Élőhelyük: Hegyi-patakokban, tavakban élnek, ám szárazföldi életmódot folytatnak, s csak szaporodáskor keresik fel a vizet, mint pl. nálunk a Barna varangy.
Leírásuk: Körübelül 10-15 cm-esre nőnek. Testük felső felének színe feketétől a szürkéig terjed, hasi oldaluk narancssárgás-vöröses fekete foltokkal tarkítva (innen ered a tűzhasú név). Farkuk oldalról lapított, ezzel "eveznek" úszás közben. Elől 4, hátul 5 ujjuk van.
Viselkedésük: Legaktívabbak este, nappal szeretnek elbújni, pihenni. Etetéskor hajlamosak megharapni egymást, előfordult már, hogy mohóságukban leharapták egymás lábát. Ez elég kellemetlenül hangzik, de a kétéltűek híresek regenerációs képességükről, s ez a gőte is visszanövesztette elvesztett végtagját. Egyébként etetéskor a legaktívabbak, szeretnek vadászni az élelemre, ezért aztán az élő eledel kétszeres öröm nekik.
Szaporodásuk: Külső megtermékenyítéssel szaporodnak, petéket raknak, amikből idővel ebihalak lesznek. Ha szaporítani szeretnénk őket, akkor télen le kell hűtenünk 10-fok körülire a vizüket, ezzel szimulálva a hideget, hogy aztán tavasszal szaporodni támadjon kedvük. Szaporodásuk része egy a gőtékre jellemző násztánc, ami ezen az ábrán látható. A petéket növényekhez rögzítik. Miután ez megtörtént, érdemes a vízet állandóan frissen tartani, mivel nagyon érzékenyek a peték.
Tartásukkal kapcsolatos tudnivalók: Tartásuk nem túl bonyolult. Egyaránt tarthatjuk akvaterráriumban vagy akváriumban. Én személy szerint akváriumban tartom a sajátjaimat. Szükségük van egy "kimászóra", ami lehet egy nagylevelű vízinövény is. Valójában ha nem tudnak mire kimászni, akkor sem esnek kétségbe: fogságban szinte mindig vízi életmódot folytatnak. Ha valamilyen módon kijut a vízből, előfordulhat, hogy áttér szárazföldi "üzemmódra", de gyakoribb, hogy kiszárad. Szükséges, hogy lefedjük az akváriumot, mivel ki tudnak mászni a függőleges üveglapon is. Ez részükről gyakorlatilag öngyilkosság. Az etetésről megoszlanak a vélemények, az én gőtéim vörös szúnyoglárvát esznek, és nem neheztelnek rám emiatt. Tarthatjuk őket együtt pl. törpe karmosbékákkal, igen jól megvannak együtt, holott a természetben soha nem találkozhatnának.