A ddp végpontjáról indult a túránk  mely talán a legkedvezőtlenebb logisztikájú somogyi szakasz , a Kaposvárról induló kis csapatunk Fonyódon át utazott Siófokra, közben becsatlakozott hozzánk Kozma Éva a fiaival és  a Rajthelyen várt minket Karil . Az állomáson gyorsan pecsételtünk majd a Napóránál egyeztettük óráinkat , lassítottunk a Viztorony mögött a ddp emléktáblánál , majd igyekeztünk mielőbb kikeveredni  a városból. talán nem kellett volna ennyire sietni. A városban jól követhető a jelzés, nagyjából D-felé vezet és a temetőnél éri el az autópályát itt van egy téves jelzés a temető előtt de nem arra kell menni, hanem jobbra fordúlva , a friss jelzés a temető végén éri el az autópálya felett átvezető utat . Sajnálatos módon egyik turatársunk beleesett a vizelvezető árokba  és  megsérült a bokája,  vállalta a további utat , de nem kellett volna mert Törekíből  már egyenesen a kórházba kellett vinni ahol azonnal begipszelték , és végül is mentő hozta haza Kaposvárra. Éva stabil túratársunk reméljük gyorsan felépül és újra velünk tarthat.. Szeretném megköszönni Karil túratársunknak , hogy leánya Kata és barátja segített abban, hogy mielőbb orvosi ellátást  kapjon, valamint Ildikónak is köszönöm, hogy a túrából kiállt és  haza kísérte a sebesültet.

Nem jól indult ez a túra. Az autópálya menti szakasz "kellemesen" napos és unalmas , majd a gyümölcsöst elérve egy rövid eléggé benőtt  , kb. derékig érő füves részen átvágva ereszkedünk le a Cinege patak völgyébe. Töreki falut egy lovastanyán kereszül érjük el , Éva és Ildi itt várta be a segitséget.
felsétálva a  kis falu főutcájára Anci Mama Vendéglőjében pótoltuk a folyadékveszteséget, természetesen kizárólag szeszmentesen.

Másik Évánk és fiai itt a nagy meleg miatt úgy döntötek, hogy haza indulnak , elváltunk Tőlük, remélhetőleg Ők épségben hazaértek.

Töreki 

Közigazgatásilag Siófok része, a kis települést a Cinege patak melletti tanösvény az erdei Cinege pihenő és a falu  művész lakója segítségével mutatnánk be:

Töreki halastavak.

A 300 hektárnyi terület Külső-Somogy és a Mezőföld találkozásánál, a Cinege-patak mentén terül el, 1992-ben nyilvánították védetté. Különösen változatos a vízpart növényvilága.

A külterjesen üzemeltetett tavak környezete másodlagos homoki gyepekből, középkorú őshonos fafajú erdőkből áll. Ez sok állat- és növényfajnak ad otthont. Különösen a vízpart növényvilága és átvonuló madárvilága változatos.

A piros turistajelzés vezet a Cinegei-pihenőhöz. Itt, a Töreki halastavak vízfolyása közelében foglalt forrás, padok, asztalok, fedett pihenőhely várja a pihenni vágyókat. A Balaton hajdani öblének változatos flórájáról, faunájáról egy hatalmas eligazító tábla nyújt tájékoztatást. Étkezési lehetőség, a Nádas étteremben és teraszán.

Fodor Margit  

Törekit  D-felé elhagyva gyorsan elérjük a Cinege pihenőt és a tanösvényt, itt található - valahol - a   GCTCIN jelű geoláda,  ezt most csak jelszó nélkül regisztráltam. A pihenő hely után lassan elérjük a SEFAG Szántódi erdészetéhez tartozó erdő területeket. A  bukkös , tölgyes zárt erdőkben kellemes volt az árnyékban a túra , melynek első szakasza az Alirét-i vadászházig tartott. Itt hála túratársam helyi ismerettségének pótolhattuk a folyadék készleteket és 'pecsételtünk' is a helyi nyalókás dobozból .  A doboz a garázs ajtaján található és maradt még benne pecsétes nyalóka.

A SEFAG honlapja alapján érdemes ezzel a hellyel is egy kicsit megismerkedni, bár a természetjárók és a vadászok egy kicsit ellenérdekeltek az erdők tekintetében de azt hiszem ez a hely is szép példája lehet annak, hogy békésen is megférhetünk egymás érdekeit tiszteletben tartva.  Csak az az elrettentő figyelmeztető 'tábla' ne lett volna Bábonymegyer fellett az egyik fán ! De mi amikor megtaláltuk már elkövettük a kiágást, na akkor most mi lesz velünk....?

Szántódi Erdészet - Alirét vadászház

Az ország egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - vadállományával rendelkező terület a Balaton partjától délre található a Külső-Somogyi dombvidéken, amely domborzatilag rendkívül szabdalt, vadászatilag igen változatos. Az ehhez a vadászházhoz tartozó, elkülönülő területe 11000 hektár, erdősültsége 38%. Éves terítéke: 250 db gímszarvas, ebből 45 bika, 120 őz, ebből 40 bak, 1000 vaddisznó és mintegy 30 dámszarvas, ebből 15 bika. Szórványosan muflon is előfordul a területen. Majd minden évben terítékre kerül 12 kg-ot meghaladó trófeájú gímbika, valamint 4,5 kg-ot meghaladó dámbika, és nem megy ritkaságszámba az aranyérmes kanok előfordulása sem.
A területen található a tótokilapi 250 hektáros és az aliréti 200 hektáros vaddisznóskert.
A Lulla falu közelében, a valamikori török megszállásra utaló nevű aliréti vadászházban, amely 18 km-re található a Balatontól, 5 db elegáns, fürdőszobás szoba várja a vendégeket. A terület híres rendkívül eredményes, kiválóan szervezett disznóhajtásairól és a remek konyhát vezető vadászházáról.

	3 db fotó a SEFAG honlapról !

---

Alirét kellemes kis vadkacsás tavát elhagyva. az erdészeti úton jobbra fordulunk és kb. 2 km. után érjük el a balra  a dombra felvezető kaptatót, mely kellemes hűvös erdőben esetenként mély horhókban vezet felfelé. A tetőre érve , szemben egy erősen benőtt szakaszon vezet a jelzés, mely itt ritkásabb is volt de nem is igazán volt festhető fa viszont eltévedni nem lehet, csak mindig egyenesen. Egy vadetetőt is érintettünk az úton  különösen a bekerített dagonyás ketrec volt érdekes.
A Klastrom tető után leereszkedve a Nyim patak völgyébe nagyon szép szálerdben vezet a jól jelzett út , a  több helyen felduzzasztot patak kis tavakat alkot az út mellett , a patak völgyben haladunk egészen addig ahol szemből Nyim irányából a régi sárga  jelzés megérkezik , itt egy derékszögű kanyar vezet fel  Bábonymegyer felé , ebből ágazik ki a Kási várhoz vezető piros rom jelzés, melyet idő hiányában most kihagytunk. A  késő délutáni  órákban értünk ki a falu feletti nyilt szántóföldes területre, a repce már elvirágzott és lassan ereszkedtünk be a faluba, melyet a temetőnél értünk el, itt érdekes a vöröscsillagos síremlék , valamint a kopjafa .
A Rudnay - emlékháznál a doboz és a ddp tábla megvan de nyalóka nincs a ház zárva volt azért  fotóztunk , és talán a következő szakaszt ugy tudjuk szervezni, hogy az itteni TKM pecséttel majd tudunk igazoltatni. Az országutat elérve balra kell fordúlni ahol kb 10 perc alatt érjük el a vasútálomást , ez a kis állomás is üresen áll nincs már MÁV személyzet, jegyváltás a kis Bz motorvonaton lehetséges. A lassan hűvösödő estében  2 órás  út volt vissza még Kaposvárig. A vonaton sokáig magányosan utaztam igy a napközben begyüjtött anti-AXE  hatásom és a levetett bakancsom nem igazán volt  zavaró.

Ez a 28 km  a nagy hőség miatt nehéz volt de megcsináltuk ! Jó ez a sikerélmény , mely nem jöhetett volna létre túratársam nélkül !

---

Bábonymegyer

A Balaton partjáról Siófokról indulva Daránypusztánál kell letérni a - Tab felé - Bábonymegyeren át vezető útra, vagy Szántódról Kaposvár felé és a tabi elágazáson át szintén oda juthatunk el. A Siófok-Kaposvár vasútvonalon is van itt állomás.

A mai község 1927-ben jött létre a korábbi Nagybábony és Koppánymegyer összevonásával. A hajdani két települést már csak néhány üresen álló házhely választja el, itt van a vasútállomás is.
A községek neve, a Bábony személynévből és a Megyer törzsnévből eredeztethető.

A XIII-XIV. századi oklevelek szerint Bábonyban borászattal, szőlőműveléssel foglalkozó szolgáló népek laktak. Abban az időben Megyer település a hajdani, Győrbe vezető római út átkelőhelyénél és a közelében levő magasabb dombon lehetett. Megyer néven 1193-ban szerepel először abban a megerősítő oklevélben, melyet III. Béla a székesfehérvári János-lovagoknak adott. A királyi család birtoka volt, s a pannonhalmi apátság lovas szolgái laktak itt. A következő évszázadokban egymást követően több földbirtokos tulajdona volt a két település, és mindkettőre jellemzővé vált a virágzó szőlőművelési kultúra.

A török hódoltság után a Lengyel, a Sallér, a Majthényi családok mellett köznemesek is földbirtokhoz jutottak itt, akik a magyarok mellé Bábonyba tótokat telepítettek, szabad vallásgyakorlást ígérve számukra. Ezért ide vezethető vissza az evangélikus egyház létrejötte. Az 1732-ben megalakult evangélikus eklézsiát azonban két évtized múlva Padányi Bíró Márton katolikus püspök parancsára megszüntették, a templom kulcsait elvették, és megfosztották őket iskolájuktól is. Több évtizednek kellett eltelni addig, amíg újból lehetett prédikátora a településnek.
A mai község 1927-ben jött létre a korábbi Nagybábony és Koppánymegyer összevonásával. A hajdani két települést már csak néhány üresen álló házhely választja el, itt van a vasútállomás is.

Patkó Pista kopjafája

A XIX. század második felében kiváló búvóhelyet találtak a bábonyi erdőkben a betyárok. Patkó Pista emlékét, jelképes sírját kegyelettel őrzik a faluban.

A krónikák szerint Juhász András és Patkó Pista csapata tanyázott itt. Patkó és társai elestek a zsandárokkal vívott tűzharcban. Az emlékhely és a tabi Nagy Ferenc által készített kopjafa a bábonyi temető mellett található. A kopjafára faragott lánc és kard a rabság illetve a hősiesség jelképe. "Hadd lássák az emberek - mondotta az alkotó - a pandúrok sírján nincs emlék, de a népi hősnek tekintett betyárra most is emlékeznek az utódok."

Rudnay-emlékház

 
Rudnay Gyula festőművész (1878-1957) életének egy jelentős szakászát Bábonymegyerben töltötte. Ennek tiszteletére nyílt meg az emlékház.

A festőművész egykori lakóházát az 1980-as években visszavásárolta unokája, dr. Halasy Miklós, aki a tönkrement épületet felújította és emlékházzá alakította. Rudnay Gyula nevéhez is fűződik az evangélikus templom előtt álló, különlegesen szép, a háborúk áldozatai tiszteletére emelt emlékmű és az evangélikus templom oltárképe. A Rudnay-emlékház udvarán helyezték el Rudnay Gyula szobrát, melyet Andrássy Kurta János készített a festőművészről.