A folyó Szlovákiában eredő vizeket vezet a Balti-tengerbe. A Fehér- és Fekete-Dunajecből valamint a Bialka-patakból és a jobboldali Javorinka-patakból kialakult folyó a Pienin-hegység vizeit vezeti el. Nowy Targig kelet felé tart, Szlovákiából jobb oldalról belefolyik még három vízfolyás (Osztornyai-patak (Kacvini-patak), Rieka- és Lipnik-patak (potok Rieka a Lipník)).
    További útján a mészkőben a Dunajec egy romantikus szorost vájt ki, amelyet Dunajec-áttörés néven ismerünk. A szoros után északnyugat felé fordul, majd Gorcét áttörve az újszandeci medencében belefolyik a legnagyobb mellékfolyója, a Poprád. Ezután 40 km-rel tovább beletorkollik a Viszlába.
    A Dunajec-áttörés 360 hektáron természetvédelmi terület. Növényzete jelentős, tája nagyon szép. Szlovákia 361 km2 területének vizeit vezeti le, és csaknem 20 km hosszan a szlovák-lengyel államhatárt is alkotja.
    A Dunajec-áttörésen egy tanösvény vezet, amelynek 10 megállója van. A dunajeci tutajozás is nagyon érdekes, ez a helyi turista attrakció.

A turisták számára összeállított járművek, 5-5 keskeny ladikból kötéllel összefogott pontonok a-melyek mindegyikébe tíz-tíz utas fér be. Ott várakoztak a górálok népviseletbe öltözve. Egy tutajon két górál kormányoz csáklyarudakkal a sebesen folyó Dunajecen.

"A górálok a Tátra és a Beszkidek hegyvidékén, legnagyobbrészt Lengyelország területén élő lengyel népcsoport. Egykor főképp pásztorkodtak. Jellegzetességük, hogy pendelyes gyermekkoruk óta kezükben van a fadöntő, fafaragó fejsze. Számuk kb. 200 000 fő. Szokásaikat népi építkezési módjukat, népviseletüket mindmáig meg tudták őrizni. Nyelvük jellegzetes, nyelvjárásias, művészetük igen gazdag" - olvasható az útikönyvben.

Alig ülünk be a tutajba, el is feledkezünk korábbi izgalmunkról, (néhányan kicsit féltünk az imbolygó, talán labilis ismeretlen vízialkalmatosságtól). Elpárolgott a félelemérzet, hiszen stabilan haladt az avatott kezek irányításával tutajunk, néha súrolta a tutaj alját a sekély vízben egy kavics vagy egy-egy nagyobb szikladarab. Leírhatatlanul felséges, gyönyörű tájakon kanyarogtunk. Egy-másfél kilométer után mutatta vezetőnk, hogy a Dunajec egyik partja még Lengyelország, a másik parton pedig Szlovákia helyezkedik el. Mi éppen az országhatáron tutajoztunk. Hatalmas sziklák között kanyarog a folyó a Pieninek hegyei között, hol szűkül, hol pedig kiszélesedik a folyómeder. Ahol a szoros 12 méteresre leszűkül, a legenda szerint a híres tátrai betyár, Jánosik a pandúrok elől menekülve egyik partról a másikra átugrott. Kattogtak a fényképező-gépek, nem akartunk egyetlen szép helyet sem kihagyni az emlékképek közül.

A Dunajec völgyének legszebb hét kilométeres szakasza a kanyargós áttörési szakasz, ahol a völgy összeszűkül, a folyó partja mellett függőlegesen kiemelkedő sziklafalak között haladunk. A 2-3 órás program során a népviseletben munkálkodó tutajosok útközben a látnivalókat ismertetik, de a tutajozáshoz kötődő történeteket is mesélnek. Többek között megtudhatjuk azt is, hogy miért szokás fenyőágakat tenni a tutajok elejére: ha felborul a tutaj és az utasok meghalnak, akkor az fogja díszíteni a sírjukat - a valóság persze ennél prózaibb, a fenyőágak megakadályozzák, hogy a tutajba bejusson a haladás közben időnként felcsapódó víz.
A tutajozás ára ottjártunkkor  120 Sk volt és külön 50 Sk-ért lehetett  vásárolni olyan azonnal elkészült képeslapot amelyen a mi tutajunk volt látható !