A Zalai Mentálhigiénés Egyesület 20 éve

A mentálhigiéné értelmezési kerete, évszázados történetisége ellenére mindmáig elméleti viták középpontja. Eredeztethető ez abból a tényből, hogy a lelki egészség fogalma nehezen meghatározható. A legújabb megközelítések elméleti hátterét az egészségügyi, azon belül a pszichiátriai tudás egyeduralmával szemben interdisciplináris ismeretek képezik. A mentálhigiéné célrendszerében és gyakorlatában immár nem a megelőzés, hanem a lelki egészség támogatása (promóció) válik fontosabbá. E paradigmaváltás nyomán a mentálhigiéné mintegy elszakadva a különböző lelki, életvezetési illetve társadalmi problémák és ártalmak vonatkoztatási keretétől - pozitív módon jeleníti meg a proszociális értékeket és cselekvési modelleket, támogatja azok térhódítását.

Ezen megközelítésből következik az a sajátosság is, hogy a mentálhigiéné csak történetiségében ragadható meg és alakulása, elméleti megalapozottsága nem független azon tudományterületek fejlődésétől, amelyek közvetlenül vagy közvetetten az emberi lélek alapot tevő folyamatait vagy azok zavarát kutatják. A kialakulásakor mozgalomként indult, majd napjainkra elméletet és gyakorlatot, valamint intézményrendszert egyaránt jelentő mentálhigiéné hazai története különös fejlődési sajátosságokat mutat. Oláh Gusztáv 1924-ben szervezte meg az Elmevédelmi Ligát, majd a II. világháborút követően alakult meg, sokkal szélesebb körű indíttatással a Mentálhygiénés Szövetség. Ez a szervezet rövid fennállását követően hasonló sorsra jutott, mint a többi ideológiai alapon megkérdőjelezett egyesület.

Több mint két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy felengedjenek a görcsök, szorítások, egyben reflektálhatókká váljanak az egyre növekvő társadalmi anómia tünetei, a kezelésükre hívatott intézményrendszer elégtelensége, megmerevedettsége. Szinte egyidőben, hasonló indíttatással mozdultak meg három szakterület másként gondolkodó fiatal nemzedékei - a népművelők, a pszichológusok és a szociálpszichiáterek csoportjai. Egymásra hatásukból műhelyek születtek, amelyeknek holdudvarát jelentős számú, válaszokat és változtatást igenlő fiatal értelmiségi képezte. Az azonosulásukat nemcsak a kiüresedett társadalomképpel való látens vagy manifeszt szembenállás, hanem a közösségélmény, a másik ember előítéletmentes elfogadása, a valódi humán értékek megismerésének igénye is erősítette. 1968 tavaszának megkésett reflexióin túl, a "terápiák társadalma, társadalmak terápiája\ gondolatisága és utópiája is átszőtte és határozta meg a mozgalom - szerveződés - szervezet indíttatását, és 1995-ben alakult meg a Magyar Mentálhigiénés Szövetség.

Bátran állíthatjuk, hogy a rendszerváltás előzményei között jelentős szerepe volt a mentálhigiénés mozgalom szereplőinek.

Zala megyében a lélektani problémákról, a pszichiátriáról mindössze egy kép élt a köztudatban, az internálótábor épületeiben elhelyezett elmeosztály, Pózva. Minden ott megvalósult pozitív kezdeményezés ellenére megmaradt a pszichiátria ezoterikussága, az egészségügy részéről is ügyesen manipulált kirekesztettsége.

A változást egyszerre kellett kívülről és belülről kezdeményezni; hiszen a rácsok nemcsak az ablakokon voltak. A Szakszervezetek Művelődési Központja adott teret, infrastruktúrát és sok - sok támogatást, hogy megvalósulhassanak a közösségi mentálhigiéné programjai, képzései, helyi és regionális rendezvényei.

---------------------------------------------------

A mentálhigiéné gyakorlatában három alapvető terep fogalmazódik meg - az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenció.

Az elsődleges prevencióban kitüntetett célcsoport volt a fiatal korosztáIy, a serdülők, a hátrányos helyzetű fiatalok segítése. Számukra szerveződött meg a Psychorock Klub, a Kallódó Fiatalokat Segítők Műhelye, indult el a Fiatalok Közösségi Házának szervezése. Rendszeressé váltak az iskolai segítő programok, amelyekben lelkes pedagógusok építették ki az iskolai mentálhigiéné gyakorlatát.

A lelki egészségvédelem mint disciplína ismeretrendszert, interdisciplináris tudást, elméleti kutatást feltételez. Annál is inkább, mert a "pszicho-bum" és a liberalizált szemléletmód, az értékek devalválódása egyre inkább kedvezett, különösen a 9o-es évek kezdetétől a különböző pszichotechnikáknak, gyors önismeretfejlesztést, "gyógyítást" ígérő csoportoknak, prófétáiknak. Külön tanulmányt érdemelne azon szociológiai folyamatoknak elemzése, amelyek mentén - hasonlóan az országos trendekhez - hallatlan mértékben eluralkodtak az ezoterikus tanok, naiv hitéletek, mind a hétköznapok narratíváiban mind a gombamód szaporodó, különböző minőséget képviselő médiumokban. A horoszkópok országa lettünk!

A pszichológiai kultúra évenként ismétlődő rendezvénysorozata nemcsak ismeretátadást célzott meg, hanem koncepciójában törekedett képviselni azt az elvet, hogy a lelki kultúra nemcsak a pszichológiai, vagy éppen pszichopathológiai jelenségek világa, hanem része az erkölcsi normarendszernek, a filozófiának, a teológiának, a művészeteknek, amelyek nélkül nem alakulhatnak ki azok a magasabbrendű érzelmek, amelyek az emberi jelenség lényegét képezik. A meghívott előadók elsődlegesen nem a hatásvadász "percemberkék" közül választódtak ki; értékrendjük és vállalásaik átívelték az igazodási kényszer korszakát, azonosságtudatuk minta és példa is volt egyszerre.

A másodlagos prevenció már jelentős területeken érintkezik a hivatalos orvostudománnyal. Természetesen ez az átfedés inkább elhatárolódást is jelent, hiszen a modern medicina emberképe, minden deklaráltsága ellenére redukált és a gyógyító megközelítésben tünetcentrált. A lélektani gondokkal, konfliktusokkal küszködő egyén, a krízisbe jutott ember nehezen talál kapaszkodókat a teljesítményorientáltságra kényszerített orvosi gyakorlatban, a fehér köpeny mögé vonuló ellátó rendszerben. A lelkisegélyszolgálat, a drogsegély telefon szolgálat, a mentálhigiénés konzultáció, a drogambulancia, a krízisambulancia felkészült szakemberei, segítői másfajta tudással, másfajta attitűddel vesznek részt a humán szolgálatban. Odafordulásukban nem elsődleges a professzionális szerep, sokkal inkább a segítő kapcsolat, a rogers-i elfogadás.

A harmadlagos prevenció alapkövei az önsegítő csoportok; a marginalizálódott, önérdekérvényesítő képességüket vesztett hasonló sorsot megélt emberek közösségei. Az országban elsők között alakult meg Zalaegerszegen a pszichiátriai betegek Forrás Egyesülete, a Református Iszákosmentő Misszió helyi csoportja, és kapott szerepet az utcai szociális munka. Az AE és az AA Klubok képezik azt az erőteret, amelyben újra tanulhatóak a létezés módszerei és pótolják a természetes kapcsolatok veszteségeit, hiányát.

A rendszerváltás felkészületlenül érte a társadalmat, a lakosságot. Ez megmutatkozott a rebound jelenségként visszaütő politikai fordulatban és így vált uralkodóvá a hagyományos intézményrendszer és az egyre konzervatívabb mentálhigiéné.

Teljességgel felsorolhatatlan azoknak a névsora akik szerepet és feladatot vállaltak vagy vállalnak mindezekben az időnként embert próbáló munkákban és 20 éve megalakították a Zalai Mentálhigiénés Egyesületet. Talán eljön az idő amikor újra progresszív szemlélettel lehet elkötelezettnek lenni a mentálhigiénés munkában.