Uraságotok elől nem hallgathatom el, semmi kétség, jól bebizonyosodott, hogyan viselkedik itt Balassy Bálint nemcsak a szolgái, de ő maga személyében is olyan szégyen-gyalázatosan, hogy a nagy mindenható Isten előtt is bűn és ezen a világon is bőséges szégyen és gyalázat, amit művelnek. Az említett Balassy úr tegnap szabad úton egy tisztességes asszonyt [Sommer Jánosnét], uraságtok lakótársát Selmecbányáról a mezőn összevissza hajszolt, fejkötőjét a fejéről leszakította, alsóneműre vetkőztette, és nagy erőszakkal gyalázatos szándékát akarta végrehajtani. Azonban a jó asszony megőrizte becsületét, és még kellő időben hangosan kiabált segítségért, és így becsületét előle nagy nehezen megmentette. Ő aztán rögtön szolgájával együtt hozzám jön, panaszkodik és feljelentést tesz. Ugyanebben az időben nálam volt a kerületi kapitány úrnak egy nem zsoldos szolgája, Sibricki Gáspár nevű, és sok becsületes ember, akik szintén panaszt emelnek ellene. Mindennek tetejébe ma reggel hozzám jön ide a bíró és tanácsos úr, ő is panaszt emel a dolgok ellen nálam, hogy nem lehetnek tőle és szolgálóitól biztonságban; se a városba, se a mezőre nem merik kiereszteni asszonyaikat és gyermekeiket, amit igazán nem lehet tűrni. Remélem, uraságaitok bizonyára fog ez ellen tenni tudni, és nem fogja tűrni ebben a hét szabad tiszteletre méltó bányavárosban az ilyen nyilvános zsarnokságot, ami igazán szánalmas dolog, mert ő semmi módon nem akarja magát nekem alávetni, hanem egyik csínyt a másik után követi el. Uraságaitok Őfelségét [II. Rudolfot] alázattal meg fogják tudni ebben az ügyben keresni. Ezt én uraságaitoknak mind szabad kedves uraimnak szükségből tudtára akartam adni, amit hivatalomnál fogva is köteles vagyok megtenni. Uraságodnak mindenben szolgálok, amennyiben az Isten parancsának megfelel.