A Szamárkő

Az érdekes, sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg.
Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén "tűzgödröt" látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható. A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő.
A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma.
Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt.
Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: A Szentföldről hozták a keresztes vitézek. " Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.

Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül "termékenység-varázslatot" mutatott be bizonyos szertartások között.
A pogány isten-anya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldoztak fel, égettek el, hogy bő termésük és sok állatuk legyen.
Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek.
A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt.
A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára. Itt őrizték disznaikat, birkáikat, kecskéiket, szamaraikat egy falkában. A gyerekek szívesen eljátszadoztak a kövön és környékén.

1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét, de semmi értékesebb lelet nem került elő.
A kő mellett, mélyen, kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen!
Az önkormányzat vezetősége és az "Egyesület Zamárdiért" lelkes emberei rendezik az érdekes történetű kő környékét.
Feliratos táblát és pihenőpadokat helyeztek el a kő körül.

A Kőhegy

Érdemes felsétálni a Kőhegy tetejére! A községtől délnyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat, romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövekről kaphatta, ezek ugyanis csak itt találhatók, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a Kőhegy tetejére (219,8 m), ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsony bazalt- koporsójáig hívogatva. 1948-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, ami már messziről magára vonja az utasok figyelmét.

Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték; anyagát széthordták, megsemmisült. Csupán az idősebbek emlékeznek a Kőhegy régi látványára, tetején a zömök, piros cserepes présházzal.
A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik.
A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. Itt, a Kőhegyen is láthatunk egy szép kőkeresztet, melyet a gondos szőlősgazdák megóvtak minden történelmi vihartól, és napjainkban is szeretettel gondoznak. 
A hajdanvolt présház helyére 2000. szeptember 10-én a község a millennium napján felavatta a kilátót. A kilátó az önkormányzat beruházásában épült a lakók adományainak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Gazdasági Minisztérium anyagi támogatásával.

Rákóczi-emlékkő
 
Az emlékkövet, mely Zamárdi legmagasabb pontján található, a Rákóczi-szabadságharc emlékére közadakozásból állíttatta a község a szabadságharc 300 éves évfordulóján.