A kínai konyhatechnika évszázadok alatt fejlõdött ki, és vált világhírûvé. A
sokféle ételhez a hatalmas birodalomban feltalálható nyersanyagok nagy változata
nyújtotta az alapot. A kínai szakácsok rendkívüli tehetsége, találékonysága
párosul a nyersanyagok bõsége nyújtotta lehetõségekkel. A császári udvarban, a
fõúri házaknál az étkezést pazarló fényûzéssel valóságos mûvészetté
fejlesztették. Ugyanakkor a kínai nép millióinak a napi maradék rizzsel kellett
megelégednie. A mai Kínában a gasztronomiai hagyományokat ápolva a jelenkor
követelményeinek megfelelõen fejlesztik a kínai konyhát.
A kínai konyhán a felhasznált nyersanyagok többségét kisebb darabokra
összevágva készítik el, mert az étkezéshez nem kést és nem villát, hanem két
pálcikát használnak. A nyersanyagokat nagyobb konyhákon gépekkel vagdalják
össze. Az ételeket többnyire kisebb tálacskákban tálalják, amelyekbõl egyszerre
többet állítanak az asztalra, mindegyikbe más és más ételt tesznek. A kínai
ünnepi étkezés legalább 16 fogásból áll. Az egyszerûnek számító ebéd vagy
vacsora sem kevesebb 8-10 féle ételnél. Ezeket egyszerre teszik az asztalra,
közöttük megtalálható a hús, a hal, a fõzelék, a saláta, a gyümölcs, a leves és
a mindíg elmaradhatatlan rizs. A kétféle szójamártás, a sós és savanykás ízû,
valamint a fehér-fekete bors és az olaj sem hiányozhat az asztalról. Az
ételekkel egy idõben az italokat is az asztalra állítják. Ezek általában
rizspálinka, édeskés fehér- és vörösbor, világos sör és zöld teafûbõl készített
tea.
Az ünnepi ebédeket ételcsoportonként tálalják, a hideg és meleg ételeket
váltakozva szolgálják fel. Az étkezés az elõételek sokféle változatával
kezdõdik: például füstölt préselt kaviár, meleg cápauszony, konzervtojások,
rákok, hal- és szárnyasdarabkák, cukrozott dió, pörkölt dinnyemag. Az igazi
ünnepi étezés fõ alkotója a fecskefészek vagy cápauszonyleves.
A sültek ételcsoportjából nem hiányozhat a csirke mellehúsa, fõzve,
aranyalmák, és csirkemájak levesben fõzve, leopárdhal narancsmártásban, bárány
húsa galambtojásokkal, bambuszrügysaláta rántott homárral.
Hideg fogások lehetnek: füstölt nyelv, tengerifû-saláta, hideg
szárnyasdarabkák, különféle rákok és gyümölcsök stb. Az édességek elõtt sûrûre
fõtt uborkalét szolgálnak fel. A csemegék kis falatkákból állnak: például mézben
áztatott datolya, lótuszmagpástétom, szárított barack, zöld sárgabarackból
készült süteménykockák stb. Az étkezés vége felé a kenyeret tálalják, amely
lepényszerû, és gõzön párolva készül.
Szintén külön fogás a rézedényben felszolgált krizantémsziromból és
petrezselyembõl készült mártás, amelyet rizsre öntve fogyasztanak. Étkezés
közben gyakran emlegetik a fületlen kis porceláncsészét, amelybõl meleg
rizsbort isznak. Az étkezéseket esetenként üres forró levesekkel szokták
befelyezni. A kínai szakácsok az európai ételeket is bizonyos kínai
jellegzeteséggel készítik. Például a rántott csirkét többnyire fõtt csirkébõl
készítik, a csirkét csak negyedekbe vágják, a combjait egyéb csirkeételekhez
használják fel csont nélkül, a mellrészébõl filét készítenek, és ezt rántják
ki. A csontokat tyúkhúsleves készítésnél hasznosítják. A tálon sült sonka
tojással - ham and eggs - úgy készül, hogy tûzálló tálat kivajaznak, beleütik az
egész tojásokat, és a tojássárgájába egy kevés vékonyra szeletelt sonkát
tesznek, így sütik meg. Sok helyen kapható a Kínában is kedvelt virsli.
Általában kisebb, mint nálunk és világosabb színû, egyébként ízletes. Kínai
mustárral fogyasztják, amely az angol mustárhoz hasonló: tormától csípõs, de
kevésbé kesernyés.
|