Egy jelvényszerző túramozgalmunk ma befejeződik!  Ebben az évben már másodszor érzem át ezt az érzést, nem rossz.. A Dorogtól - Nógrádig tartó és a Pest megyei  OKT szakaszon kiírt túraútvonal teljes szakaszának végére értünk. Kivonatoztunk az előző napi végpontra azaz Piliscsabára, mit sem törődve a csepegő esővel  nagy lendülettel  átszaladtunk az első púpon, nagyon mély homokos ez a szakasz, fárasztó is egy kicsit . Piliscséven ebben a szép és rendezett,  szlovákok által is lakott faluban  egy gyors korsó sörrel  vígasztalódtunk, majd elbeszélgettünk egy kedves bácsival. A helyi nevezetességek közűl a templom és az azt övező kálvária esett útba igy ezeket megnéztük , ja és érdekes a központban lévő egykori szovjet  emlékmű és a sok katona sír.  A falusi emberek kellőképpen  tiszteletben tartják ezt a temetőt  , és a "Magyar Fiatalok"  itt még nem tudtak kibontakozni. Szerencsére.  A falu utólsó házát elhagyva egy benőtt szekérúton vezet a jelzés, kissé sáros volt de nem vészes, jól követhető  a jelzés is. A lassan emelkedő útról egyre jobban elénk tárult  a Kesztölc felett magasodó sziklás hegyoldal amerre majd megyünk. A  szép vadvirágos rét szélén haladva  gyorsan a tetőre érünk makjd innen horhósan ereszkedik le az út Klastrompusztára. A romok érdekesek , a mult idézést az amúgy már rendesen megdézsmált öreg cseresznyefa alatt folytattuk  , a pecsét is itt van az oszlopon , szép lenyomatú fémbélyegző negatív lenyomattal, tükör írással. A kis üdülő telepről rövid aszfaltúton  megyünk tovább majd jobbra  bemegyünk az erdőbe és lassan elkezdünk felfelé menni. Szerencsére az emelkedő szakasz  végig erdőben vezet igy elviselhető a meleg. Amikor az erdő elfogy és kopár, füves területre érünk akkor már fennt is vagyunk. A sok szép fehér szikla közűl  nem tudtuk pontosan, hogy melyik lehet a Tündér szikla  így aztán választottunk egyet magunknak. A hatalmas szőlő ültetvény felett elhaladva  elérjük a zöld sáv jelzést és ott kezd ereszkedni az út immár Kesztölc felé. Jószerencsénk ezúttal sem hagyott el . Az első sarkon várt ránk a Hársfa  Söröző , nem is várattuk sokáig,  a sör mellé kávé, otthonról hozott szendvics, Nógrádi ropi ( stílszerúen) és még jégkrém is jutott.  Itt ünnepeltük meg a  túramozgalom befejezését, igaz még volt vissza kb 4 km de az már szinte semmi . Átsétáltunk egy kellemes akácoson nem kellemes szemét halmok mellett, majd egy kis hídon keresztűl értünk be  Dorog városába. Ebből láttunk egy templomot egy Petőfi szobrot egy kellemesen hűvös alúljárót  és egy koszos vasútállomást, ahol a forgalmi irodában beütötték a Dorog  2511 pecsétet. Innen a már ismert útvonalon  a kényelmes légkondícionált vonattal  utaztunk vissza  Budapestre. Az ablakon kinézve  az elmúlt túranapok szinte összes hegycsúcsát viszontláthattuk . A Kevélyek,  a Hármashatár hegy,  a távolabbi Dobogókő, a Csúcs hegy ,  a Nagyszénás mind elvonult előttünk  jó érzés volt körűlnézni, hogy ezt mind végig jártuk, és amikor vonatunk áthaladt a Dunán a távolból még a Naszály is "integetett"..
PSP által készített szint ábra a túraszakaszról