Az idõjárásnak köszönhetõen úgy tünt ez a táv volt a legnépszerûbb (15) . A túrát ezévben elõször rendezték meg , az útvonal érdekes és érdemes legközelebb egy kicsit körülnézni is a nagy rohanás közben mert az Ormánság nem csak Baranyának az egyik legérdekesebb része. A nevezés a sellyei vasútállomás elõtt gyorsan megvolt. Az ut eleje egészen Drávaiványiig pormentesített úton vezetett , azaz a közúton és végig csendes esõben. A kókuszos csoki amit ott kaptunk egész jó volt, köszönjük ! A falu büszkesége a festett fakazettás templom viszont zárva volt, talán legközelebb érdemes lenne kinyittatni, szerintem sokan megnéznék. A túra eddig teljesen sár mentes volt az elsõ kb 5 km-en. Már aggódtunk is, hogy az otthon maradottak nem hiszik el, hogy túrázni mentünk. A Sósvertike felé vezetõ szakasz eleje aztán kellõképpen sáros és dagonyás volt de csak az erdei részig ott már semmi gond nem volt. Sósvertikén egy népes komlói csapatot értünk utól a pecsételés itt is rendben megvolt. Itt is mindenféle földi jókkal kínáltak füge stb. volt az étlapon. Viszont a kocsma-boltban nem volt kávé. Az út másik oldalán láthatta aki akarta a falu egyik érdekes nevezetessége a védett Kislevelû hársfákat (Erzsébet-fák) A falut elhagyva az immár teljesen esõ mentes de még mindig nem sár mentes szántóföldeken kanyarodott vissza az út Sellye felé , ezen a részen nagyon sok szeder és szilva is volt igy bõségesen tudtuk pótolni a kalória veszteséget. Egy jó széles és itt ott tócsás út vezetett vissza egészen a vasút állomásig , ahol még egy kitûzõt is kaptunk , igaz kérni kellett mert a célban mintha megfeledkeztek volna arról, hogy ott a cél. :-) Sellyén a kastély melleti arborétumot érdemes megnézni de van egy szép múzeuma és a népi építészetet bemutató talpasháza is. Jó kis túra volt és az esõs idõ ellenére is érdemes volt ide eljönni, az útvonal szalagozása kiváló volt ! Az itiner pontos és nagyon részletes , a térkép vázlatra nem is volt szükség, a pontokon minden gyorsan és pontosan ment , az ellátás jó volt , talán legközelebb egy Emléklapot is megérne ez a túra ? Köszönjük a rendezést !

---

ORMÁNSÁG
Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik az osi magyar jelképrendszer legszebb elemeit hordozzák, az ormánsági kultúra forrás szerepét biztosítják.
 Az Ormánság hazánk történelmi kistája, az ország legdélibb táján fekszik. Területe jellemzoen sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Elso lakói a vizenyos területekbol kiemelkedo "Ormákra" építkeztek. A kistérséget határmentisége elzárta a gazdasági fejlodés gyors folyamataitól, ugyanakkor ennek révén megorizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit.
    Egyedülálló szépségu festett fakazettás templomok Drávaiványi, Adorjás, Kórós, Kovácshida falvakban találhatók. A 200 évvel ezelotti gyülekezetek áhitatát örzo épületek mellett a népi építészet számos fennmaradt emlékével is találkozunk. A vízjárta területekhez alkalmazkodó talpas ház, a fa, mint építoanyag alkalmazása, a vesszofonatos kerítések egy olyan kultúra és nép emlékét orzik, amely teljes harmóniában élt az ot körülvevo természettel. E harmóniát orzi ma is a Dráva mentén lévo Duna-Dráva  Nemzeti Park területe.
Az égerláp, a szlavón tölggyel, magyar korissel ékes legelok, a ritka, védett virágok, állatok a felfedezés örömét nyújtják a természet szerelmeseinek. Az Ormánság vadregényes vidéke kirándulásokhoz, nagy biciklitúrákhoz, horgászathoz, lovagláshoz, s a vizi világ megismeréséhez nyújt lehetoséget.
Az ormánsági néprajzi csoport
Az ormánsági néprajzi csoport történelmi múltja a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza. Római katolikusokból lett református vallású népcsoport. A kezdetben lent, majd kendert termesztő és feldolgozó szövőasszonyai országszerte híresek voltak. Sajátos az asszonyok életkort is jelző főkötői, az idős nők jellegzetes fehér viselete, valamint a fehér gyász.
A nők felsőtestükön rövid szűkujjú kisimögöt vagy ümögöt (inget) viseltek. Erre a fiatalok fátyolszövetből készült tilánglit, az idősek bő és hosszú gyolcs- vagy lenvászon inget húztak. Az ujjakat a felső karon szalaggal lekötötték és buggyosra húzták. A tölcsérszerű ujjvéget tászlinynak nevezték. A női viselet legjellegzetesebb darabja a féllábszárig érő, bő, derékban ráncolt fehér szoknya, a bikla (Nyugat-Ormánság) vagy kebél (Kelet-Ormánság). A fiatalok köténye színes, az öregeké fehér volt. Az imög fölé vászonnal bélelt rózsás kásmér mellyest (mellényt), hideg időben csuhát (csípőig érő nyakig gombolt mellényt), bundát (báránybőr ujjast), mentét (nyakán és ujjain prémes szegéllyel ellátott kék posztó kabátot) viseltek. Esőben maguk szőtte "pácás és meccött" esőabroszt terítettek magukra. Elhatároló sajátos vonás a női viseletben az asszonyok életkorát jelző főkötők változása.
A férfiak felsőruházata a kender- és a lenvászon imög. A kézfej felé bővülő típust burjúszájú imögnek nevezték. A későbbi kézelős és nyakas ing a "lénzölös imög". Alsótestükön gatyát, több szövött darabból, azaz szélből összeállított nadrágot viseltek. Később jött divatba a kék posztóból szabott egyenes szárú nadrág. Általában bocskorban jártak, a csizma csak a múlt század második felében terjedt el. Hasonlóan a női viselethez bundát (báránybőr ködmönt) vagy báránybőrből készült, ujjatlan, földig érő subát viseltek.

Sellye


A Draskovich-kastély és  parkja

A kastélyt övező eredetileg 15 hektáron telepített parkot az 1760-as években alakították ki. Területe mára a felére csökkent, de ehhez hasonló örökzöld jellegű park csak a Nyugat-Dunántúlon található. A park jelenlegi állománya 355 fafajta (240 lombhullató, 115 örökzöld, ebből 50 fenyőféle), különös figyelmet érdemel a mamutfenyő, balzsamfenyő, jegenyefenyő és a japánakác.

Műemléki védelem alatt áll a XVIII. századi, barokk stílusú Draskovich-kastély. Az épületben kapott helyet a mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiuma. A kastély kertje védett arborétum.

A kastély belső része nem látogatható!

Kiss Géza Ormánsági Múzeum

A Draskovich-kastély alatti téren áll a múzeum épülete, előtte a névadó mellszobra látható. Kiss Géza (1891-1947) Kákics református lelkipásztora volt. Legismertebb műveiben az ormánsági nép életével, tájnyelvével és az egykézés okainak elemzésével foglalkozott (Ormányság, 1937; Ormánysági szótár, 1952). Az 1966-ban létrehozott múzeum főépületében rendezték be az Ormánság népművészetét és a Kiss Géza életét és munkásságát bemutató kiállítást. Az udvaron egy talpasház portája látható, amelynek a lakóépületét egy Csányoszrón lebontott ház elemeiből készítették. Benne XIX. század végi paraszti lakásbelső látható, amelyben a templomfestők stílusában virágozott bútorok keverednek faragott keményfa bútorokkal. A házhoz kamra, ólas (istállós) pajta, disznóól, méhes és gémeskút is tartozik. Valamennyi a régi ormánsági fa- és favázas építkezés emléke. A portán kívül állították föl a gyöngyfai katolikus haranglábat.

Drávaiványi , Református templom

A templom mennyezetén 167 darab festett kazetta van; egy-egy sorban kilenc, a félkörös apszisnál négy sorban hét. A léckeretek találkozásánál vörösre festett faragott, fagombocskákat helyeztek el díszítésül.
A mennyezet középpontjában napkorongban van az ún. "király kazetta" a készíttetők adataival. Itt található az - egész Ormánság református templomaiban - egyetlen figurális rajzú ábrázolás, a kardot tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő), mellette csőrében olajágat tartó galambbal és hallal. A bibliai értelmezés alapján az angyal karddal a gyülekezetet az özönvízre, a bűnök büntetésére emlékezteti. A galamb, az olajág és a hal már az özönvíz utáni békés állapotra utal.

A templom berendezése, a festett fakarzat, a szószék, a Mózes-szék, a padok a népies rokokó stílus jegyeit mutatják.

Sósvertike

Egy része Pulyákvertike néven is ismert
A Dráva egykori árterületén, Sellyétől 5-6 kilométerre fekvő település Wertgely, Zozwertigyee formában olvasható az Árpád-kori forrásokban. Pulyákvertike néven ismert része az 1500-as évektől a Petne család birtoka, a másik a Sós családé. A török hódoltság idején elnéptelenedik, az 1720-as évektől lakják ismét. Templomát 1804-ben emelik közakadozásból református magyarok, ma már lakói fele részben katolikusok. A rozzant zsalugáterek mögött tollászkodó galambok, valahol a karzat alatt óriássá növő darázsfészek. A szebb napokat látott sósvertikei református templomot lassan visszaveszi gondjaiba az enyészet. Nyugati oldalán évszázados fák, keleti falánál fiatal park foglalja keretbe. Pedig ezt a templomot szorgosan gazdálkodó magyar lakosok építtették föl 1804-ben közadakozásból. „...nagyon szeretnénk a település templomát kitatarozni, de a református egyház nem partner ebben – mondja Kelemen Árpád polgármester. – Nekünk kellene az önerőt biztosítani. Fáj a szívünk: először a templomot építették föl őseink nekünk közadakozásból, amikor a falu a tűzvészben elpusztult.” Elég csak falaira, bádogtetőzetére pillantani: ma már milliókat kellene költeni az épület feltámadására. Az önkormányzat pénzszűkében, egy lehetséges pályázatról is csak álmodozni tud. A rendszerváltás után csak zökkenőkkel indulhatott fejlődésnek a falu, melyet vezetékes ívóvíz, felújított járdák, egy-két új ház jelez, de jövőjének kulcsa a térséget jellemző munkanélküliség felszámolásában van.

Sellye kastély	Sellye szobor	Sellye templom	Útjelzés	Drávaiványi felé
Drávaiványi ep.	Végre egy kis dagonya	Erdõszélen	Szeder kóstoló	Kijöttünk az erdõbõl
Sósvertike templom	Sósvertike ep.	Sósvertike tömeg	Sósvertike, Erzsébet fák	Szalagozás
Napsütésben	Jönnek	Napraforgó	Beértünk	Megkaptuk
Címlap	Itiner-1	Itiner-2	Igazoló lap	Kitűző