|
Időrendben visszafelé:
Sziasztok!
Rajczi Attila vagyok.
Néha leülök, és azon gondolkodok, mi is legyek, ha majd megnövök.
Szobalány? De én fiú vagyok. Bár vasalni szeretek.
Sofőr? Még a kormányt sem találom.
Állatszelidítő? Mondjuk ez nagyon megy.
Autóversenyző? Veszélyes.
Esetleg egy profi játékos? De mi? Póker? Golf?
Vagy kertész? Nem is tudom.
Ezeken annyit lehet morfondírozni (az meg mi?), hogy közben leesik a hó...
... és eljön a Karácsony, és özönlenek az ajándékok...
... és ilyenkor már biztosan tudom. Híres szakács leszek. Legalábbis holnap reggelig biztosan tudom.
Ezek bizony komoly dolgok. A jó döntéshez, mindent jól meg kell rágni.
Közben lomtalanítás volt, és rátaláltam erre a nagyon régi képre.
Itt még kicsi voltam, és nem foglalkoztattak efféle munkahelyi gondok.
Képzeljétek, 2010 szeptemberében egy éves lettem.
Kaptam sok-sok ajándékot, de a legnagyobb ajándék az volt, hogy mindannyian együtt voltunk.
A tortám nagyon finom volt. Sőt! Valahol hallottam, hogy jól lehet vele üveg asztalt polírozni.
Egyik ajándékom. A VERDA. Akkora rajta a menetszél, hogy mindig viszek magammal kézkrémet.
Nem tudom, miért, de mostanában olyan nagyon éhes vagyok.
Ezek a felnőttek meg mindent katonában mérnek. Na, magamhoz is rendeltem egy század katonát.
Próbálok én megállni a saját szakácslábaimon, de azt hiszem szakácskönyvet még nem adok ki.
Felnőttek... a kenyeret meg szeletelik. Ahh! Meg sem kérdezik, kérem-e a csücskét?
Na, meg ez is. A kalácsot nem is szabad besorozni katonának.
Meg honnan tudják, hogy melyik részét szeretem a kalácsnak? Úgy van! Mindegyiket!
Nem megy nekem a gasztor... gartosz... gasztro... a konyhaművészet.
Máshogy segítek Anyának, hogy mehessünk már sétálni. Pl. felmosom a kutyim.
Meg Apának is, a kerti munkákban. Nem tudom, Anya miért morgott a nacim térdei miatt.
Nem jön ki..., nem jön ki! Legalább egyedi! Jajj, Anya!
Már minden tiszta. Megyek a nagypapához, az ő távirányítója a legnagyobb a világon.
Szeptemberben voltunk Debrecenben! Bizony! Annyi, de annyi mindent csináltunk, hogy uhh!
Farkas... izé tigrisszemet néztem egy fenevaddal az állatkertben.
Szerintetek ki nyert? Ha-ha! Beszari tigrise. Ki se mert jönni.
Voltunk az élményfürdőben is. Hát az valami csodálatos dolog. Ott nőnek a banánok egy karnyújtásnyira.
A vízben is vigyázni kell a megfelelő belső hidratáltságra.
Azt mondta Anya, vigyázzak a belépő-csippes karperecre, mert sokba kerül.
Csippes, mi? Nem is csipogott. Egyszer sem.
Találkoztam debreceni haver pajtásommal is. Olyan jó, hogy ennyi barátom van.
Ő az. Szabi. Nagyon jó fej. Megnézte, nem szakadt-e ki a cipőm talpa, nehogy beázzon.
Az álmom, hogy egyszer ezt az olasz verdát vezetem.
Apa meg Anya ülnek hátul, és meg nyomom, ami a csövön kifér.
De addig sok mindent meg kell tanulnom. Pl. apa megmutatta melyik lábamat használjam egy darabig.
Ezt a balt. Fékezésre. Azt mondta, egy darabig elég ezt tudni.
Meg azt is, hogy használhatnám a hisztimnél is. Ezt mondjuk nem értem. :-)
Fontos a jó vezetőülés kiválasztása is.
No meg a jó vezető pozíció megtalálása is.
Azt mondta Apa, már nem divat a 10 óra 10 perc, én is a 9 óra 15 percet gyakorlom.
Ja, az egyik legfontosabb! Papírok nélkül nem szabad elindulni. Hova is tettem, hova is tettem?
A másik legfontosabb! Egy sör is elég, hogy bekábuljon az ember. Ilyenkor inkább irány a nyugágy.
Hááát, azt hiszem, egy darabig nem fogok vezetni... Ja, nem ezek miatt. Nem érem el a gázpedált, azért!
Végre itt a nyár! Úgy vártam már! A medencét.? Ááá, dehogy! A Foci VB-t!
Egy foci drukker nézzen ki valahogy, nem?! Sapka félrecsapva! Söröm, szotyim?
Meg is nézem, hogy játszik a kedvenc csapatom, a Nyuszi FC.
Bíró haza! Bíró haza! Ennyit nem értesz a focihoz! Vezess inkább áramot!
Kép rólam. Szép kép szép rólam. Szép kép okos rólam.
Szerény is vagyok. Mondjuk Anyáék szerint, inkább Isten ostorcsapása!
Megismerkedtem két új étellel. Az egyik a kenyér. Nahát, ez nagyon finom kaja.
Főleg vajkrémmel a tetején. Ezt nem fogom elaprózni ezentúl.
A másik a hagymácska. Rájöttem, hogy mi az a zöld szörnyeteg. Ez a hagymácska az!
Múltkor nemtom miért, de nem ment a verdám. Apa azt mondta, gond van a kerekekkel.
El kell vinni a futóműves bácsihoz. Hát én olyat még nem láttam. De Apa elvitt.
Hát, ami ott volt! Csak ültünk, és vártunk, de nagyon rengetegeset. Megmutatom mit láttam.
A mester bácsi megnézte a kerekeket, és azt mondta: "Ez lerágott csont! Menni fog hipp-hopp!"
Aztán mondta rögtön jön, csak bekap valamit reggelire, úgyis gyors meló lesz ez.
Aztán bedobott pár felest, mert attól biztosabbak az ember kezei. Ezt is mondta.
(Nem értem miért feles, ha közben tele volt a pohara.)
Na de erre megint enni kezdett. Azt mondta megjött az étvágya.
Apa valami Makk..., vagy Mekk Mesterhez kezdte hasonlítani. (Ki az a Mekk Mester?)
Mire a napocska már fentről sütött, be is bújt a verdám alá. Nézegette, ütögette, majd azt mondta újat kell venni.
(Hogy a hagymácska csípné az ő szemét egész nap!)
Azt mondják, a hosszú élet ritka. Őőőő, titka, a meditáció. Ki is mentem a hegyekbe,
mert a filmekben is ott szokták csinálni. Érzem is, ahogy a sok-sok D vitamin megy bele a fenekembe.
A meditáció nagy barátja a jóga. Ez speciel nem annak indult, csak beszélni akartam csiga pajtással,
de így félúton szt sem tudván, hogyan tovább, inkább meditálok még egyet,
majd szólok valakinek szedjen le innen, mert elzsibbadt a valagam.
Feltöltődve, és felvértezve lelkileg, elmegyek és megmentem a babakirálylányt a sárkánytól.
Rostélyos sisakot találtam, már csak egy jó kis kard kellene.
Meneküljünk! Meneküljünk! Jön a sárkány!
Nem is tudtam, hogy ekkora egy sárkány! Ez böszme nagy volt vazze!
Ott hagytam a kardom a királylánynak, csak kiszabadítja magát valahogy.
Felhagyok a lovagoskodással, inkább elmegyek szövettanra. De az ott tuti hangya, vagy nem?
Nem mozdul. Megvárom. Párám, párám... Semmi. Lehet, hogy mégsem hangya?
Nem hangya. Nembaj, kimegyek és megszámolom apa kavicsait. Eeegy... kettőőő... kil... hé... három!
Ezek mennyien vannak! Asszem, itt leszek egy darabig.
Bazz kamera! Majdnem pukiztam egyet.
Képzeljétek már akkora vagyok, hogy apa odaadta a hajóját.
Könyökölök is rendesen, mint a nagyok.
Vááá! Nem csak az arcom lett nagy. Az alkarom is. Meg a bicepszem.
Ma már nem is megyek gyúrni, inkább megküldöm a gépet.
Toltam neki. Meg is fogtak. Próbáljuk meg ártatlan arccal:
- Van valami baj Biztos Úr?
Áhh, megint egy kamera. Na, fotózz gyorsan, autógram, oszt eríggy!
Mostanában már megyek is ide-oda a nappaliban. Csak néha kell egy kis löket.
Képzeljétek el, egyik reggel eltűntek a lábaim. No gondoltam egyet, és...
... én is eltűntem. Mint Rodolfó. Kerestek is rendesen.
Múltkor Apával TV-t néztünk. Komolyzene ment benne. Egyből arra gondoltam, hogy...
.... megtanulok furulyázni.
De rájöttem, hogy az én hangszerem inkább a fuvola.
Meg is éheztem a nagy gyakorlásban. Meg el is fáradtam. Megyek is aludni...
Erre Zsófi nem felkeltett? Azt mondja büdös van. A gané* még rám is fogja.
(*: Csak tudnám mi az a gané. Bár Anya amikor kirámol alólam, mindig ezt a szót mondogatja.)
Ugye milyen szép vagyok? Meg szerény is. Igen.
Az előbb ébredtem fel, és épp azon gondolkozom, hogy egyem a reggelim.
Azt hiszem így jó lesz.
Eszembejutott apa arca, amikor rájött, hogy nem nyálas az ingujja, hanem...?
Hogy is lehetett volna nyálas, ha ott pont a pelenkám volt, én meg pont bekakiltam.
Ajjajj, fotóznak! Gyorsan pózolok egyet.
Anya, de béna vagy! Megeszem a könyvem. Hihi.
Na jól van, add ide inkább. Majd én megcsinálom azt a képet.
Ma lettem 5 hónapos. Épp az előbb. Vajon milyen tortát fogok kapni?
Csirke tortát banyek! Ez a csirke vagy öreg volt, vagy... tutira leszedték a tollait, anya?
Be is ájultam tőle. Csak tudnám hova lett a jobb kezem.
Azt mondják az ember a majmoktól származik. Ezt miből gondolhatják?
Azt mondják, az embernek legyen hobbija. Gondoltam megtanulok lovagolni, de nincs pacim, hát befogtam anyát.
Örül is neki, míg rá nem jön, hogy a gyeplő, amit oly szorosan fogok, a fejéből nő ki.
Mostanában olvasgatok.
De ebben a könyvben mindig ugyanaz a főhős. Ráadásul hasonlít rám.
Ezen el is szoktam gondolkodni.
Nem nagyon értem miért, de az a főhős mindig azt csinálja a könyvben, amit én. Hmm...
Ha sokat gondolkodtam már, Apa mindig megdícsér, milyen ügyes vagyok.
Puszit is szokott adni. Na, az jó ám. De mi lehet a titok?
Aztán Anya is puszilgatni akar...
De a csudiba! Miért csinálja mindig ugyanazokat abban a könyvben a főhős?
Még a Tv nézés sem olyan, mint szokott lenni.
Ha nem jut eszembe semmi arról a főhősről, megeszem az összes kulcsom.
Ha evés, akkor mi jön utána? Hát persze, hogy orrtágulás, szemgúvadás.
Ami bemegy, az ki is jön. Egyen a pelenka is, hihi.
No, de a nagy meló, az nagy meló ám! Bele is fáradok rendesen.
Alszom is egyet alvásig.
Bocs, hogy vigyorgok, de eszembe jutott pár jó alakításom. Figyu!
Azt mondták itt lesz a dögös Hófehérke,
de asszem ez nem az a mese, még ha heten is vagyunk.
Budapesten koncertezik 50 cent VIVA Comet díj várományos kisöccse, 5 cent.
Sándor feltalálta az időgépet. Most épp 90 napos saját magával találkozott. El is csodálkozott:
" Már akkor is ekkora toká... őőő, izé, tokmányom volt?"
Röhögtök mi? De én kifeszülök Tőled Apa!
Asszem nyálas kifli lesz a jelem az oviban.
Bazzz! Ha ezt Győzike látná!
Most akkor ki is alszik kin?
De jó így emelt fővel! De nem volt mindig így. Figyelj, elmesélem.
Egyszer két dögös babalány elhívott buliba. Mentem hááát!
Haverok, buli, cumisüveg!
Mi? Nem nyomom le? Na ezt nézd! Egy húzásra, haver! Ebből kérek még egyet!
Buli? Fúúú, de kész vagyok! Soha többet nem keverem az anyatejet a táppal.
De megütött, vazzeg!
Megyek is, alszom egyet. Úúú, a fejem. A Föld mozog, vagy az ágy? Vagy én?
Valahogy így ébredtem én is, és így is érzem magam. Egy darabig nem megyek buliba, az biztos.
Őőőő... mit is akartam? Ja, meg van! Megmutatom, hogy szoktam aludni.
Így ni!!! Csak tudnám mi röhögni való van ezen?
Anya kérdezte, mennyi tápot kérek. Nem tudom akkorára nyitni a kezem, amennyire éhes vagyok.
Ezért a hiányzó centiket kiabálással pótolom. :-)
Inni, enni már egyedül is tudok. Csak anya meg apa nem hiszik el.
Evés után anyát pár perces mozdulatlanságra szoktam ítélni.
Nekem nagyon jól esik ez a kis szunyókálás.
De mindig megunja, és lerak. Bár akkor már mit bánom én.
Réges rég cumisüvegekről álmodom.
Meg cicikről.
Napozok. Dokibácsi szerint kell a D vitamin.
Ne tudjátok meg, milyen jó így, kaja után kiterülve.
Ja ezt már mondtam. :-)
Beszivattam Anyáékat.
Egyik reggel megtetszett az a kék valami a sarokban (kiderült róla, hogy elefánt, hmm...) és odabújtam hozzá.
De ezzel lemásztam a légzésfigyelőm érzékelő lapjáról, erre az vad szirénázásba, Apa, Anya meg vad rohanásba kezdtek.
Nem is értettem, mit pánikolnak, engem nem zavart a sziréna, láthatjátok. :)
Kit érdekel a cumi, amikor már egy hete itthon alszom.
Az előbb érkeztem haza a kórházból.
Anya, meg Apa mutogatnak mindenféle szobákat, meg vigyorognak rám, mint két tejbetök, de én most inkább alszom egyet.
Vagy kettőt! :)
Itt már négy perces vagyok.
A dokibácsi belém hallgatott, de én direkt nem mondtam magamban semmit. :)
Ejj dokibácsik, meg szülésznénik!
Volt benn Anya hasában egy ugrálókötelem, bírtam nagyon. Erre nem elvették?
ATTILA
|