Kellemes őszies időben vágtunk neki a DDP soron következő szakaszának. Folytatva a Somogyi dombságban kanyargő túraút bejárását ezúttal logisztikailag az tünt a legjobb megoldásnak, hogy ezt a szakaszt körtúrának alakítottuk át. Az autót a szorosadi kocsma előtt leparkoltuk, pecsételtünk majd néhány házat elhagyva a patakparton haladtunk K.felé, Törökkoppány irányába. A túraút nem érinti a falut de a szép Gül Baba szobor miatt érdemes egy kis kitérőt tenni. A szépen kialakított tóparti úton majd az erdőben gyorsan elértük az egykori Törökkoppány - KISZ tábor területét. Itt egy kis kitérőt kell tenni a Török-kúthoz a piros forrás jelzésen, és a közelben rejtőzik a GCKOPP geoláda is melyet sikeresen megtaláltunk. Nagyon szép és jól jelzett erdei illetve erdőszéli utakon lassan emelkedve haladtunk tovább, időnként fácánok és őzek is feltüntek a közelűnkben. Az erdei pehenő házikónál egy gyors reggeli , majd a ház mögött balra kanyarodva kell tovább menni. Több kotorékot is láttunk útközben melyeket Liló a túrakutya gondosan körbeszaglászott. A szépen jelzett úton kiérve a dombtetőre a szántőföld szélére egy kicsit az Észak-Somogy túrista térképtől eltérően vezet az út. Itt a szántáson keresztűl vezető széles földutra kell menni, majd a fás részt elérve újra előkerül a jelzés , néhány kisebb irányváltoztatás után - melyek mind jól jelzettek - utunk határozottan É-felé kanyarodik és egy hosszú egyenes után leereszkedhetünk a völgyben megbúvó Somogydöröcske faluba. A kellemes késő őszi idő a természetet is megtréfálta ugyanis virágzó ibolyával találkoztunk ezen a szakaszon , decemberben! A pecsételő hely a bolt lenne a templom mellett, de most, - szombat délben - zárva volt. Szép rendezett kis falú, a templomba is érdemes bekukucskálni, az alatta lévő fahídon nem vezet át a jelzés de azért megnéztük közelebbről is, érdekes. A hívatalos DDP bejárást a buszfordulónál szakítottuk meg, itt balra a hídon átmenve visszakanyarodik a jelzett út, mi pedig az országúton visszasétáltunk Szorosadra.

Törökkoppány:
A Somogy-Tolnai dombság erdőkkel és rétekkel gazdagon tarkított vidékén, a nevében is történeti múltját hordozó Koppány-folyó völgyében fekszik Törökkoppány. Itt húzódik a Somogyot és Tolnát elválasztó megyehatár, a legközelebbi város Tamási. Bár vasút nem húzódik erre, ám az autóbusz-közlekedés kielégítő mind a Balaton-part, mind Kaposvár felé. E vidéken a fő megélhetési forrás mindig a mezőgazdaság volt, a mérsékelt égövi éghajlat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce termesztésének kedvez. Korábban nagy hagyománya volt errefelé a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh tartásának. A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik. Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.
A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet. A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.
Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfélszázan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is. Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést. A régi hagyományokkal rendelkező faluban a népviseletet jobbára a pódiumra lépő asszonykórus örökíti tovább, de az önkormányzat most egy hagyományőrző szobát is kialakít. Törökkoppány szép természeti környezetét, történelmi hangulatát felfedezték maguknak a külföldiek, akik körében sok eladó ház gazdára talált. A falu vezetői a pályázati lehetőségekben bíznak, ilyen úton próbálnak anyagi forrást szerezni patakparton álló használaton kívüli faházak hasznosítására. Az egyik épületben 35 személyes turistaszállót akarnak kialakítani. Minden évben nevezetes esemény a Koppány völgyi napok, amikor a környék falvaiból özönlenek a látogatók. A folklórbemutatókra, a zenés, táncos szórakoztató programokra minden turistát szívesen várnak már hagyományosan az augusztus 20-át megelőző hétvégén.
Somogydöröcske:
Somogydöröcske a Somogy-Tolnai dombság egyik völgyzugában, a Koppány patak két oldalára települt falu. A legközelebbi város, Tab innen húsz, a megyeszékhely Kaposvár pedig negyven kilométerre van. Mindkét települést autóval, vagy autóbusszal lehet Somogydöröcskéről megközelíteni. A Koppány környékén a természeti környezet igen gazdag, a mezőgazdasághoz és az állattartáshoz is jók a talajadottságok. Az egész falu a múlt hangulatát sugározza érintetlen szépségével. A századfordulón épített sváb lakóházak eltérnek a környékbeli községek portáitól. Nagy részük eredeti állapotban maradt fent napjainkra. A községbe látogatóknak érdekes látnivalót kínál a tájház és a Koppány-völgy legmagasabb pontján található József-kilátó, ahonnan megcsodálhatják az egész vidéket. Somogydöröcske neve 1138-ban Villa Diarugsa, 1267-ben pedig Derekche alakban fordult elő a krónikákban, amelyek mint a dömösi prépostság birtokát említik a falut. A XV. században a Döröcske-nembelieké volt a terület. Az 1573-74-es török adólajstromba mindössze kilenc házat jegyeztek fel, majd a hódoltság további éveiben lassan elnéptelenedett, pusztává vált. 1542-ig nyomon lehet követni annak a pálos kolostornak a történetét, amelyet a község határában István szerzetes építtetett. Egyébként valószínűsíthető, hogy ez is a török uralom alatt lett a föld martalékává.
Még a XVIII. század elején is pusztaként említették Somogydöröcskét, amely később a Harrach és az Esterházy famíliák tulajdonába került. 1733-ban a Hunyadyak birtokolták, s ezt követően ők telepítettek német lakosságot ide, jelentős adókedvezményt biztosítva számukra. A ma már műemlék jellegű evangélikus templomot 1836-ben építették, de már a középkorban egy templom állt a helyén. 1872-ben a megalakult törökkoppányi körjegyzőséghez tartozott Somogydöröcske, lakóinak száma ekkor meghaladta az ezret. A XX. század első éveiben 162 lakóházat és 981 főként német lakost regisztráltak, s a település ekkor 1907-ben vette fel a Somogydöröcske nevet. Az első világháborúba másfélszáz férfi vonult be, 26-an hősi halált haltak, emlékükre 1928-ban szobrot emeltek. A háború után sorra alakultak szövetkezetek, itt elsőként a Hangya-, majd a tejszövetkezet kezdte meg működését. A II. világháború idején akárcsak több környékbeli németajkú településen itt is megalakult a Magyarországi Németek Szövetségének helyi csoportja. 1945-ben aztán a szovjetek csaknem negyven embert vittek el, tizenhárman soha nem tértek haza. Egyébként az elhunytak és elhurcoltak nevét egy emléktábla őrzi, amelyet a polgármesteri hivatal mellett állítottak fel 1999-ben. 1947-ben valamennyi német nemzetiségű lakost ki akarták telepíteni, akadtak akik megszöktek. Helyükre több családot költöztettek, aminek révén a németek váltak kisebbséggé. Az 1908-ban alapított evangélikus népiskolából 1949-ben általános iskola lett, amelyben 1980-ban szűnt meg az oktatás, a gyerekek azóta a törökkoppányi iskolába járnak.
Somogydöröcske 1990-ig Törökkoppány közigazgatásához tartozott, eztán kapta vissza önállóságát. Létrejöttét követően a vezetők igyekeztek a falu fejlődését segíteni. Az önkormányzat legnagyobb kihívása az, hogy miként tudják a fiatalokat helyben tartani. Ennek érdekében az elmúlt tíz évben támogatták a régi házakat felújítókat és az új építkezésbe kezdőket is. Az óvodai és iskolai ellátást is igyekeznek megkönnyíteni, például az utaztatás és az étkezés költségeihez hozzájárulnak. Somogydöröcskének kis óvodája van, ide alig tíz kisgyerek jár páran a szomszédos Somogyacsáról de számuk bizakodásra ad okot, hiszen évekig csak öregedett a lakosság. A település egyébként folyamatosan szépül, ebben jelentős segítséget nyújt a lakosság, amely társadalmi munkában vesz részt a faluszépítő munkákban. Így készült el a világháborús emlékmű és az idősek otthona is. Van itt egy nyolcvan épületből álló házsor, amelynek a szakértők szerint nincs párja hazánkban. Csinosítása folyamatosan zajlik, 1998-ban például Luxemburgban átvehették ezért az elöljárók az Európai Falufelújítási Díjat. A vezetőség tervei között a közvilágítás felújítása és a földgázprogram megvalósítása szerepel. A természetvédelem sok embert megmozgat itt, több mint harmincan tagjai a Kolostorhegyi Erdőbirtokosságnak, amelynek az a célja, hogy az erdőket megóvják, telepítsenek és műveljenek. Somogydöröcskén van egy szép diákfalu is, ahol a csendet, a tiszta levegőt és a szép környezetet ötvözik az aktív pihenés lehetőségével.