3.rész.
Ormánsági kirándulás
A korábbi események . A következő nap eseményei.
Az esti órákban a mailáthpusztai táborban élő zenés utcabál volt , ahol a hangulat meglehetősen fokozódott, még a szállásunkon azaz Drávapiskiben sem múlt el a hatása.
A végigjárt látnivalókat a vendégváró szöveg anyagával kiegészítve mutatom be !
A község közepén álló templom 1793-ban épült, késő barokk stílusban, majd hajóját 1834-ben északi irányban megtoldották, emiatt két kórusa van, mennyezete fakazettákkal fedett, a régiek 1795-ből, az újabbak 1835-ből valók.
A régi fakezetták 1795-ben, az újak 1835-ben készültek. Az 1795-ös alkotások kilenc sorban hat-hat kazettát jelentenek, különböző motívumaikkal is egységesek, erős kontúrral és színekkel megrajzoltak. Alapszíneik elvileg átlós kompozícióban váltakoznak: fehér, bordó, kék, sötétkék. Az 1835-ben készült kazettákat ugyancsak hatosával, tizenkét sorban helyezték el. A virág-, helyenként madárdíszítés itt is más és más.
Ezeknek a díszítőmotívumoknak, színeknek
az eredeti jelentéséről így vall 1946-ban
Bonyár Péter helyi lakos: "...annyi szín van,
valamennyi család vót akkor. Vótak már
nekünk ezek a régiségkutatók. Ezek
aztán főkutattak... hogy van nálunk ez a
jéddzőkönyvezetés... ebbe találták
meg, hogy az a rajz minden családnak a jelképőt
képezi. A karzat mellvédjének beosztása,
ritmusa és motívuma közel azonos a
kovácshidaival, így valószínűsíthető
Gyarmati János vajszlói mester itteni
munkálkodása is.
Kodolányi János
Emlékmúzeum, Vajszló
Kodolányi János (1899-1969) író tízéves korában került Vajszlóra. az ormánsági faluban töltött évek tapasztalatai írásainak kiapadhatatlan forrásává váltak. Apja Vajszlón erdőfőtanácsos volt, s családjával a mai emlékmúzeum épületében lakott. Az író életpályáját szemléltető kiállítás mellett egy XX. század eleji erdészeti hivatal is látható a múzeumban.
Kodolányi János író szellemi
szülőföldjének tartotta az Ormánságot, ő
emelte a szépirodalomba e vidék sajátos etnikai
világát, társadalmi problémáit,
embereit. Néhány jelentősebb alkotása amelyekben
felbukkan az Ormánság ihlete - a
tatárjárás korában
játszódó történelmi
regénytrilógiája: Julianus barát, A vas
fiai, Boldog Margit, Baranyai utazás, Süllyedő
világ, Vízválasztó.
Református templom,
Drávaiványi
A templom mennyezetén 167 darab festett kazetta van; egy-egy
sorban kilenc, a félkörös apszisnál négy
sorban hét. A léckeretek
találkozásánál vörösre festett
faragott, fagombocskákat helyeztek el
díszítésül.
A mennyezet középpontjában napkorongban van az
ún. "király kazetta" a készíttetők
adataival. Itt található az - egész
Ormánság református templomaiban - egyetlen
figurális rajzú ábrázolás, a kardot
tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő),
mellette csőrében olajágat tartó galambbal
és hallal. A bibliai értelmezés alapján az
angyal karddal a gyülekezetet az özönvízre, a
bűnök büntetésére emlékezteti. A galamb,
az olajág és a hal már az özönvíz
utáni békés állapotra utal.
Sellye
Első írásos említése 1292-ből származik. Sellye fénykora Mátyás király korához kötődik, ekkor birtok és egyházi központ volt. A ferencesek kolostorát a török 1532-ben égette fel, majd a bírósági kerület ("nahie") központjává tette. 1781-ben mezővárosi rangot kapott II. József császártól.
Sellye nevezetes szülötte Amtmann Prosper, (1809-1854) európai hírű fuvolaművész és zeneszerző, akinek emlékműve a pécsi Sétatéren található.
A Draskovich-kastély és parkja
A kastélyt övező eredetileg 15
hektáron telepített parkot az 1760-as években
alakították ki. Területe mára a felére
csökkent, de ehhez hasonló örökzöld jellegű
park csak a Nyugat-Dunántúlon található. A
park jelenlegi állománya 355 fafajta (240
lombhullató, 115 örökzöld, ebből 50
fenyőféle), különös figyelmet érdemel a
mamutfenyő, balzsamfenyő, jegenyefenyő és a
japánakác.
Műemléki védelem alatt áll a XVIII. századi, barokk stílusú Draskovich-kastély. Az épületben kapott helyet a mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiuma. A kastély kertje védett arborétum.
A kastély belső része nem látogatható!
Kiss Géza Ormánsági
Múzeum
A
Draskovich-kastély alatti téren áll a
múzeum épülete, előtte a névadó
mellszobra látható. Kiss Géza (1891-1947)
Kákics református lelkipásztora volt. Legismertebb
műveiben az ormánsági nép életével,
tájnyelvével és az egykézés okainak
elemzésével foglalkozott (Ormányság, 1937;
Ormánysági szótár, 1952). Az 1966-ban
létrehozott múzeum főépületében
rendezték be az Ormánság
népművészetét és a Kiss Géza
életét és munkásságát
bemutató kiállítást. Az udvaron egy
talpasház portája látható, amelynek a
lakóépületét egy Csányoszrón
lebontott ház elemeiből készítették. Benne
XIX. század végi paraszti lakásbelső
látható, amelyben a templomfestők
stílusában virágozott bútorok keverednek
faragott keményfa bútorokkal. A házhoz kamra,
ólas (istállós) pajta, disznóól,
méhes és gémeskút is tartozik. Valamennyi a
régi ormánsági fa- és favázas
építkezés emléke. A portán
kívül állították föl a
gyöngyfai katolikus haranglábat.
 Kórós temploma |
 Emléktábla |
 Amiről híres |
 Készült:1835 |
 |
 Kodolányi ház |
 Emléktábla |
 Szobor |
 Dolgozó szoba |
 Kodolányi János |
 Ormánsági eszközök |
 |
 Drávaiványi |
 Zoli bátyánk is rácsodálkozik |
 |
 Draskovich kastély |
 Kastélypark leírás |
 Részlet |
 |
 Szobor a parkban |
 Kastélypark |
 Az udvari bejáraz |
 Filagóra |
 Kővirágok |
 Páfrány fenyő |
 Talpasház |
 Konyha |
 Buboskemence |
 Szökröny |
 |
 Csónakázó tó |
 Lány híddal |
 Az esti bálon |
 Asszonykórus |
 U.az. csak hangosabban |