Besztercebánya – templomerőd,
Zólyom vármegye / Idézve a a várak.hu
honlapról. /
A templomerőd leírása:
Az 1996 – 1997-ben végzett régészeti
ásatások alapján ismert, hogy az itt emelkedő Szűz
Mária plébániatemplomot a XV. század
második felében vehették körbe kőfallal, mely
előtt még egy palánkerődítést is
kialakítottak a szász polgárok. Eredeti alakja nem
ismert még, a napjainkban látható védőművek
a XVI. századból valók. É-felé
két magas őrtorony közötti rondellából
áll, melyen már az akkori idők ágyúkkal
vívott hadviselésének megfelelő lőréseket
alakítottak ki az építőmesterek. Minden
oldalról mély szárazárok kerítette,
amit csak a D-i oldalon szakított meg a kettős
felvonóhíddal {lovas és gyalogoskapu} és
barbakánnal védelmezett kaputorony. A modern
postaépület 1948-as létesítésekor
lebontásra kerültek a K-i védőművek, egy kerek
torony részletei. Ugyanígy eltűntek napjainkra a
határoló kőfalak a Ny-i oldalon is, így szabadon
beláthatunk a középkorban jól
elkülönített besztercebányai templomerőd
udvarára.
A templomerőd épületeinek leírása:
-- Szűz Mária templom: legkorábbi részeit 1255-ben
rakták le román stílusban, majd a következő
évszázadokban többször is
átalakították, így 1473 – 1516
között késő-gótikus formajegyeket kapott, majd
az 1761-es nagy tűzvész után nyerte el napjainkban is
látható alakját. Az épületet
hívják még „Német templomnak” is, mivel a
szász polgárok elsőként ezt
alapították meg a XIII. században.
-- Szent Kereszt templom, más néven „Szlovák
templom”. Egy 1492-es kőfaragás árulja el az
építésének korát. A XVI.
századtól az evangélikus hitre
áttért szász polgárok
használták az egyházat, melynek barokk
stílus szerinti átalakítása 1742 – 1747
között történt meg. A templom jelentős
sérüléseket szenvedett az 1782-es tűzvészben,
mely utáni helyreállítás alkalmával
kapta meg a jelenlegi külső képét.
-- Mátyás-ház: a szabad királyi
város területén itt lakott a királyi
kamaraispán. Az épület 1479-ből származik,
nevét nagy valószínűséggel arról
kapta, hogy alkalmanként itt szállt meg Hunyadi
Mátyás király.
-- Városháza: a régészeti
feltárás szerint a XVI. század elején
készítették a reneszánsz
stílusú városi épületet. A
közelében feltárták egy régebbi
ház alapfalait, mely talán az elődje lehetett. Ennek
egykori szépségéről a napfényre került
gótikus kályhacsempe töredékek
tanúskodnak.
-- Barbakán és kaputorony: a
templomerődítés D-i sarkában volt az egyetlen
bejárat a mély szárazárokkal
védelmezett területre. Itt egy kettős, lovas és
gyalogoskapuval ellátott felvonóhídon
keresztül juthatunk a magas kaputorony elé, melyen
áthaladva elérkezhetünk a szűk udvarba. Mivel
napjainkra lebontották a kerítő kőfalakat, a
besztercebányai templomerőd már elvesztette a
középkori zárt tér hatását.
A templomerőd története:
Besztercebánya területén az
Árpád-házi királyok uralkodása alatt
élő gyér számú szláv lakosság
mellett az 1241 – 42-es pusztító
tatárjárás után ide érkező
németajkú szász telepesek vetették meg az
elkövetkező évszázadokban virágzó
és gazdag szabad királyi várossá
alakuló település alapjait. Az eddig ismert
oklevelek és a régészeti kutatások szerint
a Szűz Mária plébániatemplom {„Német
templom”} körül csak a huszita uralom bukása {1462}
után készült el egy kőfal, melyet még
palánkerődítés is védelmezett. Ezt
erődítették a továbbiakban több toronnyal
és egy ágyúrondellával, melyek az
É-i oldalon napjainkig fennmaradtak. Mindennek ellenére a
besztercebányai templomerőd nem képviselt komolyabb
katonai erőt, a városi helyőrség általában
kardcsapás nélkül kaput nyitott az ide vonuló
ellenséges hadaknak.
A városerődítés leírása:
Besztercebánya városa azon a lapos dombtetőn alakult ki,
melynek aljában a Beszterce patak beletorkollik a Garam
folyóba. A szászok alapította
település DNy – ÉK-i irányú,
középen orsószerűen kiszélesedő
főterének, a „Ringnek” házait csak a legelőkelőbb 32
patrícius lakhatta, akik fontos szerepet vittek a
gazdasági és társadalmi életben. A
századokon át piactérként
szolgáló területről szétágazó
kisebb utcákban laktak a kézművesek és
földművelésből élők tömegei. Ezt vette
körbe a XV. századtól kezdve egy szabálytalan
sokszög alakú városfal, melyet – mivel napjaikra
már nagyrészt lebontották – ismeretlen
számú védőmű tagolt. Egyedül a vaskos
Mészáros-bástya maradt fenn teljes
épségben, tehát itt is a városbeli
céhek feladata volt az egyes részek védelme.
Régi fényképekről ismert még a
városkapuk képe is, ezek az Alsó, a Felső, a
Garami, az Alsó ezüst és Károly Péter
utcai kapuk voltak. Lehetséges, hogy még más
erődítmények is léteztek, de ezeket
régészeti kutatások nélkül nem
ismerjük. Besztercebánya sohasem számított
fontosabb katonai jellegű helynek, az ide érkező
ellenséges hadakat inkább a gazdag kereskedőváros
kincses polgárházai vonzották.
A városerődítés története:
Ezen a területen már az Árpád-házi
uralkodók alatt éltek szláv lakosok, akik a
közeli Zólyom királyi váruradalmának
kötelékébe tartoztak. Az 1241 – 42-es
pusztító tatárjárás utáni
országos újjáépítés
során IV. Béla király
hívására ide érkező németajkú
telepesek {„hospesek”} ismét
újjáépítették az üszkös
romokat. A közeli arany, ezüst és
rézbányák felfedezésével
megkezdődött a kicsiny település
felvirágzása, melyet a bányászattal,
kézműiparral és távolsági kereskedelemmel
foglalkozó szászoknak köszönhetett.
Besztercebánya első okleveles említését
1255-ből ismerjük „Bystrice” alakban, de a középkor
folyamán többnyire a német „Neusohl”
{Újzólyom}, latinul „Novum Zolium” néven szerepel
a forrásokban. A gyarapodó polgárokat az
uralkodók egyre több kiváltsággal
segítették, így V. István {1271}, IV. Kun
László {1287} és Károly Róbert
{1340} adott ki számukra oklevelet. A vagyonos lakosság a
védelmére már a XV. században megkezdte a
városfalak létesítését, eleinte csak
fapalánkból, majd a török veszély
megjelenésekor kőből átépítve a
védőműveket. Ennek ellenére sohasem képviselt
jelentősebb ellenálló erőt a felvonuló
ellenséges hadakkal szemben a fontos bányaváros,
mely gazdagságával mindig vonzó célpontot
jelentett. Bár a XVI. században eddig nem ért el a
török hódoltság pereme, de egyes
portyázó pogány lovascsapatok többször
is felprédálták a vidéket. A Habsburg
császári ház elleni hadjáratok
idején fontos hadászati hely, így 1605-ben Bocskai
István, 1619 – 23 között Bethlen Gábor
erdélyi fejedelem csapatai tartották megszállva.
Ez utóbbi nagyurat az itt összegyűlt
országgyűlés magyar királlyá is
kikiáltotta, de ő nem koronáztatta meg magát,
mivel nem akarta végsőkig feszíteni a húrt a
Habsburg császárral. 1678-tól Thököly
Imre kuruc felkelői állomásoztak a falai
között, majd az utolsó hadi cselekmények a
Rákóczi szabadságharc idején zajlottak a
térségében. Ekkor azonban már csak, mint
kereskedelmi és hadianyag ellátó
központként töltött be szerepet. A XVIII.
századtól kezdve fokozatosan lebontották a
városfalát, és védőművei jelentős
részét, míg a kevés maradéka
napjainkban restaurálva látható.
Besztercebánya fontosabb műemlékei:
-- Templomerőd: ennek területén több egyházi
épület is emelkedik, magas tornyokkal és egy
rondellával kerítve, mindez a XV. században
létesült első alakjában. Részleteit
lásd Besztercebánya – templomerődnél!
-- Xavéri Szent Ferenc templom: a Főtér K-i
sarkában emelkedik. Építették 1615 – 1729
között barokk stílusban. A kéttornyú
egyházi épület jelentősebb
átalakítását 1844-ben
végezték el, ami 1776-óta a besztercebányai
római katolikus püspökség
székesegyházaként működik. A napjainkban
már klasszicista formájú egyház a maga
értékes oltáraival és
falfestményeivel a Főtér ékessége.
-- Az Óratorony: az eredetileg tűzfigyelésre és
riasztásra készült négyszögletes tornyot
1552-ben emeltették a szász polgárok, a
napjainkban meglévő körfolyosó 1665-ből, a barokk
stílusú kupola pedig 1784-ből származik a
kissé ferde épületnek.
-- Püspöki palota: két gótikus
polgárházból alakították át
1783-ban, hogy a besztercebányai püspök
szállásául szolgáljon.
-- Városi erődítések: ezekből napjainkra
már csak a DK-i, vastag falú és sokszögletű
Mészáros-bástya maradt fenn, valamint a K-i
városfal rövidebb részlete. A XV. századi
palánkfalat a török veszély miatt fokozatosan
építették át kőből, több
városkapuval, tornyokkal és bástyákkal
tagolva a védelmi rendszert.
Az egykori dokumentumokból az alábbiak ismertek:
-- A XV. századból való fa és föld
védőműveket az 1570-es évektől
építették át kőből.
-- A Felső-kapu kőépítménye 1577-ben
készült el, és 1872-ben bontották le.
-- Az Alsó-kapu tömbje 1577 és 1871 között
létezett.
-- Az Ezüst-kaput 1589-ben emelték és 1883-ban
bontották le.
-- A Károly Péter utcai kaputorony 1573 és 1898
között védelmezte az É-i oldalt.
-- A Garami-kaputorony Stollmann Andor 1923-as
festményének tanúsága szerint akkoriban
még teljes épségben állt a D-i oldalon.
Később, ismeretlen időpontban bonthatták le.