ZANZIBÁRI NYARALÁS
( 2008.01.09-01.-24.-ig )

Január 9. szerda:
Este 21³⁰ Ferihegy. Fél óra késéssel indul a Travel Service charter gépe Zanzibár felé.
A lányommal ketten utaztunk és nagyon izgultunk, mert mindkettőnknek ez volt az első repülős útja. Jól kezdtük, rögtön három felszállás és három landolás, na meg a 12 órás repülőút.
Éjjel 2 óra körül leszálltunk Hurghadán. Itt kb. egy órát várakoztunk egy kissé lepusztult tranzit váróban, ahol az ember azt is meggondolta, hogy használja-e a mellékhelységet. Jó volt egy kicsit kiszállni a gépből és megmozgatni a végtagjainkat. Hurghadán még nem volt nagyon meleg, de azért már érezhető volt Afrika „illata”.
Tavaszias, langyos szél lengedezett. Egy óra elteltével visszaszállás a gépre és indulás Mombassa felé.
Éjszaka lévén gondoltam majd alszunk a gépen, de ez nem igazán sikerült. Szerencsénk volt, mert egy három székes sorban ültünk ketten a lányommal és így kicsit ki tudtunk nyújtózni.
Helyi idő szerint reggel 9 óra körül szálltunk le Mombassában. Ahogy kiléptünk a gép ajtaján mellbecsapott minket a 30 fokos afrikai meleg és a magas páratartalom. Szokatlan volt ez január elején, meg a -2-3 fok után.
Itt már egy kulturált váróba tereltek minket, ahol volt tiszta mellékhelység és büfé is. Itt 40-45 percet töltöttünk.
Kenyából már csak röpke 45 perc és megérkezünk Zanzibárra.

Január 10. csütörtök:
Helyi idő szerint ˝ 11-kor szállt le a gép Zanzibár szigetén. Ismét egy lepusztult repülőtéren találtuk magunkat. Itt még melegebb volt, mint Kenyában és a páratartalom is érezhetően magasabb. Mindenki fulladozott rendesen. Sorbaállás következett az útlevél vizsgálathoz. Tanzániában ez sem túl egyszerű. Egy web kamerával lefotóztak mindenkit, ezt kinyomtatták egy tapadós fóliára, majd ezt ragasztották az útlevélbe. Itt kellett befizetni a belépési illetéket is ( 50 USD/fő ). Ezután elindulhattunk a csomagjainkért. Ez megint nem ment túl simán, ugyanis Zanzibáron a repülőtéren nincs futószalag, hanem egyenként hozzák ki a bőröndöket egy pulthoz és név szerint szólongatják az emberkéket, hogy ki menjen a csomagjáért. Miután megszereztük a csomagjainkat ismét sorbaállás következett a poggyászvizsgálathoz. Türelmesen várakoztunk a pultnál, mikor megszólított minket az egyik határőr és mondta, hogy ha kap 5 dollárt, akkor nem kell tovább várni, hanem kienged a pult mellett. (Mellesleg volt akivel kipakoltatták a bőröndjét) Látván a határőrünk sóvárgó tekintetét az 5 dolcsi után és a sor elején kialakult kaotikus helyzetet, nem sokat gondolkodtunk és odaadtuk a pénzt az őrnek.
1 per múlva már ki is léptünk a repülőtérről a zanzibári tűző napra. Kilépve a kapun rögtön ott termett igen sok helyi emberke és mind a mi bőröndjeinket akarta feltenni a kocsira. Mivel csak két csomagunk volt, így csak kettőnek sikerült egy-két dollár reményében a segítségünkre lenni. A repülőtér előtt már várt minket Tibor, a Safari Travel idegenvezetője, aki a buszhoz kalauzolt minket. A későbbiekben kiderült, hogy Tibor egy nagyon jó fej fickó és sokat segített mindenben, jól tájékozott és rengeteget mesélt a fakultatív programok alatt a sziget történelméről és jelenlegi helyzetéről.
A repülőtérről 45 perc buszozás után érkeztünk a szállodához. A zanzibári közlekedés is megér némi említést. Én nem vagyok egy félős emberke, aki az autóban vagy buszon méterenként behunyja a szemét, de itt eleinte előfordult. Az egy dolog, hogy bal oldali közlekedés van, ami először egy kicsit szokatlan, de ahogy vezetnek az félelmetes. A lassítást nem ismerik. Ha úgy látják, hogy a szembejövő autó vagy busz túl közel van vagy nem férnek el egymás mellett az úton, akkor veszett dudálásba kezdenek, de a fékre véletlenül sem lépnek. Gondolom nem véletlen, hogy a falvakon keresztül vezető utakon kb. 20 méterenként dupla fekvőrendőrök vannak.

SEA CLUB Hotel Kiwengwa: Véleményem szerint egy nagyon szép és hangulatos szálloda gyönyörű kerttel, szép stranddal. Bár a szobák nagyon egyszerű berendezésűek, mindössze egy ágy, egy hosszú asztal, egy szék, egy nagy tükör és egy beugróban egy polc tartozott a berendezéshez. A szobák és a fürdőszoba tisztasága megfelelő volt. Minden nap volt takarítás és törölközőcsere.
Ellátás: All inclusive ellátás keretében svédasztalos reggeli, ebéd, vacsora, nagyon sokféle ital ( gyümölcslék, szénsavas üdítők, sör, kávé, különböző alkoholos italok ) korlátlan fogyasztása. A medencéknél a Snack bárban délelőtt saláták, gyümölcsök, délután pizza, sült krumpli, hamburger, hot-dog fogyasztására volt lehetőség. A kaja változatos és finom volt. A medencénél minden nap különböző animációs programok voltak. Vízi aerobic, tánc stb. Este a színházteremben különböző előadások voltak.

Bejelentkezés és két pohár hideg üdítő elfogyasztása után irány a szoba. Kipakolás, majd ebéd. A repülőn kapott élelem után nem kicsit voltunk éhesek. Ebéd után gondoltuk pihenünk egy órácskát, de nem tudtunk nyugton maradni. Átöltöztünk fürdőruciba és elindultunk felfedezni a hotelt és a partot. Csobbanás a gyönyörű türkizkék Indiai-óceánban, ami ugyan olyan meleg, mint a levegő és a medencében, ami egy kicsit hűvösebb, de nem hideg.
Séta a tengerparton, ismerkedés a beach boyokkal, akik másnap már a nevünkön üdvözöltek minket. Persze rögtön a parton lévő ajándékos bódéikba akartak csalogatni, meg különböző programokat ajánlgattak, de mi még így az első nap udvariasan visszautasítottuk őket.
Este ˝ 8-tól vacsora, majd még egy kis csevegés a bárban, majd a mozgalmas nap után alvás.

Január 11. péntek:
Reggeli az étteremben, majd még egy plusz kávé a bárban. Az előző nap igen mozgalmas volt, ezért elég kábák voltunk.
Délelőtt séta a hotel kertjében, fotózás, függőágyban pihizés. Ebéd után heverészés a parton, hol a napon, hol az árnyékban. Közben csobbanás hol a tengerben, hol a medencében.
Vacsora az étteremben, majd az animátorok által szervezett program a színházteremben, majd visszavonulás a szobába. Egy kis ücsörgés az erkélyen Bush baby-ket lesve ( A helyiek nevezik így őket. Ezek fülesmakik, akik éjszaka a fákon és a tetőn ugráncolnak), majd alvás, mert másnap korán kell kelni, indulás a városba.

Január 12. szombat:
7 órakor reggeli, kávé, majd gyülekező a recepciónál. Indulás Stone Town-ba.
Mi szervezetten az utazási iroda idegenvezetőjével mentünk busszal. Szerencsénk volt, mert nagyon jól felkészült idegenvezetőt fogtunk ki, aki sokat mesélt a sziget történelméről és a jelenlegi állapotokról, vallásokról, szokásokról. Ismerte a nevezetességeket.
Megérkezés után elsőként a halpiacot néztük meg. Gyomorforgató látványban, de főleg szagban volt részünk. A látottak után csak reménykedni tudtunk abban, hogy a hotelbe nem innen viszik a halat. A halpiac után a zöldség-és fűszerpiac következett.
Stone Town-ban megnéztünk még egy mohamedán templomot, a sziget egyetlen katolikus templomát, Freddie Mercury szülőházát, a Csodák palotáját, amely egykor a császár palotája volt és azért nevezik a Csodák palotájának, mert a szigeten ez volt az első épület, ahol volt áram és lift. Jelenleg múzeumként üzemel. Az emeleti teraszról körbe gyönyörű kilátás nyílik a városra és a zanzibári öbölre. Megnéztük még az anglikán templomot,amely az egykori rabszolgapiac helyén épült és a rabszolgák fogva tartására használt cellát. Szörnyű körülmények között tartották őket egy szűk pincében láncra verve. Amelyik rabszolga ezt kibírta az elég erősnek bizonyult és eladták. Ez volt Afrikában a rabszolga-kereskedelem központja. Délben ebéd az Afrika-házban, amely hotelként üzemel, majd szabad program.
Vásároltunk egy pár ajándékot, emlékeket és sok-sok kesudiót, ami nagyon finom volt.
Stone Town-ban érdekesek a szinte egyforma sikátorszerű utcák, ahol sorakoznak a különböző dísztárgyakat árusító üzletek. A házak többsége korallkőből épült és nagyon leromlott állapotban vannak. A várost le akarták rombolni. A Világörökségnek köszönheti, hogy megmaradt.
Találkozás a busznál, majd indulás vissza a hotelbe. Este 6- ˝ 7 körül érkeztünk vissza. Vacsora, bár majd alvás.

Január 13. vasárnap:
Reggeli, heverészés, séta a parton, napozás, fotózás beszélgetés. Egyszóval lazulás egész nap.

Január 14. hétfő:
Reggeli után nem túl korán indulás a fűszerkertbe.
Ide is érdemes ellátogatni. Nagyon sok olyan fűszerrel és gyümölccsel találkozhatunk, amelyről az európai embernek fogalma sincs, hogy hogyan terem. Itt különösen érdekes volt egy Butterfly nevű ember, aki hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal mászik fel a 30 méter magas kókuszpálmára, miközben különböző mutatványokkal szórakoztatja a közönséget és a „Jambo bwana” című dalt énekli. Ledobált egy halom kókuszdiót, amiket utána hihetetlen ügyességgel szétbontott. Mindenki kapott egyet és a levét iszogattuk illetve a húsát eszegettük.
A fűszertúrára érdemes vinni apró ajándékokat, cukorkát az ott élő gyerekeknek. Nagyon örülnek neki.

Január 15. kedd:
Reggeli, pihenés, csobbanás, séta a parton. Alkudozás a beach-bolyokkal. Sok turistát zavarnak az erőszakosságukkal. Minket nem zavart. Udvariasan, de határozottan le lehetőket szerelni és utána már csak beszélgetnek és nem akarják rád tukmálni a portékájukat. Egyébként nagyon kedvesek és udvariasak.
Találkoztunk a parton helyi asszonyokkal, akik afrofonást és hennafestést készítenek. Megnéztük a képeket és úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Csütörtök délelőttre meg is beszéltük a dolgot.
Ebéd, pihenés, majd shoppingolás a parti árusoknál. Ismét egy halom ajándékot vásároltunk nem kevés alkudozással.
Este vacsi, bár, alvás.

Január 16. szerda:
Ismét korán kelés, reggeli, indulás a Delfin-túrára és a Jozani erdőbe.
A delfintúra kiindulópontjára Kizimkaziba kb. 2,5 órás buszozás után érkeztünk meg. A csónak már a part közelében várt minket. Éppen dagály volt, ezért nem kellett sokat gyalogolni a csónakig, ellentétben a visszaúttal, amikor több mint 1 kilométert kellett kifelé gyalogolni a sekély vízben.
Elindultunk a motoros csónakkal a nyílt tenger felé delfinek után kutatva. Időközben fokozatosan befelhősödött felettünk az ég és egyik pillanatról a másikra a nyakunkba zúdult az eső. Nem volt semmi az óceán közepén bőrig ázni. Már kezdtük feladni, hogy láthatunk delfineket, de ahogy jött az eső, úgy el is ment és megint hét ágra sütött a nap. Volt olyan hely, ahol lehetett snorkellingezni. Már éppen kezdtük feladni, hogy látunk delfineket és indultunk, vissza a partra, amikor a csónakot kormányzó srác észrevette a delfineket. Közelebb mentünk hozzájuk. Nagyon jó volt látni vadon úszó delfincsapatot. Még egy kicsi is volt velük.
A parti étteremben nagyon finom tengeri hal ebédet kaptunk, majd buszra szállás és indulás a Jozani erdőbe.
Ez az erdő Zanzibár eredeti növényzetéből megmaradt őserdő rész. Itt élnek a csak ezen a szigeten megtalálható Vörös colobus majmok. Hihetetlen sok van belőlük, és nem zavarja őket az ember közelsége.
Az őserdő szomszédságában, a sós- és az édesvíz találkozásánál van egy mangrove erdő. Ez egy mocsaras terület, ahol egy körbe épített fahídon lehet keresztül menni. Nagyon szép látvány tárul elénk, ahogy a mangrove fák kusza léggyökerei a talajba kapaszkodnak. Mindenki ültethetett egy mangrove fát. A hosszúkás termését a hídról kellett a mocsárba ejteni úgy, hogy beleálljon.
Beszállás a buszba és vissza a szállodába.

Január 17. csütörtök:
Eltelt egy hét. Reggel indultak azok az utastársaink haza, akik egy hétre jöttek és dél körül érkezett az új csapat.
Reggeli után indulás a partra a megbeszélt időre hajat fonatni. Az asszonyok már előkészülve vártak. Ismét megnéztük a képeket és kiválasztottuk, hogy milyen frizurát szeretnénk, majd megkezdődött a fonás. Maga volt az örökkévalóság. Mind a kettőnknek 3-3 asszony fonta a haját, de így is 4 órába tellett mire befejezték, pedig hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel fontak. Ezután következett a hennafestés. A bokánkra készíttettünk egy kisebb motívumot. Ez hamar kész volt. Hozzáfűzném a fonással kapcsolatban, hogy a hosszú vékony fonatok kiszedése sokkal borzalmasabb volt, mint maga a fonás. Közel 10 órába tellett, mire sikerült kibontani a 128 darab vékony tincset.
Fonás után rohanás az étterembe, mert majdnem lekéstük az ebédet. Ebéd után lazulás. Ki kellett pihenni a fonás megpróbáltatásait.

Január 18. péntek:
Reggeli, pihenés, pancsolás, napozás, fotózás.
Délután kezdtük unni a semmittevést, ezért lementünk a partra közelebbről szemügyre venni a katamaránokat. Gondoltuk, jó lenne kimenni a zátonyhoz, de azért egy kicsit bizonytalanok voltunk. Jöttek is a hajósok és ajánlgatták a programot. Hát gondoltuk belevágunk és beszálltunk az egyik katamaránba. Nem bántuk meg. Nagyon jól éreztük magunkat. A zátonynál kiszálltunk a csónakból és ott sétáltunk, tengeri sünöket, különböző féle tengeri csillagokat nézegettünk. A lányom snorkellingezett is.
Bátran merem ajánlani ezt az időtöltést. A helyiek nagyon kedvesek és nagyon vigyáznak a turistákra.

Január 19. szombat:
Reggeli, fürdés, séta, fotózás, lustálkodás.

Január 20. vasárnap:
Ismét kimentünk a katamaránnal a zátonyhoz, de most azt kértük a vezetőnktől, hogy olyan helyre vigyen, ahol lehet snorkellingezni és sok halat láthatunk. Kicsit túlmentünk a zátonyon és lehorgonyoztak. Odaadták a szemüveget és a pipát és odébb sétáltunk a zátonyon. Itt már gyorsabban mélyült a víz, mint a zátony part felé néző oldalán. Én mondtam, hogy nem búvárkodom, csak a lányom, minekután nem tudok úszni. Mosolyogva mondta, hogy azért a derékig érő vízbe bedughatom a fejem és odaadta a szemüveget. Hát csodálatos látványban volt részünk. A korall maga is gyönyörű volt, de a növények között úszkáló színes, halak, óriási tengeri sünök, tengeri csillagok leírhatatlan látványt nyújtottak.

Január 21. hétfő:
Reggeli után azon tanakodtunk, hogy valahová el kellene menni. Hallottunk a szigeten lévő vízi teknős aquariumról, de ide az utazási iroda nem szervezett programot. Lementünk a partra és meg is találtuk az emberünket, aki a saját mikrobuszán elvitt minket az aquariumba. ( Érdemes elmenni velük bármelyik programra. Sokkal olcsóbbak, mint az irodák, alkudni is lehet, és nem kell félni, nem verik át a turistákat.)
Az aquarium egy elkerített tengeri öböl, ahol vízi teknősök és királyhalak élnek. A látogatók etethetik az óriási teknősöket és megnézhetik, ahogy a királyhalak a zsákmány után vetik magukat, amikor a „gondozó” a vízbe hajítja a húst. A kisebb teknősöket, amelyek egy külön betonmedencében vannak, kézbe is lehet fogni.

Január22. kedd:
Lassan itt a nyaralás vége. Már csak egy nap. Még kihasználtuk a hátralévő időt, fürdés, séta, fotózás. Éjszaka telihold volt, ezért délelőtt olyan mértékben húzódott vissza a tenger, ahogy eddig soha. Borús volt az idő. A parton sétálva kagylókat, csigaházakat, koralldarabokat gyűjtögettünk. Mivel nem sütött a nap, nem kentük be magunkat naptejjel. Meg is lett az eredménye. Hazautazás előtt két nappal sikerült olyan szinten leégnünk, hogy a pipacsok megirigyelhettek volna minket. Éjszaka nem nagyon tudtunk aludni. Egyrészt, mert iszonyúan fájt a bőrünk, másrészt meg az óriási vihar miatt. Úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. A hotelben áramszünet volt. Bár nem kellett vihar ahhoz, hogy ne legyen áram. A két hét alatt igen sokszor előfordult.

Január 23. szerda:
Elég fáradtan és nyomottan vánszorogtunk reggelizni. Reggelre nyoma sem volt az éjszakai felhőszakadásnak, még csak nedves sem volt a föld. El sem tudtuk képzelni, hogy hová tud ennyi víz eltűnni. A délelőttöt pihenéssel, a délutánt pedig csomagolással töltöttük. Nem volt egyszerű a sok ajándéknak helyet szorítani a csomagokba. Így is elég sok mindent otthagytunk a szállodában. Remélem a szobalány örült a cuccoknak és hasznukat tudta venni.

Január 24. csütörtök:
Hajnali ébredés, reggeli, majd a csomagok levitele a bejárathoz. Megérkezett a platós autó, ami a csomagokat vitte a repülőtérre, majd a busz is ami pedig minket. Búcsú a hoteltől, az Indiai-óceántól és indulás haza a hideg télbe. 45 perc buszozás után megérkeztünk a repülőtérre. Tűző nap (amit egy kicsit sem bántunk, mert már a magyarországi hidegre gondoltunk :((. Sorbaállás a becsekkoláshoz.
Csomagok lemérése ( 8 $ a csomagfeladásért ), útlevél ellenőrzés ( 30 $ kilépési illeték ). Csomagellenőrzés ( 10 $ ), így nem nyittatták ki a csomagokat és a kézipoggyászt sem nézték meg. Zokon is vettem volna, ha ki kell pakolni a táskát, mivel alig tudtuk becsukni. Végre beszálltunk a gépbe, ahol kisebb káosz uralkodott. Kevés volt a hely a kézipoggyászoknak, ugyanis volt olyan kedves útitársunk, akinek vagy három nem éppen kicsi kézipoggyásza volt. Azért előbb-utóbb sikerült felszállni. Mombassában és Hurghadán ismét leszálltunk.

Itteni idő szerint este 8-kor szállt le a gép Ferihegyen.

A repülőteret elhagyva nagyon-nagyon rosszul esett a budapesti -2 fok.

Mindent összevetve csodálatos két hetet töltöttünk Zanzibár szigetén. Nagyon szuper volt minden, bármikor szívesen visszamennék.

Azóta is nagyon hiányzik az ott élő emberek kedvessége, közvetlensége, nyugodtsága.