Csorba - tó, Strbske Pleso

A Csorba tó (1346 m) a legismertebb és a leglátogatottabb Tátrai tengerszem. A történelmi Csorba község határában található, innen neve. Elõször 1644-ben Frölich Dávid említi a Bibliotheca seu Cynosura Peregrinantium címû mûvében. Az id. Buchholtz György 1719-ben említést tesz az erdõ széli cirbolyafenyõ és törpefenyõ olajának desztillálásáról. A Csorba tót és környékét a szénégetõk, vadászok, favágók és a gyógynövénygyûjtõk a már a turizmus fellendülése elõtt is ismerték. A Csorba (Štrba) község lakosai fenyegetõztek és 1860-ban meg próbálták leereszteni a Csorba tót, hogy az "értéktelen pocsolya" helyén értékes legelõt nyerhessenek. 1901-ig a Szentiványi család tulajdona volt, akkor a kincstár felvásárolta tõlük. A tóba a XIX. szádad végéig mesterségesen halakat telepítettek és télen a jegét kitermelték (a jege különösen tiszta volt, ezért nagy volt iránta az igény - Budapestre, Berlinbe és Bécsbe hordták). A legrégebbi képet a tóról 1825 körül festette Müller Jakab János lõcsei tájképfestõ. Az elsõ komoly felszíni és mélység méréseket Dezsõ Dénes végezte 1875-ben.
A Csorba-tó (Strbské pleso) síközpont a Kárpátok láncolatának legmagasabb hegységében, a Magas-Tátrában található. A központ egyben a legmagasabban fekvõ tátrai település, amely az azonos nevû tó mentén terül el. A sízési idény átlagos idõtartama 120 nap, a hótakaró átlagos vastagsága februárban 90 cm. A síközpontban 2 ülõszékes felvonó található, egyik a síugrósáncok melletti pályára, a másik pedig A Solisko-ra visz fel 1800 méter magasba. Innen indul a síterep leghosszabb lesiklópályája ami 2600 méteres, 440 méteres szintkülönbséggel. Az lnterski és a Mostíky elnevezésû, könnyûnek, illetve nagyon könnyûnek minõsített lesiklópályák a Csorba-tó irányába ejtenek. A pályákat este megvilágítják és mind az 5 km-nyi pályát hóágyúzzák.
1872-ben a Csorbai-tó D-i partján Szentiványi Jozsef földbirtokos egy vadászházat építtetett, ez lett a késõbbi turistaközpont - Csorbató - magja. A Magyarországi Kárpátegyesület 1875-ben egy turistaszálló építését szorgalmazta, ezt rövidesen további szállodák, éttermek, fürdõ és néhány villa megépítése követte. 1895-ben kapta meg a fürdõtelepülés címet. A történelmi Magyarország alatt épült utolsó szálloda az 1906-ban épült Nagyszálló volt (a fõépület mai neve Kriván, a K-i szárny mai neve Hviezdoslav). 1876-ban kocsiúttal kötötték össze Tátracsorbát Csorbatóval, az utat 1921-ben autóúttá szélesítették ki. 1896-ban az említett úttal nagyjából párhuzamosan megépítették a fogaskerekût, amelyet 1933-ban autóbuszokkal helyettesítettek. 1911-ben épült ki a villamosvasút Csorbató és Ótátrafüred között. A II. világháború után a szállodákat asztmát gyógyító intézeteké alakították át. Az 1970-es sívilágbajnokság elõtt megépítették a hiányzó szállodákat és éttermeket. Egyidõben felújították és megépítették a közlekedés új épületeit is, beleértve a fogaskerekû újáépítését is, új telekommunikációs épületet, üzleteket és szolgáltatóházat valamint a Malom-pataki-völgy elején egy nagyszábású síparadicsomot. 1976-ban fejezték be a modern Helios szanatóriumot. Csorbatón lakott Gustáv Nedobrý (1893-1966), az IAMES nevû hegymászóegyesület egyik alapítója, a szlovák turizmus, hegyivezetés és hegyimentés szervezõje.