2006.06.05.
Végre egy kicsit ismét
kiszabadulhattam kedvenc túra
terepemre, a Bakonyba . A KDP folytatása ezen a részen
már logisztikailag is
kissé nehéz hiszen egyre távolabbi részeket
kell bejárni. Most is hajnali
4-után nem sokkal indultunk, ezúttal Edinával
és a várpalotai Vár mellett álltunk
le. Busszal mentünk
Csőszpusztáig a sofőr nagyon rendes volt a
barlangász háznál tett le
minket. Itt a biztonság kedvéért a
kéktúrás pecséttel, ami a ház
ajtaján
van a Hamuházhoz pecsételtem egyet, rövid
kevergés után megtaláltuk a kéket és
azon mentünk egészen Hamuházig. A hajnali
álmosságunkat egy pár méterrel
előttünk az úton átszaladó szarvas gyorsan
elmulasztotta , ijesztően
tudnak csörtetni ! gyorsan elértünk a
házhoz az ott lévő erdész ismét,
szerintem sokadszorra elmondta, hogy itt nincs semmiféle
pecsét szóljunk
már a szervezőknek. A piros következő része
érdekesen megy hiszen a pecsételő
hely azonos a kékkel csak az útvonalat
néhány km-el , esetenként csak
néhány száz m-el. halad arrébb viszont a
látványos dolgok többnyire a kék
jelzés közelében vannak.
Mi is megnéztük a tűzköves árkot,
megnéztük a geológiai feltárást az
őskövületekkel,
az Erdei szentélyt, és a bányász
emlékművet is. Kisgyónban a Gyöngyvirág
turistaháznál
egy gyermek csoport volt éppen, a tanár nénivel
konzultáltunk túra ügyben ,
mármint a gyerekek túrája ügyében ,
ugyanis a Bükkös árok Burok völgy
útvonalra
készültek barlangokat nézni. :-))
Elmeséltem, hogy mire számíthatnak, ezután
már nem akartak arra menni !
Itt kéktúra pecsét van a villanyóra
szekrény oldalán , ezzel pecsételtünk a KDP
füzetbe és a Fejér Megye
Természetjárója lapra is.. A foci pálya
melletti
térképes tábla doboza tökéletesen
üres volt, semmit nem találtunk benne !
Kisgyónból olyan lendülettel indultunk
tovább, hogy a piros leágazást nem
találtuk így maradt a kerülő út azaz
Bakonycsernye széle és az országút..
Mecséren
a település táblánál fotó
készült mivel a pünkösdi ünnep miatt semmi
nem volt
nyitva . A településről kivezető jel jól
követhető, bár a falun kívül ritkás ,
az út ritkán járt mert Mecsértől
É-ra a Vadhányás hegyre kb. fél m-es fű
nőtte be az utat . A tetőn a kerítést elérve
még friss jelzés van, de a négyes
útkereszteződésből
tovább már jelet nem találtunk.. A
kerítést balról elhagyva mentünk
tovább a
tetőn , majd ez az út enyhén ereszkedik és egy
akácosnál kiér egy keresztező útra.
ezen érzés szerint jobbra kellene menni , mentünk is
de egyre nagyobb lett a
gaz, és persze jelzés sem volt. Hátra arc !
Ellenkező irányban haladva, kb. ÉNy-felé
kiértünk az erdőből egy széles földútra,
ahol szerencsére találkoztunk két 'másodlagos
fakitermelést ' végző emberrel akik útba
irányítottak minket Mór felé. A
széles földúton lassan leértünk a
Velegi vízfolyásig itt ez az út
egyenesen a hídra vezet , átkelve szemben egy fán
megvolt a jelzés. Nem sokkal
ezután ismét vízfolyás keresztezés
majd szép gabona táblák mellett lassan
emelkedik az út a Hancsákos hegy oldalában.
Előttem Edina egyszer csak
földbe gyökereztette lábait , ennek oka pedig az volt,
hogy egy szép nagy róka
üldögélt talán 10 m-re előttünk,
és ránk ügyet sem vetve
koncentrált az ebédjére, ami a gabona
szélén lehetett. Egy harcias
ugrással próbálta elkapni de nem
sikerült , ezután ránk nézett , hátat
fordított
és követve a jelzést elügetett. , nagy
élmény volt, az élénk szélben
nem
kapott szagot , a vadászat lekötötte a
figyelmét mi pedig szépen fotózgattuk őt
az ebéd keresés közben !
A tetőre felérve a jelzés kivezet a Nagyveleg felé
menő országútra a füzet
térképével ellentétben , és
tovább is van néhány jelzés az
aszfaltút melletti
fákon. Ekkor már semmin nem csodálkoztunk, az
országutat követve besétáltunk
Mór városába ahol a vasút
keresztezés után nem sokkal a bal oldalon lévő
sarok
kocsmában készségesen pecsételtek
nekünk a KDP és a Fejér megyei füzetünkbe
is.
A néni elmondta, hogy sokszor jönnek be hozzá
mások is hasonló ügyben, talán
célszerű lenne ide kihelyezni a hivatalos pecsétet.
Egy helybéli
bácsi készségesen
útbaigazított bennünket , hogy merre keressük a
buszmegállót , végig is kísért
minket egészen odáig és közben röviden
előadta
az életét , nagyon kedvesek és közvetlenek
tudnak lenni az emberek , és ha van
időnk szívesen beszélgetnek. Gyorsan volt buszunk
Fehérvárra és azonnal
csatlakozásunk Várpalotára így
délután négykor már indultunk is
hazafelé a
vártól.
Ennek a szakasznak a második része kissé
gyengén jelzett és kevés az erdő, nyílt
a terep de hát valahogyan át kell menni a
Vértesbe, megyünk is majd tovább !
Kisgyón és környéke
Kisgyón az Északi-Bakony ÉK-i előterében Bakonycsernyétől délre található. A tájat már a kőkorszaktól lakta az ember, erről tanúskodnak a közeli lelőhelyekről előkerült csiszolt csont- és kőeszközök, kővésők, kőbalták, őrlőkövek. A barátságos és szép környezet, bő vadállomány, jó ivóvíz minden kor emberét vonzotta.
A kisgyóni terület 1541-ben várpalotai, 1696-ban a csókakői várhoz tartozott. 1720-tól a Zichy családé volt, akik a múlt század közepén két részben eladták. 1913-ban az állam visszavásárolta katonai célokra, és a Honvéd Kincstár kezelésébe adta át, amely fűrésztelepet részesített itt.
A térségben az első kísérletek a szénbányászat megindítására a XIX. Század közepén történtek. A szápári szénkibúvásra telepítette már 1842-ben az első szénkitermelő aknáját a gróf Szápári család. A bakonycsernyei szénelőfordulást pedig 1873-ban említik, és 1913-ban a kisgyóni területen is kutatásokat folytattak. A felfedezett szénvagyon kiaknázását csak 192-ben kezdték meg, de vasút és villamos energia híján igen lassú volt a fejlődés. A bánya 1948-tól kezdett nagyobb ütemben fejlődni, és 1972-ig termelt. A széntelepek kimerülésével fokozatosan a közeli Balinkára szerelték át a berendezéseket, és elköltöztek a bányászok is. Az egykori szénbányára ma már csak a bányászmártírok emlékműve és a szénosztályozó maradványai emlékeztetnek.
A hátrahagyott bányászlakásokat 1980-ban a fejér megyei természetbarátok vehették birtokukba, és 12 kulcsosház kialakításával létesült a Kisgyón Természetbarát Telep, amely azóta is folyamatosan fejlődik és szépül. Többnapos kisgyóni táborozás esetére is színes programot jelenthet a vadregényes környék bejárása, Bodajk, Mór, Zirc, Tés vagy Várpalota környékére irányuló gyalogos, kerékpáros vagy autós túrák szempontjából is kedvező bázishely.
A kisgyóni erdő legismertebb része a Tűzköves-árok és környéke. A Tűzköves-árok lényegében a Hárs-hegy ÉK-i oldalából a kisgyóni erdőbe levezető száraz árok (debrő). Az 1860-as években a Déli Vasút építésekor itt kőbányát nyitottak (a hajdani kőbányának már nincs nyoma), ekkor kövületek egész tömege jutott napfényre. A magyar jura ismeretéhez legszebb anyagot szolgáltató lelőhelyről 117 ammonitfaj - közülük 41 addig ismeretlen - került elő. (Ammoniták: a puhatestűek közé tartozó kihalt ősállati rend képviselői, a külsővázas lábasfejűek családjába tartoznak. Vázuk kamrázott, legtöbbször egysíkban felcsavart. Leggyakoribbak a jura időszakban.)
A lelet feldolgozását Dr. Prinz Gyula végezte el. A Tűzköves-árok alsó részén védett geológiai feltárás található, amely a földtörténeti középkor jura időszakában - 195 - 137 millió évvel ezelőtt - keletkezett kőzetrétegek bemutatóhelye.
A jura időszak három részre tagozódik, liász (alsó), dogger (közép), és malm (felső) korra, és ebben a feltárásban folyamatos kőzetrétegsort tanulmányozhatunk. A tengervízben, kémiai kiválás folytán keletkezett mészkőrétegeket vasoxid és mangánoxid tartalmuk színezte vörösesbarnára.
Feltétlenül érdemes végigjárnunk a közeli Burok-völgyet, amelynek mintegy 10 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. A viharok miatt kidőlt fák, a buja aljnövényzet és a mozgást nehezítő sziklák miatt fárasztó, nehéz túrával kell számolnunk. A völgy háborítatlan erdősége ma védett. Az átlagosan 50-80 m mély, szurdokszerű völgy oldalfalai igen meredekek, számos helyen függőleges sziklafalakkal. A völgy egyik jellemző vonását és látványosságát adják a karsztjelenségek, amelynek eredményei a nagy sziklaegyüttesek, sziklatornyok, és a kifagyásos úton keletkezett barlangok. A völgy növényvilága igen változatos, számos jégkorszakbeli maradványnövény található itt, és rendkívül gazdag a völgy madár- és rovarvilága is.
Igen sok látványosságot, érdekességet rejt még a környék, maradandó élményt nyújt a gyönyörű erdei környezetben lévő Hosszú-Kígyós kanyargós völgye, bejáratánál a VADEX által állított Erdei Szentély, felső végén a meséskönyvek képeire emlékeztető Károly-lak nevű vadászházzal, vagy a Csikling-vár földsáncainak látványa is. Az Országos Kék Túra útvonalán kellemes túrával eljuthatunk a közeli Csőszpusztára is, ahol az Alba Regia Barlangkutató Csoport kutatóházának megtekintése sok szakmai érdekességet nyújthat, megismerkedhetünk a Tési-fennsíkon folytatott mintegy 35 éves kutatómunkával, amelynek során számos barlangot fedeztek fel, köztük a fokozottan védett Alba Regia barlangot is, amelynek bejárásához a barlangkutatók szívesen nyújtanak segítséget.
MECSÉR:
Közigazgatásilag Balinkához tartozik Mecsér és Kisgyón. A közeli Mecsér-puszta azokról az egykori lakóiról kapta elnevezését, akik a királyi udvarnak és a várispánságnak dolgoztak, mint kardverők, fegyverkészítők.
A falutól 9 kilométerre fekvő Kisgyón is királyi birtok lehetett eredetileg. Később a Csákoké, majd a XVI. században Zichy Pál veszprémi főkapitány a Vázsony és Palotavárhoz tartozó többi faluval és pusztával együtt vette zálogba. Kisgyónt is pusztaként tartották számon. Lakóinak száma a húszat soha nem haladta meg. A falu fontos ásványkincse a kőszén volt, fejlődését a bányászat tette lehetővé. A térségben már 1842-ben széntermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család. A kisgyóni bánya 1922-ben kezdte termelését, 1948-1972 között működött nagyobb ütemben. A széntelepek kimerülésével a bányászok Balinkára költöztek.
MÓR:
A környéken feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék több ezer éve óta lakott. Az itt húzódó fontos hadi utak már a Római Birodalom idejében jelentőséget kölcsönöztek a településnek. A honfoglalás után 1080-ban említi oklevél először, a hosszú időn át a csókakői uradalomhoz tartozó Villa Mourt. Elnevezését talán a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől kapta. Gazdasági felemelkedésére jellemző, hogy 1403-ban árumegállító hellyé vált. A török időkben a Török Birodalom és a Magyar Királyság peremén elhelyezkedő falu állandóan ki volt téve az ismétlődő végvári harcoknak, háborús pusztításoknak. A 15 éves háború idején szinte teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után az uralkodói ösztönzésre, 1698-tól betelepült németek virágoztatták fel ismét. A Bakonyt a Vértestől elválasztó, tektonikus úton keletkezett Móri-árok mentén fekvő várost történelme folyamán többször sújtotta földrengés. Ezt a terület geológiai viszonyai magyarázzák. Emlékezetes az 1810. január 14-ei földrengés.
A környező, kitűnő mezőgazdasági terület eredeti növényvilágát a mezőgazdasági termelés háttérbe szorította. A város bortermesztéséről vált nevezetessé. A történelmi borvidéken a régészeti leletek szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Egy 1138-ban kelt oklevél azt bizonyítja, hogy ez a tevékenység a napsütéses, déli lejtőkön folytatódott a magyarok letelepedése után is. A híres, zöld-fehér színű móri ezerjó viszont a későbbi századokban meghonosított szőlőfajtából készül. Valószínűleg a törökök kivonulása után itt az rendházat alapító kapucinus szerzetesek és a betelepült német lakosság közös munkája nyomán vált ismertté és kedveltté ez a borfajta.
A bortermelés fejlődésével egyidejűleg fejlődött a település kézmű- és céhes ipara is. A kiegyezést követően Mór mint nagyközség közigazgatási feladatokat látott el. A XIX. század végének kapitalista fejlődése Mór számára is kedvező változásokat hozott. Ipari üzemek létesültek, pénzintézetek nyíltak. A két világháború között az eocén kori széntelepek feltárásával a környék bányászati központjává vált. A békés fejlődést megszakította a II. világháború, melynek során a Vértesben zajló eseményektől Mór is sokat szenvedett. A pusztítást tetézte a német ajkú lakosság kitelepítése. A község mégis hamarosan talpra állt. A szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztése, majd ipari az üzemek telepítése városias fejlődést eredményezett, ezért Mór 1984-ben város lett. Újabb fellendülést az 1990-es években a német, amerikai és japán érdekeltségű cégek befektetetései hoztak, melyek következtében a település bekapcsolódhatott a nemzetközi gazdasági folyamatokba. A város ma 14 települést magában foglaló térség gazdasági központja.
