"Somogyacsa község Ny-i szélétől Ny-ra kb. 500 méterre vonul az ÉD irányú viszonylag keskeny Pogánydomb nevű gerinc. A vár két nagy, önálló részre oszlik, mindkettőt sánc és árok veszi körbe. A gerinc folytatásától mindkettőt további elővédművek is elválasztják. A D-re eső várrészt kis „elővár” és két árok, az É-ra esőt egy igen mély árok és hosszú sánc.
A D-re eső fő várrész belső területe viszonylag egyenletes, hossza 47, legnagyobb szélessége 23 m. Az É-ra eső fő várrész egészen más jellegű. A gerincet két magasan fekvő, rövid árok három részre osztja, szélességük kb. 15 m, hosszuk 15-20 m , de az É-i részén lévő harmadiknak mindössze 5 m. E három részre osztott főrész teljes hossza 65 m.
A vár teljes területe 245x70 m, 1,48 ha, ebből a belső terület 150x23 m, 0,27 ha.
Történeti adatot nem ismerünk. Wosinsky Mór foglalkozott a várral, átvette Rómer Flóris rajzát, de megjegyezte, hogy az hiányos, öt részt különböztetett meg. Kisebb ásatást végzett, őskori cserepek mellett korongolt, "népvándorlás kori", hullámvonaldíszes, vastag pereemű cserepeket is említett. Ezek - véleményünk szerint - inkább kora középkoriak lehettek. Wosinsky említ még egy római feliratos kő kis töredékét is, továbbá több vasdarabot. 1994-ben Miklós Zsuzsa a vár felmérésében résztvett, közben több kavicsos anyagú, középkori fazékoldalt talált."

Kócos-hegy

"A várat Wosinsky Mór említi előszőr. Somogyacsa D-i végétől K-re 700 métere, ÉD irányú, keskeny hegygerincen van a vár. A gerinc közepe táján mélyen bevágódott kocsiúttól (Wosinsky ezt említi „Vaskapu"-nak) D irányába fokozatosan emelkedik a gerinc. 180 m után érünk el egy mély sáncárkot, ebből emelkedik ki a hosszúkás alakú hegytető, amely már a vár területét jelenti. A hegyen régebben intenzív földművelés folyt, jelentős mértéken megváltoztatták a felszínt, ezért a vár nyomai nehezen ismerhetőek fel. A platón eredeti szélét a Ny-i oldal elmosódott pereme jelzi. K-i szélét ma függőleges szakadék, de ez újkori lefaragás nyoma, amikor az alatta K-re elterülő szántóföldet ezáltal megnagyobbították.
A várbelső D-i végét nem lehet pontosan megállapítani, mert a hegytetőt is művelték. Déli irányban letolták az eredeti peremet, az egykori szántóföld enyhe lejtővel ér le a sáncokba, ezáltal nagyrészt feltöltve azt. A D-i sáncárok külső szélén magas sánc keresztezi a hegygerincet, a túloldalán újabb mély sáncárok következik. Ezeket a részeket a földművelés nem érintette. Tovább már a hegygerinc egyre magasodó része folytatódik.
A vár tehát egyrészes, É-i végén, D-i végén két árokkal, utóbbiak között egy magas sánccal. A két hosszanti oldalat az egykori földművelés erősen megváltoztatta. Több helyen látszanak az felhagyott parcellák szélei. K-i aljában széles terasz van, egykori szántóföld nyomaként, ennek megnagyobbítására faragták le a várbelső K-i oldalát, a szélén ma nem látszik erődítésnek nyoma, ennek vonala eredetileg nyilván beljebb volt.
A várbelső pontos méreteit ma már nem állapíthatjuk meg, hossza eredetileg kb. 26, szélessége kb. 18 m lehetett. Az É-i árok mai szélessége 19, a D-i külső árok szélessége 16 m. Történeti adat nincs, jellege alapján középkori."

Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig /Kaposvár, 2005/ 123-124

A Koppány környékén a természeti környezet igen gazdag, a mezőgazdasághoz és az állattartáshoz is jók a talajadottságok. Az egész falu a múlt hangulatát sugározza érintetlen szépségével. A századfordulón épített sváb lakóházak eltérnek a környékbeli községek portáitól. Nagy részük eredeti állapotban maradt fent napjainkra. A községbe látogatóknak érdekes látnivalót kínál a tájház és a Koppány-völgy legmagasabb pontján található József-kilátó, ahonnan megcsodálhatják az egész vidéket.

Somogydöröcske neve 1138-ban Villa Diarugsa, 1267-ben pedig Derekche alakban fordult elő a krónikákban, amelyek mint a dömösi prépostság birtokát említik a falut. A XV. században a Döröcske-nembelieké volt a terület. Az 1573-74-es török adólajstromba mindössze kilenc házat jegyeztek fel, majd a hódoltság további éveiben lassan elnéptelenedett, pusztává vált. 1542-ig nyomon lehet követni annak a pálos kolostornak a történetét, amelyet a község határában István szerzetes építtetett. Egyébként valószínűsíthető, hogy ez is a török uralom alatt lett a föld martalékává.

Még a XVIII. század elején is pusztaként említették Somogydöröcskét, amely később a Harrach és az Esterházy famíliák tulajdonába került. 1733-ban a Hunyadyak birtokolták, s ezt követően ők telepítettek német lakosságot ide, jelentős adókedvezményt biztosítva számukra. A ma már műemlék jellegű evangélikus templomot 1836-ben építették, de már a középkorban egy templom állt a helyén. 1872-ben a megalakult törökkoppányi körjegyzőséghez tartozott Somogydöröcske, lakóinak száma ekkor meghaladta az ezret. A XX. század első éveiben 162 lakóházat és 981 – főként német – lakost regisztráltak, s a település ekkor – 1907-ben – vette fel a Somogydöröcske nevet.

Az első világháborúba másfélszáz férfi vonult be, 26-an hősi halált haltak, emlékükre 1928-ban szobrot emeltek. A háború után sorra alakultak szövetkezetek, itt elsőként a Hangya-, majd a tejszövetkezet kezdte meg működését. A II. világháború idején – akárcsak több környékbeli németajkú településen – itt is megalakult a Magyarországi Németek Szövetségének helyi csoportja. 1945-ben aztán a szovjetek csaknem negyven embert vittek el, tizenhárman soha nem tértek haza. Egyébként az elhunytak és elhurcoltak nevét egy emléktábla őrzi, amelyet a polgármesteri hivatal mellett állítottak fel 1999-ben.

1947-ben valamennyi német nemzetiségű lakost ki akarták telepíteni, akadtak akik megszöktek. Helyükre több családot költöztettek, aminek révén a németek váltak kisebbséggé. Az 1908-ban alapított evangélikus népiskolából 1949-ben általános iskola lett, amelyben 1980-ban szűnt meg az oktatás, a gyerekek azóta a törökkoppányi iskolába járnak.

Somogydöröcske 1990-ig Törökkoppány közigazgatásához tartozott, eztán kapta vissza önállóságát. Létrejöttét követően a vezetők igyekeztek a falu fejlődését segíteni. Az önkormányzat legnagyobb kihívása az, hogy miként tudják a fiatalokat helyben tartani. Ennek érdekében az elmúlt tíz évben támogatták a régi házakat felújítókat és az új építkezésbe kezdőket is. Az óvodai és iskolai ellátást is igyekeznek megkönnyíteni, például az utaztatás és az étkezés költségeihez hozzájárulnak. Somogydöröcskének kis óvodája van, ide alig tíz kisgyerek jár – páran a szomszédos Somogyacsáról – de számuk bizakodásra ad okot, hiszen évekig csak öregedett a lakosság.

A település egyébként folyamatosan szépül, ebben jelentős segítséget nyújt a lakosság, amely társadalmi munkában vesz részt a faluszépítő munkákban. Így készült el a világháborús emlékmű és az idősek otthona is. Van itt egy nyolcvan épületből álló házsor, amelynek a szakértők szerint nincs párja hazánkban. Csinosítása folyamatosan zajlik, 1998-ban például Luxemburgban átvehették ezért az elöljárók az Európai Falufelújítási Díjat. A vezetőség tervei között a közvilágítás felújítása és a földgázprogram megvalósítása szerepel.

A természetvédelem sok embert megmozgat itt, több mint harmincan tagjai a Kolostorhegyi Erdőbirtokosságnak, amelynek az a célja, hogy az erdőket megóvják, telepítsenek és műveljenek. Somogydöröcskén van egy szép diákfalu is, ahol a csendet, a tiszta levegőt és a szép környezetet ötvözik az aktív pihenés lehetőségével.