Gyugy:
A 320 lélekszámú apró
zsáktelepülés Balatonboglártól 10 km-re délre fekszik. Keleti határában
az
erdőkkel borított dombokon gyakori a dió, valószínű ez a település
névadója is,
mivel régen a diót gyugynak hívták. Gyugy avarkori temetkezési hely
volt, amit
a pár éve talált avarkori sírok is bizonyítanak, a régészeti feltárás
ma is
zajlik. Jelentős műemlék a településen a régi gazdasági épületekkel,
parkkal
övezett, 1865-ben klasszicista stílusban épült Kacskovics-kastély,
melyet egy
német család vásárolt meg, ezenkívül a román stílusú Árpád-kori
templom, a mai
templom falaiból a régészek feltárták és helyreállították a román kori
szentély
ablakait, eredeti bejáratát. Megtalálták az egyházi sekrestye és a
dongaboltozatú tető részleteit is. Ez a Balaton közeli kis
"gyöngyszem" vonzza a magyar és külföldi látogatókat egyaránt.
Somogyvár:
Somogyvár és a Kupavár-hegyi történelmi emlékhely, a Balatontól délre,
26
kilométerre, a Kaposvár-Fonyód közötti út mellett, 32 kilométerre a
megyeszékhelytől található. Itt halad a Fonyód-Kaposvár közötti vasút,
melyen
állomása van. Közeli város a közúton jól elérhető a Marcali is.
Somogyvár
hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt.
A
honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a
somogyi
hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István
ellen
lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is
elvesztette
Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I.
István
besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak
itt a
hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek
mocsaraiból
kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris
tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. Az ispánsági várhoz
tartozó
település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből
való
írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a
király
volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a
Szent
Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési
helyéül
rendelt.
Somogyváron a
középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az
1220-as
évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A
környék lakói
szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A
városiak a
településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet
folytattak,
az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az
összeköttetést
segítette a nemzetközi
zarándokforgalom, emellett az
apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger
melléki
Saint-Gilles-i apátsággal.
Az 1536. évi
adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és
Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a
földműves
iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben
kedvezményekben
részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul
a
települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában
maradt. A
hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban
Bátsmegyey
János és a Szily örökösök birtoka volt. Somogyvártól délre esett
Bűpuszta, s az
1536-os összeírásban Somogyvár szomszédságában Kotho birtok is
előfordult,
amely a király ellátását szolgálta, mára a Kurtó nevű dűlő őrzi
emlékét.
A századfordulón
megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása,
postája,
távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus
vallású
lakossal. A XX. század elején itt is megindult a társadalmi
szerveződés,
létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok
polgári
kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt
takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.
Somogyfajsz:
A község története a X. századig nyúlik vissza. Jelentős volt a
községben
a vaskohászat, melynek emlékeit az Őskohó múzeum őrzi. A községet
három
oldalról erdők határolják, melyek kis és nagy vadban gazdagok. A
községben
jelenleg 542 fő él. A Boronkai tájvédelmi körzethez, Marcali
kistérséghez
tartozunk. A község rendelkezik önálló általános iskolával, óvodával,
házorvossal. Turisztikai látnivalók, a természetet kedvelő látogatók
számára
nyújtanak szórakozási lehetőséget, a Somogy Természetvédelmi szervezet
vezetésével. A csodálatos környezetben elhelyezkedő horgásztó gazdag
halállománnyal várja a horgászni és kikapcsolódni vágyókat.
Photo album created with Web Album Generator