index
művészek tovább a következő művészhez      



Telefon: + 36 1 266 6942
E-mail:
valomagda@gmail.com
Web: www.mze.hu

dr. Való Magdolna
okleveles vegyészmérnök

Pályafutásomat 1949-ben kezdtem el a Budafoki Zománcedénygyárban, amelynek tevékenységéhez tartozott a zománcgyártás is, saját felhasználásra, és több zománcozó gyár részére. Rövid idő múlva hozzá csatoltak egy üzemet, ahol fazekasmázak gyártása folyt. Rövid idő múlva a zománc- és a mázgyártó üzem vezetője lettem. A termelési feladat nem elégített ki, ezért a nem kedvező körülmények mellett is új zománcok és alacsony hőmérsékleten égethető, ólommentes kerámiai mázak kifejlesztésével kezdtem foglalkozni. Utóbbiakra szabadalmi oltalmat kaptam.

Mivel a zománcozó üzemek közül csak az edénygyártók használtak többféle színű zománcokat, a budafoki gyárhoz fordult néhány művész, akik zománcozott acéllemezből kívánták tervüket megvalósítani, amelyek méretüknél fogva csak ipari körülmények között voltak legyárthatók. Tulajdonképpen ezzel indult el a hazai zománcművészet. Ehhez szívesen nyújtottam segítséget. A gyár gazdasági vezetői nem nézték jó szemmel ezt a tevékenységet, mivel munkaerőt kötött le, lényeges gazdasági eredmény nélkül. A művészekkel való további kapcsolatom arra ösztönzött, hogy az ipari zománcok mellett művészzománcok kifejlesztésével is foglalkozzam. Így kidolgoztam különböző színű, fedőképességű és fényességű (selyemfényű, matt), valamint fémes hatású zománcokat. Ezeket viszonylag kis tételekben értékesítettük a művészeknek, akik kipróbálták, megismerték, és egyre szebb műveket alkottak velük. Különösen azok a művészek, akik felismerték a zománcokkal elérhető, minden más anyagtól eltérő hatásokat. Megtanulták az egymásra különböző vastagságban és különböző technikával felvitt zománcokkal, különböző beégetéssel elérhető hatásokat. Növeli ezek értékét a zománcnak az a tulajdonsága, hogy megjelenését örök időkre megtartja.

Tragikus eseményként éltem meg, hogy a zománc- és a mázgyártást megszüntették a budafoki gyárban. Ennek következtében engem a Zománcipari Művekhez helyeztek, ahol egészen más munkakört kaptam. Aktívan már nem vehettem részt a zománcművészek munkájában, de tevékenységüket igyekeztem mindig figyelemmel kísérni.

1989 végén javasoltam a Magyar Zománcipari Egyesület megalakítását, amelynek titkára lettem. Konferenciákat szerveztem külföldi résztvevőkkel. Többször nyílt lehetőségem arra, hogy művészeket meghívjak előadás tartására, és hogy a résztvevőknek a konferencia alatt zománcozott alkotásokat bemutassak. Ezekről ők mindig elismeréssel nyilatkoztak.

 

oldal tetejére

 

index
művészek tovább a következő művészhez