|
|
|
Írta: ZD Online webmester
|
|
2008.03.29. |
A Zöld Demokraták Története
A Zöld társadalom mozgása a rendszerváltás elõtt
Magyarországon a környezetvédelmi mozgalom gyökerei visszanyúlnak az 1980-as évek elejére. Önálló csoportok kezdtek szervezõdni az ELTE-n, és különbözõ magánszemélyek kezdték felemelni hangjukat környezetvédelmi ügyekben. A legmarkánsabb csoport a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ rendszer ügyében emelte fel szavát, így alakult meg 1984-ben a Duna-Kör. A Duna mozgalom tulajdonképpen elõhírnöke volt a rendszerváltásnak. Ébredezni kezdett a társadalmi felelõsségtudat, ám az önszervezõdõ mozgalmak újra és újra beleütköztek a rendszer korlátaiba. Miután az állam a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõvel kapcsolatos adatokat titkosította, az aktivisták mozaikokként gyûjtötték össze azt, ami tudható. Egyre világosabbá vált, hogy az állatorvosi egyetem minden betegségét magán viselõ lova, a BNV kérdéskörére nem adhatók pusztán környezetvédelmi válaszok, azokra politikai válaszokat is kell adni. Ilyenek voltak az információhoz jutás szabadsága, társadalmi szervezetek bejegyzésére és mûködésére vonatkozó jogszabályok hiánya is. 1985-ben a Kör szakmai tevékenységének elismeréseként megkapta a The Right Livelihood Award-ot, az alternatív Nobel-díjat. Bár a hatalom ezt az információt is titkosította, a hír mégis gyorsan terjedt. Az alternatív Nobel-díjjal járó összeget a Duna-Kör egy bankszámlán akarta elhelyezni, melynek elõfeltétele a szervezet bejegyzése lett volna. Ez az igény már elõre vetítette az egyesülési és gyülekezési törvény létrejöttét. A hatalom azt tanácsolta a Duna-Körnek, hogy az idõközben a KISZ KB keretei között létrejött környezetvédelmi tagozatba integrálódjanak aktivistái. Ezt a változatot a Duna-Körösök elutasították, és kitartottak egy saját szervezet létrehozása mellett. Nem véletlen, hogy 1989-ben 1-es sorszámon a Duna-Kör volt az elsõ olyan társadalmi szervezet, melyet bejegyeztek Magyarországon. 1988-89-ben a nagy tüntetések idején vita zajlott a magyar társadalomban arról, hogy az erõs Zöld mozgalom pártosodjon-e. A Duna-Kör körül elhelyezkedõ értelmiségiek álláspontja az volt, hogy a rendszerváltás egyáltalán nem lefutott tény, éppen ezért az erõket koncentrálni kell, de nem tudtak konszenzusra jutni, így a Duna-Kör tagjai és támogatói a legkülönbözõbb pártokba találták meg helyüket.
Az MZP
A választások elõtt az utolsó pillanatokban mégis megalakult a Magyarországi Zöld Párt, (MZP) de az ismert környezetvédõk java része ennek tevékenységében nem vett részt. Így történhetett meg az, hogy míg az elsõ szabadon választott parlamentben több mint 100 Duna-Körös ült, az MZP választási eredménye lényegesen elmaradt az akkor még csak 4%-os választási küszöbtõl.
Az MZP sikertelensége láttán a magyarországi Zöld mozgalmak úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy valóban európai értékek alapján mûködõ Zöld pártot, a Zöld Alternatívát.
Zöld Alternatíva
Az alapító kongresszuson a Villányi úton a Kertészeti Egyetemen jelenlévõk olyan elnökséget választottak, melynek minden tagja egy-egy jelentõsebb társadalmi szervezetet képviselt. A párt megalakulása egy szimbolikus kiegyezést is jelzett, mert nõi társelnöknek Schmuck Erzsébetet, a Magyar Természetvédõk Szövetségének elnökasszonyát választották, aki korábban a KISZ KB környezetvédelmi tagozatát vezette, míg férfi társelnökének, Droppa Györgyöt, a Duna-Kör ügyvivõjét. Az alapítók között többek között ott volt Kittl János Pécsrõl, Varga Zoltán Debrecenbõl, Vargha Márton Budapestrõl, Deák Sándor és Láng Mihály Balassagyarmatról, Molnár Gyula Szegedrõl. A Zöld Alternatívának azonnal hihetetlen nehézségekkel kellett szembenéznie. Egyrészt már csak egy év volt hátra az országgyûlési választásokig, másrészt a parlamentbe bekerült pártok demokratikusnak egyáltalán nem nevezhetõ módon megpróbálták bebetonozni magukat a törvényhozásba. A korábban amúgy is magas parlamenti bejutási küszöböt 4%-ról 5%-ra emelték, és jogszabályban rögzítették, hogy alanyi juttatás, tehát ingatlan, berendezések, telefonvonalak, valamint az induláshoz szükséges anyagi javak csak az 1989 elõtt alakult pártoknak adhatók. A Zöld Alternatíva tagjainak hasonló feltételek között kellett találkozniuk, mint a rendszerváltás elõtt, fõleg vendéglátóhelyeken. Elsõ irodájuk a Margit körúton volt a Lottóház egy garzonlakásában. A pártot a társadalmi szervezetek támogatottsága jellemezte, mely a választások elõtt jelentõsen megcsappant. Több társadalmi szervezet is kapott olyan jelzést, hogyha jelölteket állít vagy támogatja a Zöld Alternatíva jelöltjeit, akkor a hatalom nem tekinti õket a továbbiakban függetleneknek, és megvonja tõlük a támogatást. Késõbb mindez sokkal finomabb formában több törvényben is megfogalmazódott, és általános gyakorlattá vált. Ezek közül a legismertebb az un. 1%-os törvény, mely elõírja, hogy az adó 1%-át csak azon civil társadalmi szervezetek kaphatják meg, akik teljesen politikamentesek, jelöltet nem állítanak, s nem is támogatnak. A pártnak jelentõs hátránnyal kellett megküzdenie, mert a teljes ismeretlenségbõl kellett volna felépíteni magát. Ez csak nagyon kis mértékben sikerült, mert a média sokkal fogékonyabb volt a lejárató propagandát terjesztõ MZP kijelentéseire, mint a Zöld Alternatívák színvonalas politikai pártprogramjára. Nem segített ezen az sem, hogy 1994 januárjában Jávor Károly korábbi MDF-es képviselõ a parlament környezetvédelmi bizottságának tagja, régi Duna-Körös belépett a Zöld Alternatívákba, s ezáltal a párt parlamenti képviselettel is rendelkezett már. Mindezek ellenére 1994 tavaszára a Zöld Alternatíva szervezetei felálltak majd mind a húsz megyében. Az országgyûlési választásokra a 176 egyéni körzetbõl csak 76-ban sikerült jelöltet állítani. A képviselõjelöltek szinte csak erkölcsi támogatást kaphattak az anyagi javakban nem dúskáló párttól. Érdemes megemlíteni, hogy az egyenlõtlen versenyben a ZA-s jelöltek egyetlen anyagi jellegû támogatása abban merült ki, hogy kaptak egy-egy darab 500 A/4-es üres papírlapot tartalmazó csomagot, és amennyiben volt pénzük a fénymásolásra, akkor a központi pártiroda segített a plakát tartalmát megfogalmazni. A kopogtató cédula gyûjtése nehezen ment, összesen hat jelöltnek sikerült több mint 750 érvényes kopogtató cédulát összegyûjtenie. A jelöltek sajnos alig kaptak több szavazatot, mint ahány kopogtató cédulát gyûjtöttek. A gyenge eredmény sokkolta a tagságot, s kiutat abban találtak, hogy a választás második fordulójára koalíciós szerzõdést kötöttek az Agrárszövetséggel. A terv féloldalasan sikerült, elérték, hogy a párt néhány képviselõje a második fordulóban is képviseltesse magát, sõt azt is, hogy a fõleg vidéken erõs Agrárszövetség a fõvárosban és a nagyvárosokban is ugyanannyi szavazatot kapjon, mégis a 2,7%-os eredmény messze elmaradt a parlamenti küszöbtõl. Nem segített a párton az sem, hogy közvetlen a választások elõtt a magyarországi Zöld mozgalmak múltjára való tekintettel a Zöld Alternatívát felvették az Európai Zöld Pártok Föderációjába (EFGP). A 1994-es választásokat követõ idõre inkább volt jellemzõ a szétforgácsolódás és bûnbakkeresés, mint az építkezés. Így a párt központi szerve gyakorlatilag nem is támogatta az önkormányzati választásokon elindulókat. Üzenete pusztán annyi volt, mindenki boldoguljon, ahogy tud. Ehhez képest az eredmény így is ígéretes volt, mert Pécsen, Harkányban, Siklóson, Balassagyarmaton vagy kisebb településeken, mint a Garé melletti Szalántán több képviselõje bejutott az önkormányzatokba. Az utóbbi településen polgármesterük is lett. A párt vezetõsége úgy döntött, hogy a pártszerû mûködés helyett ZA inkább egy társadalmi szervezetre jellemzõ mûködést válasszon, tehát álljon ügyek mellé, és próbálja segíteni a környezeti problémákkal küzdõ állampolgárokat, közösségeket. Ez a tevékenység hihetetlen erõfeszítéseket emésztett fel. Perek, bírósági tárgyalások, falugyûlések, helyi megmozdulások jellemezték ezeket az éveket. Említésre méltó a garéi hulladékégetõ erõmû, az ürömi gáziszap eltávolítása, a péceli hulladéklerakó, a komlói akkumulátor-bontó, a pécsi uránbánya, a dunavarsányi sóder tavak, a lábatlani vörösiszap tározó, a gyõri veszélyes hulladékégetõ erõmû, a balassagyarmati vasúti szárnyvonal megszüntetés elleni megmozdulások. Különösen sokat foglalkoztak a párt aktivistái a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõrendszer ügyeivel, részt vettek azon tüntetések megszervezésében, melyek próbálták eltántorítani a szocialista - Szabad Demokrata kormányt, egy, a Duna érdekeit figyelmen kívül hagyó rossz alkutól. A vízlépcsõ ellenesség ügyét a FIDESZ úgy kommunikálta, mintha egyedül képviselné azt. Ezt látva az Alternatíva félve az 1994-es kudarctól, inkább koalíciót kötött több társadalmi szervezettel és kis párttal együtt az Együtt Magyarországért Unióban. Az ismeretlenség homályából kibújni képtelen Unió ugyan tudott országos listát állítani, de a 0,62%-os eredményen tükrözõdött, hogy egyrészt a választók nem értették meg a civil unió üzenetét, másrészt az egyre polarizálódó politikai térre a királyválasztás és nem az értékek menti, hanem a valami ellen való szavazás vált mértékadóvá. Az Alternatíva csakúgy, mint 1994-ben, ismét romokban hevert, az önkormányzati választásokra felkészületlenül indult, de lelkes tagjai közül sokan így is sikerrel vették az akadályt. A párt aktívvá vált nemzetközi téren, Droppa Györgyöt beválasztották az Európai Zöld Pártok Föderációjának elnökségébe. A nemzetközi sikereket nem sikerült hazai eredménnyé formálni. Az õszi önkormányzati választások 27 önkormányzati helyet eredményeztek, ami elõrelépést jelentett az elõzõ ciklustól, de áttörésnek semmiképpen sem nevezhetõ. Új taktika volt, hogy a párt az ügyek képviseletén kívül kapcsolatot keresett olyan szervezetekkel, akik magukat szintén politikainak nevezték. Ilyenek voltak a Szociáldemokrácia 2000 alapítvány, és a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom. 2000-ben elõzetes találkozásokat követõen a Zöld Alternatíva, a Szociáldemokrácia 2000 és a SZIM néhány tagja egyesült, és új néven, Zöld Demokrata-ként tevékenykedtek tovább.
Zöld Demokraták
A pártelnökök Droppa György és Teszler István, a Szociáldemokrácia 2000 alapítvány elnöke lettek. A pártépítés kezdeti sikereit aláaknázta egy fõleg üzletemberekbõl álló csoport csatlakozása, akik szisztematikusan megpróbálták elfoglalni a pártot. Munka helyett torzsalkodás vált jellemzõvé, ezt bizonyította az a két sikertelen kongresszus is, melyek során az üzletemberek megpróbálták leváltani a zöldeket a vezetõségébõl. A második kongresszuson ez majdnem sikerült is, a zöldeknek a pártot csak a bíróságon sikerült visszaszerezni. A belsõ viharok meggátolták a dinamikus fejlõdést, ezért a Választmány döntése az volt, hogy a párt ne induljon el egyedül a 2002-es országgyûlési választásokon, hanem partnerekkel együtt próbálja meg átlépni a parlamenti küszöböt. Így vonult be a Zöld Demokraták a Dr. Kupa Mihály által vezetett Centrum koalícióba. Az eltérõ értéket képviselõ csoportok közötti kommunikáció nem volt felhõtlen, mégis sikerült megállapodni abban, hogy az egymást kriminalizáló jobb és baloldal politikai stílusa káros az országra nézve, és kimondottan rosszul érinti Magyarországot egy olyan pillanatban, amikor az EU csatalakozás ország jelentései mutatnak tükröt hazánkról. A választásokon egy keveset sikerült felmutatni a zöld értékekbõl is, és a koalíciós kísérlet tulajdonképpen csak a nagy polarizáció miatt nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket a választásokon. A jobb és baloldal markáns szembenállása több mint 70 %-os választási részvételt eredményezett, és ez újra írta az alacsonyabb részvételi arányt megcélzó közvélemény kutatási adatokat is. A választás elõtti napokban a három legnagyobb közvélemény kutatónál a Centrumot még 5-, 6-, 7 %-on jegyezték, ez az eredmény ellenben a választásra kb. 3,9 %-ra zsugorodott. Az önkormányzati választásokra a Centrumon belül a zöldek megerõsödtek, ezt bizonyította, hogy Budapest fõpolgármester-jelöltjét, valamint a budapesti Centrum vezetõt is a ZD adta. Nagy különbség volt a parlamenti és az önkormányzati választások között, mert amíg a parlamenti választásokra a Centrum több száz millió forintot költött, addig az önkormányzati választásokra már csak az adósságok törlesztése maradt. A Budapesti Közgyûlésbe a zöldeknek nem sikerült bekerülniük, de több településen, például Pécsett, Szegeden, Balassagyarmaton, Orosházán, Kiskunfélegyházán képviselõik bejutottak a városi önkormányzatokba, Dunapatajon egyik tagukat, Nagy Antalt polgármesterré választották. A Zöld Demokraták a választások után úgy döntöttek, hogy bár nem szakítják meg kapcsolatukat a Centrummal, az Europa parlamenti választásokon önállóan indulnak. Céljuk, hogy az Európa Parlamentbe jutassanak legalább egy képviselõt. A cél eléréséhez szükséges célt szem elõtt tartva a ZD partnereket keresett, olyan pártokat és társadalmi szervezeteket megkeresve, akik korábban már vállalták a politikai megmérettetést. Így kezdett el tárgyalni a ZD a Zöldek Szövetségével, a Magyar Szociális Zöld Párttal, a Környezetvédõk Szociáldemokrata Pártjával, az Új Balodallal, a Magyar Nõk Pártjával, az Epicentrum ifjúsági szervezettel és több más hasonlóan gondolkodó társadalmi civil szervezetekkel. A tárgyalások során több országosan ismert személyiség is csatlakozott a párthoz. A X. jubileumi, egyesülési kongresszusra 2003. november 16-án került sor, ahol az egyesülési és gyülekezési törvény elõírásait is figyelembe véve, pártként mûködõ szövetséggé alakultak a Zöld Demokraták. Az új név Zöld Demokraták Szövetsége lett.
Zöld Demokraták Szövetsége
A Zöld Demokraták Szövetsége annak a politikai irányzatnak a megtestesítõje Magyarországon, amely a rendszerváltás elõtti Duna-mozgalmakban eredezett és tevékenységét a rendszerváltás alatt és a zöld politizálásban testesítette meg.
A Szövetség politikai, szakmai és jogi követõje a Zöld Alternatívának, a Magyarországi Zöldek Szövetségének és a Zöld Demokratáknak egyaránt.
A Szövetség létrehozására azért volt szükség, mert a párt célja, hogy átkarolja az egész magyar zöldpolitikai közéletet, magába integrálja a hasonlóképpen gondolkozó pártokat és a politizálást is felvállaló társadalmi szervezeteket.
|
|
Frissítve ( 2008.03.29. )
|
|
|
Kezdőlap 
