Untitled Album

OROSZLÁNY: Oroszlányban igazán műemlék értékű alkotás nincs, hiszen a város igen fiatal. Mégis meg kell említeni egy-két alkotást, amely majd műemlékké érik az idők folyamán. Ilyen a Városkapu, amely 1958-ban épült, és Oroszlány egyik legjellegzetesebb épülete. Az 1960-as évek elején - a formáját tekintve - az országban talán egyedülálló víztorony épült. A város főutcájára merőleges épületek oldalát különböző művészek által készített színes grafittók díszítik, valamint több képzőművészeti alkotás található a tereken, utcákon, háztömbökben.

Tekintettel arra, hogy Oroszlányban a bányászkodás már csak rövid ideig végezhető gazdaságosan, ezért különös jelentőségű, hogy néhány lelkes szakembernek köszönhetően Bányászati Múzeumban, élethű közegben ismerkedhetnek meg a fiatalok is a bányászat múltjával, a bányászhagyományokkal és a bányászkodás rekvizitumaival. A múzeum ritka, szép és gazdag ásványgyűjteménye sem mindennapi látványosság a kövek szerelmeseinek.

A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a 18. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett Szlovák Tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét.

Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást.

A környék horgásztavai közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják e sport kedvelői.Az Oroszlányba látogatók a városról és környékéről a város 3 pontján elhelyezett információs tábláról vagy a polgármesteri hivatal információs irodájában kaphatnak tájékoztatást. Az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság és a várgesztesi vár romjai csodálatos kirándulások célpontjai lehetnek az idelátogatók számára. Az országos Kék Túra útvonalán gyakorta barangolók sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen élményeket jelent számukra, ha újra meg újra felkeresik a Vértes várromjait: Csókakőt, a Csáki várat, Vitányvárat, Szentgyörgyvárt, Gerencsérvárat.
A Csák nemzetség építette a Vértes egyik legszebb és legnagyobb várát, Gesztest, amely 1327-től királyi vár. Zsigmond király és Mária királynő kedvelt vadászó helye volt a Vértes. A gesztesi az egyetlen vár a Vértesben, amelyet régészeti feltárás és korszerű helyreállítás után turistaszállónak használnak, és az oroszlányiaknak is kedvelt kirándulóhelye.

Román kori építészetünk kiemelkedő értékű műemléke a vértesszentkereszti bencés, majd később dominikánus apátság. A Vértes-hegység egy távoli magaslatára épült az apátság, melynek első említése 1146-ból származik - romantikus környezetben fekszik. A régészeti kutatások során az árokkal körülvett területen kerültek elő a monostor legkorábbi épületei, nevezetesen egy kőből épített templom két oldalkápolnával, valamint az ideépült kolostor maradványai. A templom építése a XII. század végén kezdődött, majd évszázadokon keresztül fokozatosan bővült és változott.

MAJK:
Oroszlány közelében, csodálatos környezetben, hegyek, erdők, tavak szomszédságában, a Vértes nyugati lábánál rejtőzik hazánk egyik jelentős műemlék-együttese, a közép-európai barokk építészet sajátos emléke: Majk.

Jelentőségét növeli, hogy műemlékállományunk egyedi alkotása és az, hogy adott funkció betöltésére egységes együttesként épült meg. A táj szépsége, csendje, a nagynevű művészek alkotásai egyesülnek itt harmóniává. A hely története a távoli múltba vezet. Ismerjük meg történetét, az Eszterházyakat, az építőket, a kamalduli remetéket...

Látogassuk meg ezt a műemlék-együttest, majd - nem utolsó sorban - a geoládát is keressük meg.

A kamalduliak a XVII. század végén jelentek meg Magyarországon.
Kik a kamalduliak? A rend alapítója Romuald herceg. Apja párbajban meghalt. Hatására Romuald szerzetesnek ment Rómába. 998-ban elhagyta a szerzetesházat, szigorúbb rendi formát keresve vándorlásba kezdett. 1012-ben Arezzo mellett megalapította az első kamalduli remetekolostort. Nevük az első pártfogótól ered - Aretini Maldolo = Campo Maldolo = Camoldoli.

Ruházatuk: fehér kámzsa széles skapuláréval, lábukon, - különösen a majkiak - csizmát hordtak. Hajukat rövidre vágták, fejük tetejét kiborotválták, hosszú szakállat hagytak.
Étkezésük: igen szegényes, főként növények, hal csak ritkán, bort erősen vizezve ünnepekkor, sok böjtöt tartottak. Fogadalmaik közé a szerénységen, tisztaságon, engedelmességen kívül a "némaságot" is felvették. Beszélniük évente két alkalommal, 3-3 napot lehetett, napjaik nagy részét elmélkedéssel töltötték. Művelték kertjeiket, dolgoztak műhelyeikben. Külön-külön cellákban laktak.

A majki építkezés tervét Franz Anton Pilgram bécsi építész készítette el, aki 1734-től haláláig, 1761-ig tervezte, ellenőrizte, felügyelte az építkezést. Halála után a munkát helyi mesterek fejezték be, többek között az Esterházyak jeles építésze Fellner Jakab.

A kamalduliak nem sokáig örülhettek otthonuknak, templomuknak. 1782. január 12-én II. József rendeletére feloszlatták a rendet. 1785. október 20-án a győri püspöki helynök Majkra jött és a templomot megfosztotta felszentelt jellegétől. Az ingóságok egy része árverésre, más része állami tulajdonba került. A templom és a remeteség kulcsait Dumleshauser Mihály kocsmabérlőre bízták. A templomot, a torony kivételével lebontották, köveit pedig az oroszlányi evangélikus templom építkezéséhez hordták. 1806-ban gróf Esterházy Károly megveszi Majkpusztát. 1815-től posztógyártók használják. 1824-ben Lichtenstein János herceg vásárolta meg, de 1828-ban birtokcserével ismét az Esterházyaké Majk. 1860-tól kastéllyá alakítják át a nagy főépületet, mely 1945-ig tulajdonukban maradt. 1973-ig lakott itt az Esterházy család utolsó tagja, gróf Esterházy Móricné. (A TKM Kiskönyvtára sorozat felhasználásával)

VÉRTESSOMLÓ:

A régi időben is ismert lakott terület volt. A határában talált legrégebbi lelet egy kőbalta az emberiség történetének abból az időszakából amikor még nem ismerték a fémeket. A napfényre került sok lelet arra utal, hogy egykor római élet pezsgett. A helység régi neve Semele a rómaiak idejére vezethető vissza. 1051-ben a hegyek alján vívta fényes győzelmét I. András király III.Henrik német császár hadaival. A megfutamodott német sereg eldobált vértjeiből maradt a hegységen a Vértes elnevezés. A mohácsi vész után 1529-41 között törökdúlás teljesen megsemmisítette Semele falvat is. Évszázadokon át lakatlan volt. Bajorországból Würtzburgból németek jöttek, és itt telepedtek le. A Vértessomlóra telepített szorgalmas, lankadatlan munka kedvvel és kitartó szívóssággal rendelkező emberek csakhamar aranyat csiholtak a bőséges szántóból és erdőből.

Ma is szép tiszta, csendes falu ahol nincs ipar se fűrész telep. A pihenni vágyóknak kitűnő pihenőhely, ahol gazdag kínálatból választhat. Sok kiránduló pont indul a községből.

Izelitőűl sorolok egynéhányat:

Mátyás kút : erdei pihenőhely, szalonnasütővel, esőbeállóval.
Szarvas kút: pihenőhely szalonnasütővel, esőbeállóval.
Szép Ilonka forrás: itt látta meg Mátyás király Szép Ilonkát.
Vitány vára: Először 1379-ben említett vár, két nagy toronyból és a közöttük húzódó palotaszárnyból áll. A török időben végvár volt.
Tornyainak csonkjai ma is emeletnyi magasan állanak. Szép kilátás nyílik a tájra.
Vértesszentkereszt: Csák nemzetség alapította 1146-ban a bencés apátságot, melynek temploma három hajós szépen faragott kőből épült. Falcsonkjai ma is 5-6m magasan állnak.
Gesztes vára: meredek dombon emelkedik, erdő veszi körül. Építtetője valószínűleg a Csák nemzetség lehetett a XIII. században. Jelenleg turistaszálló. Tetejéről pompás kilátás nyílik a tájra.
Majkpuszta már 1252-ben lakott terület volt.
1748-ban alapított egykori kamanduli remeteség 17 kis különálló remetelakása, a barokk templom megmaradt tornya, a kastély, a keritőfal díszes szobrokkal ékesített kapuja, a parkjában hatalmas jegenyefenyők állanak. Az erdő fái közt álló kis kápolna jelent műemléki látnivalót. A remeteséghez vezető út mentén horgásztó található, melynek egyik lefolyó ágán műemlék vízimalom van.
Érdemes ellátogatni Vérteskozmára is: jelenleg érintetlen táj, régi parasztházaival. Erdő veszi körül az 1 km hosszú kis falut. Mindezeket gyalogosan és autóval is meg lehet közelíteni.
De ne csak erdei kirándulásról beszéljek, kiránduljunk el a vizek városába, Tatára, ahol rengeteg látnivaló van fürdési és strandolási lehetőséggel.

SZÁR:

Községünk Bicske körzetében, a Vértes és a Gerecse hegységek közti fennsíkon fekszik 22,63 nkm-en, jellegzetesen falusias környezetben.

Ezen a területen már az őskorban is éltek emberek, később kelták, rómaiak, hunok és régi magyarok, ahogy azt a temetkezési helyek tanúsítják. A Megyer törzs szálláshelyéhez tartozott. Szár (ősi magyar nyelven Saar) neve Taksony, Árpád fejedelem unokájának nevére utal, jelentése "kör", "kopasz".

Az első, Szár létezését bizonyító dokumentum 1337-ből származik, ahol Savol név alatt említik a települést. 1365-ben írott dokumentum pontosan meghatározza Savol falu elhelyezkedését. A Felchuth-i kereszteslovagok birtokát határolja, Kaplor, Melech-Föld, Tata község, a Székesfehérvártól Bykché-re vezető út, Zaar-Föld és Borok-Föld mellett.

A falut a török uralom idején magyar reformátusok lakták. A törökök a falut felégették, Szár teljesen megsemmisült.

1727-ben Gróf Galanthai Esterházy József lett a Tatai uradalom birtokosa.A néptelen területről meggyőződéses katolikusként a maradék kálvinista magyarokat kitelepítette, s helyükre katolikus németeket és szlovákokat költöztetett. Az 1729-ben kezdődött a német jobbágyok betelepítése a budai Vörösvárról és a Rajna-Majna vidékről. Így lett a lakosság túlnyomó részben németajkú.

Szár letelepülési szerződése a tatai uradalommal 1732-ben jött létre. Eszerint a szári németek négy év adómentességet kaptak, és hat évre felmentették őket a robotkötelezettség alól. Ennyi idő alatt kellett felépíteniük házaikat. Csak azok kaptak letelepülési engedélyt, akik vállalták legalább két hold erdő kiirtását.

A 18. század utolsó éveiben megjelentek a faluban a napszámosok, akiknek már csak a terméketlen, köves földterületek maradtak.

1946-ban a falu nagy részét kitelepítették Németországba, Dingolfing környékére, helyükre magyar családokat költöztettek a Heves megyei Átányból, a Fejér megyei Iszkaszentgyörgyről, és Csehszlovákiából négy községből. A svábok és a telepesek közt egészen az 1950-es évekig nagy volt az ellentét. Minden bál, összejövetel verekedéssel végződött.

1948-ban még 16 sváb családot telepítettek át Vérteskozmára, onnan pedig 16 magyar családot költöztettek Szárra. Ezek nagy része eladta házait az áttelepített sváboknak, akik így visszaköltözhettek Szárra.

1989 január 1-jén Szárliget kivált és önálló tanácsot alapított. Ezután Szár és Újbarok tartoznak a tanács működési körébe. A rendszerváltás után Szár és Újbarok saját önkormányzattal rendelkezik, de közös körjegyzőség alá tartoznak.

Az 50-es évektől a nyelvi és etnikai zártság fokozatos bomlása kezdődött el. A lakosság elvándorlása a 80-as évektől megállt, sőt kismértékű növekedés is tapasztalható. Ma már a falu a budapesti agglomeráció külső köréhez tartozik, egyre többen települnek a faluba, kedvező földrajzi helyzete és természeti környezete miatt.