Geoládák Észak-Somogyban

Gyugy: A 320 lélekszámú apró zsáktelepülés Balatonboglártól 10 km-re délre fekszik. Keleti határában az erdőkkel borított dombokon gyakori a dió, valószínű ez a település névadója is, mivel régen a diót gyugynak hívták. Gyugy avarkori temetkezési hely volt, amit a pár éve talált avarkori sírok is bizonyítanak, a régészeti feltárás ma is zajlik. Jelentős műemlék a településen a régi gazdasági épületekkel, parkkal övezett, 1865-ben klasszicista stílusban épült Kacskovics-kastély, melyet egy német család vásárolt meg, ezenkívül a román stílusú Árpád-kori templom, a mai templom falaiból a régészek feltárták és helyreállították a román kori szentély ablakait, eredeti bejáratát. Megtalálták az egyházi sekrestye és a dongaboltozatú tető részleteit is. Ez a Balaton közeli kis "gyöngyszem" vonzza a magyar és külföldi látogatókat egyaránt.

Somogyvár: Somogyvár és a Kupavár-hegyi történelmi emlékhely, a Balatontól délre, 26 kilométerre, a Kaposvár-Fonyód közötti út mellett, 32 kilométerre a megyeszékhelytől található. Itt halad a Fonyód-Kaposvár közötti vasút, melyen állomása van. Közeli város a közúton jól elérhető a Marcali is. Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a “nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt. Somogyvártól délre esett Bűpuszta, s az 1536-os összeírásban Somogyvár szomszédságában Kotho birtok is előfordult, amely a király ellátását szolgálta, mára a Kurtó nevű dűlő őrzi emlékét.

A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A XX. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.

Somogyfajsz: A község története a X. századig nyúlik vissza. Jelentős volt a községben a vaskohászat, melynek emlékeit az Őskohó múzeum őrzi. A községet három oldalról erdők határolják, melyek kis és nagy vadban gazdagok. A községben jelenleg 542 fő él. A Boronkai tájvédelmi körzethez, Marcali kistérséghez tartozunk. A község rendelkezik önálló általános iskolával, óvodával, házorvossal. Turisztikai látnivalók, a természetet kedvelő látogatók számára nyújtanak szórakozási lehetőséget, a Somogy Természetvédelmi szervezet vezetésével. A csodálatos környezetben elhelyezkedő horgásztó gazdag halállománnyal várja a horgászni és kikapcsolódni vágyókat.