A vár csak belépővel
látogatható,
ára ottjártunkkor 100 Korona volt, . külön kell
fizetni a vár alatti skanzen
megtekintéséért is de kombinált jegy is
váltható, a vár alatti parkolóban
helyi iital specialitások és fagyi is kapható, a
WC használat a parkolónál ingyenes.
Ajánlott egy jó zseblámpa használata mivel
a pince helyiségek bár látogathatóak de a
világítás nagyon gyenge. A toronyba fel lehet
mászni és érdemes is, kiváló a
kilátás. Ottjártunkkor solymász
bemutató volt a várban erre jegy nincs de
adakozást elfogadnak.
Idézve a várak.hu honlapról:
Lubló várát az egykor élénk
forgalmú kereskedővárostól messzebb, egy 548
méter magas hegycsúcs tetején kereshetjük
fel. Az eredetileg „Hegyeskőnek” említett magaslatra
autóút vezet fel, egészen az alsóvár
új-olasz bástyájában kialakított
kapuig. A vastag védőmű falában kialakított
ágyúlőrésekből pusztító tűz
alá vehették a védők a meredek hegyoldalon
rohamozó ellenséget. A kapun belépve
kisméretű udvarra jutunk, amivel szemben egy másik
bástya emelkedik. Bal kéz felé a korábbi
kaputorony és egy vastag falú rondella állja el az
utat, ezen át érkezünk el a D-i falszorosba. A
lassan emelkedő út az 1642-ben készült emeletes
Lubomirszky palotához vezet, aminek szobáiban, teljes
épségben megszemlélhetjük a
középkori lakók megmaradt bútorait,
fegyvereit és más tárgyait. Innen
elérkezünk az alsóvár DNy-i sarkát
védelmező új-olasz bástyáig, aminek
jellegzetes ismertetőjele az őrszem kicsiny figyelőtornya. A
boltíves kapu É-felé, a felsővárba vezet. A
régészek felmérése szerint a lublói
erődítmény legkorábbi része a napjainkra
{2003} teljesen restaurált kerek öregtorony volt, és
a tőle K-re emelkedő 40 x 15 méteres gótikus
palotaszárny, amit erős kőfal övezett. Később ezt a
kényelmi igényeknek megfelelően egy reneszánsz
stílusú palotával bővítették. A
felsővártól D-i irányban áll az 1647-ből
való várkápolna, ami mellett a
középkorban több várnagyot és
családtagjait is eltemették. Néhány
régi sírkő fenn is maradt az emlékezetükre. A
vérzivataros évszázadokat épségben
túlélt Lubló várát az 1944-es
partizánháborúban érte súlyos
károsodás, de aminek pusztításait
még nem tudták a műemlékvédelem szakemberei
teljesen kijavítani.
Története: 1299 után, közelebbről ismeretlen
időpontban királyi parancsra építette fel a
szepesi ispán Lubló várának
legkorábbi magját, hogy az itt
állomásozó őrség az ellenőrzése
alatt tarthassa a Kárpátok hegységének
É-i kereskedő útvonalait. Az
Árpád-házi uralkodók fiúágon
való kihalása után ezt a területet is
megkaparintotta a Felvidék K-i részein egyeduralomra
törő Aba nembeli Amadé báró,
nádorispán. Az ő fiaitól foglalta vissza az
itáliai trónkövetelőből magyar
királlyá magát felküzdő Anjou Károly
Róbert serege, a sorsdöntő rozgonyi csata előtti
időszakban. 1323 és 1342 között Drugeth
Fülöp nádor honorbirtokát képezte,
vagyis amíg tartott a nagyúr királyi
szolgálata, addig élvezhette a váruradalomhoz
tartozó jobbágyfalvak jövedelmeit. 1395-ben
Luxemburgi Zsigmond király, hogy növelje a csekély
számú magyarországi híveinek a
táborát, Horváti Miklós
bárónak adományozta oda, aki aú
szerzeménye után felvette a „Lublói” nemesi
előnevet. A báró viszont nem hálálta meg a
királyi kegyet, mivel 1403-ban csatlakozott Nápolyi
László ellenkirályhoz, ezért
elkobozták tőle a várbirtokot. 1412-ben Zsigmond
király a határ menti Lubló várában
találkozott II. Ulászló lengyel királlyal,
akivel békét kötött. Ezt követően a
lengyel uralkodó több hónapig tartó
körutat tett a magyar királyságban. Még ez
esztendő novemberében sorsfordító események
következtek be, mivel a magyar uralkodó a Szepesség
területéből 16 helységet, valamint Lubló
várát is, zálogba adta a lengyeleknek, akik
ezért cserében 37 ezer „széles” cseh ezüst
garast fizettek zálogösszegként. 1412 után,
Lubló vára lett az elzálogosított 16
szepesi város kormányzóságának
székhelye. A lengyel királyt képviselő
tisztségviselőt sztarosztának hívták, akik
kezdetben királyi emberek, majd később jelentős
magánvagyonnal rendelkező főnemesek voltak.
Megbízatásuk ideje alatt a lublói várban
laktak, majd hivatali idejük végeztével át
kellett adniuk azt az utódjuknak. Az itt lakó főnemesek
építkezései nyomán alakult ki a napjainkra
látható arculata Lubló várának.
Bár jelentősebb hadi események nem történtek
vele kapcsolatban, de azért a XVI. században
kiépültek az akkori idők hadviselésének
megfelelő védőművek, az ágyúk
elhelyezésére alkalmas bástyák.
1593-tól az elzálogosított szepesi területek
a lengyel Sebastian Lubomirszky gróf tulajdonába
kerültek át. Ez a lengyel főúri família a
továbbiakban évszázadokig uralta a várat,
és a neki adózó mezővárosok és
jobbágyfalvak sorát. 1655 és 1661 között
a korabeli források szerint Juraj Sebastian Lubomirszky a
lublói várban őriztette a lengyel koronát, amit a
svédek támadó hadjárata idején
menekített ide. 1683 végén a Bécs
városát ostromló török sereg felett
aratott hatalmas győzelem után Sobiesky János lengyel
király serege a Felvidéken át vonult vissza a
hazájába. Az uralkodó Lublón
töltötte a karácsonyt. A fényes diadalt azonban
beárnyékolta, hogy a lengyel vitézek
rablásaikkal zaklatták a környező
jobbágyfalvakat. 1769-ben, kihasználva a
Lengyelországban lévő anarchiát, Mária
Terézia királynő parancsára a Habsburg csapatok
visszafoglalták a zálogban lévő 16 szepesi
várost, így Lublót is. Bár maga a
középkori erősség már nem
számított katonai objektumnak, de védőműveit
jó karban tartották, falait helyőrség
vigyázta. Az utolsó időszak, amikor katonaságot
láttak az öreg várfalak, 1944-ben volt, amikor a
megszálló német csapatok az elfogott lengyel
partizánokat az erődítményben
végezték ki, majd holttestüket a felsővár 150
méter mély kútjába dobták.
Lubló várának régészeti
feltárása és restaurálása az 1970-es
évek óta folyik, miből 2002-re elkészült a
felsővár kerek öregtornya, ahová felkapaszkodva
csodálatos panoráma tárul az érdeklődők
elé.
