Az ország hatalmas területén minden éghajlat megtalálható. Különösen kedvezõ az éghajlata a Fekete-tenger védett vidékeinek, amelyeket a Krím és a Kaukázus óv meg a hideg légáramlatoktól. Az országot övezõ hatalmas tengerekben, a hatalmas tó- és folyamhálózatban mindenféle hal-, rák- és hüllõféle megtalálható. A marha, a borjú- és a birkahúsokon kívül a sertés és a kecske húsát is felhasználják konyháikon. A szárnyasok bõségébõl következik, hogy különösen sokféle szárnyasétel található étrendjeikben. A vadak számos fajtáját ismerik és készítik.

Az éghajlati és domorzati viszonyok az étkezésben specializálódást eredményeztek. A Kaukázusban fõként kecskét és juhféléket tenyésztenek, és ezekbõl készülnek a legnébszerûbb ételek. Szibériában a nagy hideg miatt a zsíros ételeket kedvelik, így például a sertést szalonnájával sütik meg, és pecsenyéjükön a szalonnaréteg rendszerint vastagabb, mint a hús.

A mezõgazdasági termékeik gazdagsága meglátszik az ország konyháján. Ukrajna és Grúzia mezõgazdasága kitünõ árukkal látja el a nagyvárosok konyháit. A városok mellett létesített óriási kertészetek az év minden szakában a friss zöldség-, saláta- és fõzelékfélék, valamint a gyümölcsök legbiztosabb forrásai.
A hagyományos konyhatechnikai eljárásaikon kívül igen nagy kultusza van a rostélyon és nyárson sütés módszereinek. A kaukázusi saslik, amely õsrégi eredetû ételük, bírkahúsból készült nyárson sütve, faszénparázs felett forgatva. Ma már az egész világot meghódította.

Ételeik elkészítéséhez a modern technikai eszközöket alkalmazzák, de egy-egy köztársaság specialitását a hagyományos készítési mód jellemzi, pl. a grúzok scsi levesét agyagedényben fõzik, és az ételt a fõzõedényben szolgálják fel.
Köztársaságonként változik a felhasznált zsíradékféle. Sok olajjal és vajjal fõznek, de felhasználják az ürü és a marha kisütött faggyúját is.

Jellemzõ étkezésükre a bõséges reggeli, amelyet húsfélékbõl, halakból, tojásfélékbõl, zöldsalátákból készítenek, ezt követi a tea, a tej vagy valamilyen tejtermék. Az ebédek és a vacsorák bevezetõje a "zakuszi", amely tulajdonképpen vegyes ízelítõ. A vegyes ízelítõk Oroszországból származnak, ahol már a múlt században együtt tálaltak különféle hideg ételeket. Divatját inenn vették át elsõsorban a franciák és a svédek. Nehéz lenne pontos elõírást adni arról, hogy mit is találnak a zakuszikban, mert minden idõben a rendelkezésre álló tengeri és folyami halak, fõzelék- és húsfélék stb. változataiból állítják össze, így például füstölt lazacból, szárnyassalátákból, rákmajonézbõl, ráksalátából, töltött uborkából, füstölt libamellbõl, sajtfélékbõl, salátafélékbõl készítik.

A leveseik tartalmasak, bõven fõznek bele húst és zöldségféléket és azokkal együtt tálalják. Készítenek erõleveseket, krémleveseket, de ezeket a húsételek után vagy közben fogyasztják. A meleg elõételeik között a fõtt vagy sült húsos tésztafélék, a hal -és tojásételek, a belsõségek és a fõzelékfélék gazdag változatai találhatók.
Húsételként az egyben sült vagy párolt húsételeken kívül a frissen készített szárnyas-, vad- és vágóállatok felszeletelt húsrészeinek sokféle változatát készítik. Ezeket sült burgonyával, káposztafélékkel és sok salátával tálalják. Nagyon sok nyers hagymát fogyasztanak, és zöldhagyma szárát is felhasználják saláták készítéséhez. Az uborkát héjával együtt felszeletelve, nyers paradicsommal, hagymával, ecettel, olajjal ízesítve készítik. A káposztát nyersen, salátának vagy savanyítva, hagymával és olajjal elkeverve kedvelik. Vajas és omlós süteményeket sütnek, egyéb cukrászkészítményeiket kevés vajkrémmel és sok tejszínhabbal készítik.

Fagylaltjaik és parfékészítmények igen jók, és az év minden szakában kaphatók. A gyümölcsöket héjával együtt fogyasztják. Az almát még kompótnak sem hámozzák meg.
Tejet és tejterméket, különösen sajtot használnak mind az ételekben, mind kiegészítõ ételként.