növényem mellett. Az este nagyon jól telt, csináltunk extra ananászos és sajtos szendvicset, megnéztük a Vesztesek bosszúját, szóval átlagos, de mégis olyan különleges volt, élveztem. Tegnap pedig az Underworld negyedik részével ütöttük el az időt, ami baromira tetszett, bár összecsapott volt. Úgy érzem, végre minden rendbe jött velünk. Totálisan megbízom benne, és remélem, ő is bennem. Annyira szeretem. Lassan viszont mennem kéne, mivel reggel átugrom hozzá, közvetlenül még meló előtt, és nem kéne elaludni, bár sanszos, hogy legurítok még egy-két rész CT-t, hiszen lassan véget ér az első évad. Ma egy pillanatra felugrottam chatre, erre letámadtak vagy nyolcan, na, pontosan ezért vagyok már egy éve offline. Nem szeretem, ha baszogatnak, miközben csinálnék valami mást. De most tök jól elvoltam, Lacival tudtunk beszélni egy kicsit, ami nagyon jól esett, mert nosztalgiáztunk a koleszos kajákról meg Pogóról, épp a minap gondoltam arra, mennyire hiányzik egy jó kis koleszos barackleves. Enditől is megtudtam, mikor jön ki az AC, és végre a nővéremmel is beszélek, aminek hatására anyámtól kezdek eltávolodni. Bár azt még ki fogom használni, hogy beszélhessek Petivel valamikor, róla már nem írok, nincs mit, Nonónak kiöntöttem a szívem. :) Viszont ma, amikor félóráig nem volt net, elhatároztam, hogy folytatom az egyik - egyelőre egyoldalas - regényem, hát.. még annyit sem írtam, amennyi megvan. Talán kiöregedtem belőle.
Németh László: Iszony Ian McEwan: Szombat Márai: A gyertyák csonkig égnek Hemingway: Akiért a harang szól Oliver Bowden: Testvériség David Nicholls: Egy nap Emily Bronte: Üvöltő szelek Simon Tamás: Vérmacska
FILMEK:
A gondozoo Három testőr Sejtcserés támadás Trespass Testcsere Számos pasas Fertőzés Melancholia Sherlock Holmes 2. Breaking Dawn
11.21-24.: Szóbelik 11.28.: Német OKTV 12.06.: Mikulás-nap 12.21.: Utolsó nap 12.22.: Karácsonyfa-vásár 12.24.: Szenteste
Vissza a jövőbe 2.
Már annyira nem emlékeztem erre a részre, hogy az valami hihetetlen, de még most sem tudom, mikor néztem meg utoljára. A szenzációs első résszel
ellentétben ez számomra csúfos bukás volt; sehol semmi poén, vagy romantikus, netán izgalmas jelenet, csak nagy kesze-kusza. Persze ettől
még nincs leírva a film, mert tényleg egy örök klasszikus, csak ez kábé feleannyira tetszett, mint az előző. 7/10
időpont: 2011.12.12. 13.40 időjárás: meleg állapot: fejfájós kedv: lagymatag film: vissza a jövőbe 2. sorozat: neverland zene: Nightwish - Had an angel étel: XXL Bolognais ital: üdítő msn: -
webmiss: courtneyy
opening: 2008. február 29.
host: ATW
theme: personal site
version: 35. Ronnie Radke
csizma
kabát
