ÉVSZAKOK

Ébresztő dalok

Réten jártam álmomban

Harmatvízzel mosdottam

Kiáltottam jó nagyot

Én keltettem a napot

Ébredj már csillagom

Hadd legyen víg napom

Szemed sötét tükrén

Tündérkedjen a fény

Tavasz I.

Szép napot, jó napot

Rigó kiált jó nagyot

Friss az idő, halihó

Hegyoldalról fut a hó

Barázdabillegetőnek

Szürke a szárnya

Félve, ha lépeget

Rezzen a lába

Fénylő szerelemnek

Tiszta virága

Fának is kibomlik

Sorba az ága.

Szitakötő párok,

Légvadászok

Táncot járva a

Tóra leszálltok

Mert ahol rezzen a

Sás meg a nád

Köröket rajzol a

Vízen a vágy.

Tavasz II.

Ébrednek szívemben

csobogók, kertek

hegyhátak, erdők

s ezeregy rejtek

tündérlépés héthatára

mosolyod ébred

arcod napsugára

s már ma

virág száll a fákra

drága.

Klimpírozgat a fák levelén

Zenél csak zenél a fény

Szél

Lágyan, ha kél

Szél fújja szél

A hímportól duzzadó bibét

Rohan pajkos suhancként

Szoknyát libbent kedvemért

Szél, szél hoz esőt

Szétszórja a lángot

Táncra kéri fel a felhőt

Folyón, tavon, hét tengeren

Ringatja a vad hullámot

Nyár

Nyirkos zsombék, nyírfa ága

Tó vizébe lóg a káka

Bugyborékol gondját űzve

Békaporonty lenn a hűsbe

Nyári este

klimpírozgat a fák levelén

zenél csak zenél a fény

napestig harsog a madárdal

nyár van nyár van nyár van

rigók, csízek, füsti fecskék

hangolják finomra az estét

s ha elhallgatnak réten a tücskök

fölszikráznak égi fényfürtök

pásztorcsillagot gyújt

s a végtelen csendet

vigyázza velem az Úr

Tanya mellett

Tanya mellett erdőszélen

Fenyőfa, akác, bodza

Rám borul akár egy lodzsa

Az eperfa lombja.

Bükkfa

Görcsös gyökér, ami tartja

Kapaszkodik hegyoldalba

Fejét veti fel az égnek

Vízmosásos szurdokaljba

Ősz

Ó sebeket osztó

Véremet fakasztó

Örömem hamvasztó

Lelkemet kifosztó ŐSZ

Rázza a szél a gallyat

Dión ropog a talpad

Terítve van alatta

Zsákkal hordjuk a padra

Tele zsákja vállán,

Must csorog az állán.

Minek ide már a csősz,

Ballagni kész ez az ősz.

Ördögcérna ördögszekér

Mire elfut megjön a tél

Ördögszekerén fut az ősz,

Ködpaplanával a tájat

Szívemre húzza a bánat:

Színek,varázsok,vágyak agyő!

Tél

Varjú károg!

Komor ormok alatt

Érzéketlenül

Készül a tél.

Dagadnak az

Angyaldunyhák,

Szállongó pelyhük

Arcomra alél

Ezer szikrát szórva széjjel

Jön a reggel vakító fénnyel

Tisztás szélén zöld boróka

Hajlong a frissen hullt hóba

VEGYESVÁGOTT

Sámán

Mohával beszőtt kőkori oltár

Magába réved előtte a sámán

Dobog, veri a dobot

Mormol mint a lélek

Érthetetlen igéket

Varázsol táncol

Ugrik parázson

És aláhull

Kivetkőzve magából

Bugyuta

Éklik

Ég-lik

Égő

Ékkő

Az ég-kő

Számítógép

Sóhajjá rezdülő vágyam

Szívében az áram

Örömet, bánatot tárol

Mikroprocesszorában

Szatír-a

Leselkedik úton-útfélen

Szemérmetlen dombra kaptat

Vágyak korbácsa hajtja

Észre se veszi, ha tüske

Iszalag szaggatja

Lányokat csal csalitosába

Mert ő egy ókori pornográf

A napot igy nyáladza át

Kópiát készít midenről kópiát

Aranyhal

Akváriumában az aranyhal

Se nem lát, se nem hall

Elmondhattam három kívánságom

Ez itt nekem csupán tátog

Halászlé

Itt ugrott a csuka fejest

Csukafejes ez a leves

Van benne ponty kecsege

Égeti szád a leve

Mint hajótörött

Kit partra dobott a végtelen

Születés és halál között

A köztes időben

Botladozik az életem

Őszi ecetfa

Halljátok csak mi esett ma

Pironkodhat az ecetfa

Kerülgette a ledért

az a csélcsap őszi szél

hát addig kellette magát

Fényes nappal pórul járt

mert lehúzták

lehúzták a szoknyáját

Szeszfőzdében

Papramorgó, kisüsti

három hordóm főtt most ki

Szilvórium, pálinka

józan ember egy sincs ma

Fortyog az üst magától

berúgunk a szagától

Daloljunk, daloljunk

Máris mozog a lábunk

Édes komám jóbarát

töltsél még egy kupicát

bánom is én három falun át

hazatolnak talicskán

adj egy csókot kicsi párom

ne perelj úgy az isten áldjon

nem én vagyok a hibás

a pálinka semmi más

Bosszúság

Egy ütődött sütőtök

Felfutott a gátra

Hogy a szomszédnál

Boruljon virágba

Tubusok, kencék

Pakolás festék

Dobd el bátran

Ragyogását a testnek

Megadja a lelked

Szívküldi

Erzsókom, Marcsókom

Itt küldöm száz csókom

Ráadásnak virág helyett

Ütött kopott szívemet

A LÉLEK MÉLYÉN

Három kívánság

Halászni a szavak mélyén

Tüzet rakni gondolatból

Örömöt merni lelkek kútján

Könnyedén, mint, gyalogtúrán

Bánat

Lelkemre béklyót kötő

Ólomsúlyú bánat

Ma sem röpít széllel

Csillagösvényén a vágynak

Hangulat

Egy hangulat hullámhosszán

Betölti egészen szíved

Ha zenél egy érzés

Mint akác illata szobád

Ha szádban érzed a mézét

Gyöngykagyló

Hoztam fel e kagylót

Benne egyetlen szem gyöngy volt

Boldogság

Mint nap a fényét

Szívemhez melengetett percét

Ragyogja az egyetlen lét

Mint szemafor

Mint szemafor a sorompónál

Úgy kapcsol fényt szíveden

A mindent nyitó szerelem

Váltva a bánat fogyó holdját

S az ébredő öröm napkorongját

Szemed csillag-galaxisa

szemed csillag-galaxisa

változik örökön

fortyog pulzál

kört futva a körön

pupillád rése

érzelmek napkitörése

ösztönök világa ébred

a legfőbb törvény

mozgatja a lélek

Szerzetes

Kővé vált vágyak között

Hit gyémántja ragyog

Álmok fölött

hűs cellák csöndjén

örök végtelenbe

Futnak a napok

Test és lélek

E koldus testben

Foltozottan élek

Talpig díszben,

Sújtásos mentében

Nagyúr csak a lélek

Vigasz

Hit, remény, szeretet

Örök erő forrása a lelked

Forrás mellett

Behunyom szemem

S kizárlak világ

A lélek rengeteg mélyén

Érzések fénylő tisztásán túl

Az állandó lényeg

A hit forrása mellett

Megújul, ami ódon

Regenerálódom

Ki vagy

Ki érti a szívek titkát

Gyönyösödő hajnali réten

Miről álmodik egy virág

Hát nem is cifra páva

Csak egy szürke veréb

Kopott is ázott is gúnyája

De ki azért sose játsza

Meg az eszét

Szívünk

Csak egy kicsi gyerek

Ki a réten a csillagot leste

Mert neki ígérte

Összes fényét az este

Vár reád

Hol végtelenbe fut az út

Vár reád egy mélységes-mély

Feneketlen csodakút

Friss vizéből igyál egyet

Tőle lesz a szíved könnyebb

Elmúló percek

Hatalmas folyó az idő

A tovahömpölygő áron

Elmúló perceinkre vár

Lélekvesztőjén, Káron

Ó ments engem

mint hamvadó alkonyban

ha holdfény szenderül a fákra

az éjszakát a messzeség

már szívemig tárja

lásd éveink elszálltak

én kedvesem drága

ó ments engem szerelmed

csillag vadonába

Fohász

Napszentületkor,

ha az Úr hív magával

rejts el engem madárdal