Kicsit korán volt az ébresztés, ugyanis ½ 5-kor már úton voltunk, de a szép időjárást ki kellett használni, hogy a tőlünk / Somogytól/ legtávolabbi KDP szakaszt bejárjuk. Tatabányán tettük le az autót , innen busszal mentünk Tarjánig. Az országúti szakasz Héregig gyorsan és könnyen felejthető ! A 2004-es kiadású Gerecse térkép itt nem is jelöl turista utat. Az egyre közeledő Gerecse látványa azért nem semmi volt a kopár vidéken.
A Balu boltban sikeresen pecsételtem de lehet, hogy az utánam jövőket már nem látják szívesen ugyanis a bélyegző szerkezet sikeresen szétesett a kezemben. A falu szélétől kb. 1 km-re lévő Királykút kellemes kirándulóhely , működő forrással, esőbeállóval , pottyantós WC-vel  is várják itt a természetjárókat. Az út szép, zárt erdőben vezet és enyhén emelkedik. A Vízválasztó előtt törzskiválasztő gyérítést végeznek, néhány szép fa a szemünk láttára fejezte be életét.  A Kis – Gerecse oldalában rendben megérkezett a kék jelzés és együtt vezet egészen Pusztamarótig. Ez a történelmi emlékhely egészen nagy forgalmú volt ott jártunkkor. Az emlékmű és a régi temető megnézésre érdemes ! A nagy fenyő oldalán lógó OKT pecsét használhatatlan! Nagyon szép pecsétet kaptunk viszont egy kis büfében a házak között, ahol kávé is volt.  Kicsit le kell térni az útról a pecsétért. A  GCPUMA  geoládát is sikeresen megtaláltuk itt.
Pusztamarót után nem sokkal egy hatalmas víznyelő mellett vezet el az út. Nekünk, dombvidékieknek ismeretlenek ezek a képződmények.  Domoszló térségében az út baloldalán egy kör alakú érdekes képződmény látható. A kb. 30 m átmérőjű 3 -4 m magas kerek domb nem úgy tűnik mintha a természet műve lenne, de nem jöttünk rá az eredetére. Egy rövid szakaszon fenyvesben vezet az út, majd egy nagyobb nyílt területre érünk ki. Az eddig sűrű és új jelzések itt ritkábbak, de nincs is mire festeni, az út nem téveszthető el. Tartani kell a közel É-i irányt. Egy kisebb erdőt még keresztezve gyorsan elérünk a piszkei szőlőhegyre. Itt a réten a villamos távvezeték felé vezet egy út a réten át, azon kell menni.
Nagyon szép innen a kilátás a Dunára. A házak között egyre erősebben lejt az út, és végül a Hullám vendéglőnél értünk le a település főutcájára. A vendéglőben a céges pecséttel készségesen pecsételtek a túrafüzet utolsó kockájába. Kicsit talán meglepte a személyzetet, hogy enni is akartunk de végül is semmi gond nem volt és jól lakottan, szomjunkat oltva fejezhettük be ezt a szép túraszakaszt a Gerecsében, ahol a jelzések meglepően jók voltak. A vendéglőtől kb 200 m-re K-re, a templom előtt van a buszmegálló, ahonnan közvetlen járat van Tatabányára.



HÉREG:

Héreg község a 634 m magas Gerecse hegység lábánál fekszik, Tatabányától 20 km-re.
Árpádkori település és fennállása óta magyarok lakták. Oklevelekben 1326-ban említették először a községet, ami a török pusztítása után 1670-tol újra települt. 1794-ben épült késő-barokk templomát Packh János bővítette ki klasszicista stílusban. Református temploma 1787-ben épült. Mindkettő műemlék.
A XIX. század folyamán a megélhetési forrást a mezőgazdaság jelentette. Ma 1065 lakója van, régi és új házakkal, hagyományos falusi utcaképekkel. Kedvező földrajzi adottságai sajátos mikroklímát teremtenek. A falut koszorúzó erdőségek növényzete számos botanikai érdekességet rejt, és egészséges levegőt biztosít, mely a légzőszervi megbetegedések gyógyítására alkalmas. A vidék legszebb kirándulóhelyei közé tartozik. A falu a Gerecse-tetőre induló túrák egyik kiinduló pontja.

PUSZTAMARÓT:

Pusztamarót a Gerecse jelentős emlékhelye. Történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne, ahol a mohácsi csatavesztés után a legnagyobb ellenállásra került sor a törökökkel szemben.
A Gerecse lábánál a XIII. szd-ban feltűnő Marót falu eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemeseké, a XIV. szd-ban a Bajóti családé volt, majd királyi tulajdonba került. 1388-ban Zsigmond király az esztergomi érsekségnek adományozta. Az érsekség a XIV. szd. végén vadászkastélyt építettek a falu közelében és halastavakat létesítettek a völgyben.

A mohácsi csatavesztés (1526. 08. 29.), majd Buda várának elfoglalása után a törökök végig pusztították egészen Győrig a Dunántúl északi részét. A természet által jól védett Marót térségében sok menekült - köztük a mohácsi csatából visszatérő katonák - és a környék megyéiből származó lakosság sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település 3 napon át hősiesen védekezett a törökökkel szemben. A törökök végül Budáról hozott ágyúkkal törték meg a védők ellenállását. A leírások szerint 25 ezren estek el ezen a helyen.

"És te virulj, gyásztér!
a béke
malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk
hajdani sírja
Mohács"

(Kisfaludy Károly)

A kegyetlen csata emlékét napjainkban is "Emberölő-völgy"-nek nevezik. Az egykori falu helyén kialakult Pusztamarót település az 1970-es években néptelenedett el. Emlékét a temető őrzi.

LÁBATLAN :

A település megközelíthető közúton: a 10-es úton Nyergesújfalu után; vasúton: az Esztergom-Komárom vonalon.

A Lábatlan név eredetének magyarázata a monda szerint egy György nevű vitézhez fűződik. A vitéz egy háborúban a királlyal együtt az ellenség fogságába esett, s lábuknál fogva összeláncolták őket. György, hogy a király menekülhessen, saját lábát önfeláldozóan levágta, s így megszolgálta, hogy a község birtokosa lehessen.
A város története azonban régebbre nyúlik vissza: hogy római villa- és középkori kolostormaradványokat találtak itt; oklevelek először 1267-ban említették.

Virágzó szőlőkultúrájáról volt híres a település valamikor: a filoxera ugyan, mint annyi más helyen, a tőkéket kipusztította, s más területen újra kellett telepíteni az ültetvényt, a pincék és présházak azonban megmaradtak.
Az erősen iparosodott városban, az országban először gyártottak portlandcementet. Legalább ennyire ismertek a ma Lábatlanhoz tartozó Piszke papírgyárának termékei is.