Zakopane története

Zakopane közel 400 esztendeje létezik. A XVI-XVII. század fordulóján keletkezett, földműveléssel és pásztorkodással foglalkozó gazdálkodók hozták létre. A legenda azt tartja, hogy érkezett ide egy bizonyos ismeretlen keresztnevű Gąsienica, akinek fiai, Paweł és Jędrzej, malmot építettek ezen a helyen. Zakopane évtizedekig egy kis falu volt csak „a világ végén”. Fejlődése csak a XVIII. század közepén vette kezdetét, amikor is a nem messze fekvő Kuźnicében kohó épült, amely a Tátrában kitermelt vasércet dolgozta fel. A tulajdonos udvarháza valójában Kuźnicében volt, de rövidesen kezdett el-elszökni a lármás, füstös és ráadásul árnyékos völgyből a napfényes Zakopanéba. A XIX. században kezdett Zakopane a turisztikai érdekesség és a gyógyhatású adottságokkal is rendelkező üdülőhely dicsőségére szert tenni. 1845-ben plébániát alapítottak a faluban, két évvel később pedig a Giewont tövébe megérkezett Zakopane legendás alakjai közül az első, Józef Stolarczyk atya. Ő beszélte rá a gurálokat arra, hogy házaikat engedjék át a nyaralóknak, s csak később kezdtek el olyan épületeket emelni, amelyek kifejezetten az ideérkező nyaralók igényeit voltak hivatottak kiszolgálni. 1878-ban épített házat Zakopanéban az első „síkvidéki jövevény”, Walery Eljasz, számos tátrai útikalauz szerzője. 1885-ben épült az első, A Gewonthoz [sic!] címzett szálloda. 1899-ben a vasút is elérte a Tátra tövében fekvő települést.

Zakopane fejlődése összefügg a Tátrai Társaság létrejöttével (1872) is, valamint dr. Tytus Chałubiński ideérkeztével is, akire a 'Zakopane felfedezője' és a 'Tátra királya' elnevezés tapadt.

1886-ban a helység elnyerte a klimatikus pont címet. Városi címét 1933-ban szerezte.

A város történetének legfontosabb eseményeit a katolikus egyházfő, II. János Pál pápa látogatásai jelentik. Zakopanéhoz és a Tátrához fűződő kapcsolata ifjúkorában kezdődött. Már a krakkói szeminárium növendékeként síelt és gyalogtúrázott itt. Hegyi passzióiról akkor sem mondott le, amikor elfoglalta krakkói érseki hivatalát. Karol Wojtyła két kedvenc helye az orsolyita nővérek jaszczurówkai székháza és a Księżówka, a püspökség üdülője volt. A Tátrában különösen szerette a Chochołówi-völgyet, amelyet immár pápaként 1982-ben is meglátogatott. A Szentatya következő zakopanei és tátrai látogatására 1997-ben került sor. Ekkor több napot is töltött itt. Járt a Kasprowy-csúcson, a Morskie Okonál (a Tengerszemnél), s a Gubałówka gerincén ment Ludźmierzig. Látogatásáról számos emlék tanúskodik, többek között az az oltár, amelyet a síugrósánctól, az általa celebrált szentmise színhelyéről átvittek a Krzeptówki-i Mária-templomba.

Gubalowka

Ha se a fáradtság, de a szédítô magasság sem vonzza, s csak úgy, kényelmes turistaként akar csipegetni a látnivalókból, akkor ott a Gubalowka. A sikló, ( amit a felsô végállomás neve alapján Gobalowkának hívnak) Zakopane központja mellôl indul. Maga a felvonó útja nem túl látványos, a végállomás 1200 méter magasan fekszik, de csak háromszáz méternyi a szintkülönbség a 900 méter magasan húzódó Zakopanéhoz képest. Azért érdemes felmenni: jó kiindulópont futáshoz, túrázáshoz, és gyönyörű a kilátás a városra és a Tátra csúcsaira. Magához a siklóhoz egy több száz méter hosszú piacon át juthat el, itt mindent árulnak, amire egy turistának ingere lehet.