"Somogyacsa község Ny-i
szélétől Ny-ra kb. 500 méterre vonul az ÉD irányú viszonylag keskeny
Pogánydomb nevű gerinc. A vár két nagy, önálló részre oszlik,
mindkettőt sánc és árok veszi körbe. A gerinc folytatásától mindkettőt
további elővédművek is elválasztják. A D-re eső várrészt kis „elővár”
és két árok, az É-ra esőt egy igen mély árok és hosszú sánc.
A D-re eső fő várrész belső területe viszonylag egyenletes, hossza 47,
legnagyobb szélessége 23 m. Az É-ra eső fő várrész egészen más jellegű.
A gerincet két magasan fekvő, rövid árok három részre osztja,
szélességük kb. 15 m, hosszuk 15-20 m , de az É-i részén lévő
harmadiknak mindössze 5 m. E három részre osztott főrész teljes hossza
65 m.
A vár teljes területe 245x70 m, 1,48 ha, ebből a belső terület 150x23
m, 0,27 ha.
Történeti adatot nem ismerünk. Wosinsky Mór foglalkozott a várral,
átvette Rómer Flóris rajzát, de megjegyezte, hogy az hiányos, öt részt
különböztetett meg. Kisebb ásatást végzett, őskori cserepek mellett
korongolt, "népvándorlás kori", hullámvonaldíszes, vastag pereemű
cserepeket is említett. Ezek - véleményünk szerint - inkább kora
középkoriak lehettek. Wosinsky említ még egy római feliratos kő kis
töredékét is, továbbá több vasdarabot. 1994-ben Miklós Zsuzsa a vár
felmérésében résztvett, közben több kavicsos anyagú, középkori
fazékoldalt talált."
Kócos-hegy
"A várat Wosinsky Mór említi
előszőr. Somogyacsa D-i végétől K-re 700 métere, ÉD irányú, keskeny
hegygerincen van a vár. A gerinc közepe táján mélyen bevágódott
kocsiúttól (Wosinsky ezt említi „Vaskapu"-nak) D irányába fokozatosan
emelkedik a gerinc. 180 m után érünk el egy mély sáncárkot, ebből
emelkedik ki a hosszúkás alakú hegytető, amely már a vár területét
jelenti. A hegyen régebben intenzív földművelés folyt, jelentős
mértéken megváltoztatták a felszínt, ezért a vár nyomai nehezen
ismerhetőek fel. A platón eredeti szélét a Ny-i oldal elmosódott pereme
jelzi. K-i szélét ma függőleges szakadék, de ez újkori lefaragás nyoma,
amikor az alatta K-re elterülő szántóföldet ezáltal megnagyobbították.
A várbelső D-i végét nem lehet pontosan megállapítani, mert a hegytetőt
is művelték. Déli irányban letolták az eredeti peremet, az egykori
szántóföld enyhe lejtővel ér le a sáncokba, ezáltal nagyrészt feltöltve
azt. A D-i sáncárok külső szélén magas sánc keresztezi a hegygerincet,
a túloldalán újabb mély sáncárok következik. Ezeket a részeket a
földművelés nem érintette. Tovább már a hegygerinc egyre magasodó része
folytatódik.
A vár tehát egyrészes, É-i végén, D-i végén két árokkal, utóbbiak
között egy magas sánccal. A két hosszanti oldalat az egykori
földművelés erősen megváltoztatta. Több helyen látszanak az felhagyott
parcellák szélei. K-i aljában széles terasz van, egykori szántóföld
nyomaként, ennek megnagyobbítására faragták le a várbelső K-i oldalát,
a szélén ma nem látszik erődítésnek nyoma, ennek vonala eredetileg
nyilván beljebb volt.
A várbelső pontos méreteit ma már nem állapíthatjuk meg, hossza
eredetileg kb. 26, szélessége kb. 18 m lehetett. Az É-i árok mai
szélessége 19, a D-i külső árok szélessége 16 m. Történeti adat nincs,
jellege alapján középkori."
Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc
korig /Kaposvár, 2005/ 123-124
A Koppány környékén a természeti környezet igen gazdag, a mezőgazdasághoz és az állattartáshoz is jók a talajadottságok. Az egész falu a múlt hangulatát sugározza érintetlen szépségével. A századfordulón épített sváb lakóházak eltérnek a környékbeli községek portáitól. Nagy részük eredeti állapotban maradt fent napjainkra. A községbe látogatóknak érdekes látnivalót kínál a tájház és a Koppány-völgy legmagasabb pontján található József-kilátó, ahonnan megcsodálhatják az egész vidéket.
Somogydöröcske neve 1138-ban Villa Diarugsa, 1267-ben pedig Derekche alakban fordult elő a krónikákban, amelyek mint a dömösi prépostság birtokát említik a falut. A XV. században a Döröcske-nembelieké volt a terület. Az 1573-74-es török adólajstromba mindössze kilenc házat jegyeztek fel, majd a hódoltság további éveiben lassan elnéptelenedett, pusztává vált. 1542-ig nyomon lehet követni annak a pálos kolostornak a történetét, amelyet a község határában István szerzetes építtetett. Egyébként valószínűsíthető, hogy ez is a török uralom alatt lett a föld martalékává.
Még a XVIII. század elején is pusztaként említették Somogydöröcskét, amely később a Harrach és az Esterházy famíliák tulajdonába került. 1733-ban a Hunyadyak birtokolták, s ezt követően ők telepítettek német lakosságot ide, jelentős adókedvezményt biztosítva számukra. A ma már műemlék jellegű evangélikus templomot 1836-ben építették, de már a középkorban egy templom állt a helyén. 1872-ben a megalakult törökkoppányi körjegyzőséghez tartozott Somogydöröcske, lakóinak száma ekkor meghaladta az ezret. A XX. század első éveiben 162 lakóházat és 981 főként német lakost regisztráltak, s a település ekkor 1907-ben vette fel a Somogydöröcske nevet.
Az első világháborúba másfélszáz férfi vonult be, 26-an hősi halált haltak, emlékükre 1928-ban szobrot emeltek. A háború után sorra alakultak szövetkezetek, itt elsőként a Hangya-, majd a tejszövetkezet kezdte meg működését. A II. világháború idején akárcsak több környékbeli németajkú településen itt is megalakult a Magyarországi Németek Szövetségének helyi csoportja. 1945-ben aztán a szovjetek csaknem negyven embert vittek el, tizenhárman soha nem tértek haza. Egyébként az elhunytak és elhurcoltak nevét egy emléktábla őrzi, amelyet a polgármesteri hivatal mellett állítottak fel 1999-ben.
1947-ben valamennyi német nemzetiségű lakost ki akarták telepíteni, akadtak akik megszöktek. Helyükre több családot költöztettek, aminek révén a németek váltak kisebbséggé. Az 1908-ban alapított evangélikus népiskolából 1949-ben általános iskola lett, amelyben 1980-ban szűnt meg az oktatás, a gyerekek azóta a törökkoppányi iskolába járnak.
Somogydöröcske 1990-ig Törökkoppány közigazgatásához tartozott, eztán kapta vissza önállóságát. Létrejöttét követően a vezetők igyekeztek a falu fejlődését segíteni. Az önkormányzat legnagyobb kihívása az, hogy miként tudják a fiatalokat helyben tartani. Ennek érdekében az elmúlt tíz évben támogatták a régi házakat felújítókat és az új építkezésbe kezdőket is. Az óvodai és iskolai ellátást is igyekeznek megkönnyíteni, például az utaztatás és az étkezés költségeihez hozzájárulnak. Somogydöröcskének kis óvodája van, ide alig tíz kisgyerek jár páran a szomszédos Somogyacsáról de számuk bizakodásra ad okot, hiszen évekig csak öregedett a lakosság.
A település egyébként folyamatosan szépül, ebben jelentős segítséget nyújt a lakosság, amely társadalmi munkában vesz részt a faluszépítő munkákban. Így készült el a világháborús emlékmű és az idősek otthona is. Van itt egy nyolcvan épületből álló házsor, amelynek a szakértők szerint nincs párja hazánkban. Csinosítása folyamatosan zajlik, 1998-ban például Luxemburgban átvehették ezért az elöljárók az Európai Falufelújítási Díjat. A vezetőség tervei között a közvilágítás felújítása és a földgázprogram megvalósítása szerepel.
A természetvédelem sok embert megmozgat itt, több mint harmincan tagjai a Kolostorhegyi Erdőbirtokosságnak, amelynek az a célja, hogy az erdőket megóvják, telepítsenek és műveljenek. Somogydöröcskén van egy szép diákfalu is, ahol a csendet, a tiszta levegőt és a szép környezetet ötvözik az aktív pihenés lehetőségével.
Page:[1] [2]
|