Tökölő 16 Teljesítménytúra, SÁGVÁR
2007.07.07
.
GCSLYD megközelítése Ságvárról

Ez évben először került megrendezésre ez a Somogy megyei teljesítménytúra, melynek rendezője a Ságvárért Egyesület volt. Két távot rendeztek a hosszabbik Löszölő néven futott és 32 km –es volt míg a rövidebb – melyre neveztünk – 16 km 420 m szintemelkedéssel.

Mivel hazai pályán a közelünkben volt, illendőségből is ott akartunk lenni , sok ttúrán voltunk már és tartottunk attól, hogy döcögös szervezés, kevergős útvonal vár majd ránk.

Reggel 7-kor neveztem a rövid távra ,  400 Ft melyből MTSZ igazolványra 100 Ft kedvezmény volt. Az első meglepetés az volt, hogy kérés nélkül kaptunk nyugtát a befizetett összegről..

A túra igazoló füzete aztán előre sejtette, hogy lehet, ez első rendezés attól még profi a szolgáltatás a résztvevők felé. Az igazoló füzetben használható térkép vázlat, részletes távolság és szint adatok és NAGYON részletes itiner is helyet kapott !!!

A SEFAG  vezérigazgatójának néhány sora pedig arról is árulkodott, hogy a rendezők nem felejtkeztek el a kötelező egyeztetésekről .

A túra területéről nincs forgalomban turista térkép! Az itiner és a kiírásban is jelzett szalagozás volt segítségünkre. Ilyen szalagozást még nem láttam! A teljes útvonal végig volt szalagozva és olyan sűrűn , hogy esetenként 3-4 szalag is egyszerre látszott, szinte szalagkorlátok között haladhattunk.

Ennyit a technikai kiszolgálásról mely csillagos ötöst érdemel!

Az útvonal számunkra teljesen ismeretlen volt, és olyan részét mutatta meg a térségnek, hogy nem győztünk csodálkozni ! A ságvári lyukasdomb egy löszbe vájt  alagúttal átfúrt hegy . Itt volt az első pont  , a hely egyben geoláda rejteke is itt található a GCSLYD melybe elhelyeztünk egy TB-t . A túraútvonal átvezet az alagúton, ez nagyon tetszett. Nem sokkal később egy olyan borókáson kapaszkodtunk fel egy hegygerincre, melyet csak Dél-Somogyban láttam eddig. Erről a füves gerincről ahol a 2. pont volt csodálatos kilátás volt a környező dombvonulatokra, és köztük a mély völgyekre, a túra talán legszebb szakasza volt ez számunkra. A gerincről leereszkedve érintettük az un. Képes fát mely egy hatalmas tölgy az erdőben egyben búcsújáró hely is. A hullámvasútazást folytatva ismét felfelé szerpentineztünk és a Virágmányi kunyhónál volt a következő pont. Itt  a pontőröktől  ásványvizet, szőlő cukrot és pogácsát is kaptunk. Az útvonal következő szakasza egyszerűen átvágott egy erdőn ! Tiszta és jól járható terepen szinte fától fáig volt szalagozva az útvonal amely a 12-es szoba nevű Betyár barlanghoz vezetett. A pontőrök a bejáratnál voltak és zseblámpával is készültek így aki akarta az végigjárhatta a hegyoldalba fúrt labirintus szerű járatokat , melyet kis mécsesekkel is kivilágítottak a rendezők. Szenzációs ez a hely is nem véletlenül található itt a GCBEBA geoláda !  A barlangtól meredek ösvényen ereszkedtünk tovább, majd egy  réten átvágva a Jaba patak mellett vezetett az út  de nem sokáig mert egy óriási vízmosás mellé kanyarodva újra úttalan utakra tértünk át ahol a már megszokott kiváló és biztonságos szalagozás segítette a haladást. A hosszú emelkedő után már gyorsan elértük a ságvári szőlőhegyet és innen ereszkedve esetenként szintben haladva értük el az 5. ellenőrző pontot a falu szélén. Itt azért már meleg volt de néhány perc alatt elértük a falu horgásztavát, megnéztük a lámákat és emukat majd beérkeztünk a célba, az iskolába.

Itt gyorsan megkaptuk a szép kivitelű Emléklapot, és a teljesítés számát is jelző kitűzőt. Természetesen a jobb helyeken már megszokott gratuláció sem maradt el.A hivatalos túra zárás után ásványvíz , pogácsa, és több  m2 vajas/zsíros kenyér várta a túrázókat 

Kiváló rendezés, kiváló kiszolgálás, szép és látnivalókban is gazdag terep volt ezen a túrán. Az első rendezés ellenére 44+76 vagyis 120 fő vett részt rajta.

Köszönjük a  rendezőknek és Bognár Zsoltnak aki a túra „gazdája” volt.

Ságvár történelme a település honlapjáról idézve:

Ságvár község területén már a kőkorszakban települések voltak.
A jégkorszak végén kb. 17 ezer évvel ezelőtt, az ún. gravetti kultúra idején, itt egy rénszarvas vadász csoport élt. A rénszarvas vadászatot a mainál jóval hűvösebb éghajlat tette lehetővé. Ebben az időszakban a terület árulkodó növényzete a lucfenyő volt. A mai Jaba-patak mentén egy jóval nagyobb, szélesebb vízfolyás találhatók a völgyben.
Ezt a tábort a 30-as években tárták fel Laczkó Dezső és Gábori Miklós vezetésével. Ennek során megállapították, hogy az 50 x 50 m-es területen álló tábor Magyarország legrégibb (!) kunyhóinak maradványait foglalja magában. A telep korát 17.700 évre becsülik. Az ásatást tovább folytatva még érdekesebb felfedezést tettek: a tábor alatt 3,5m mélységben egy másik településre bukkantak. Ennek az alsó rétegnek a kora 18. 900 (!) évre becsülhető, és ugyan azokat a leleteket tárták fel itt is, mint a felső táborban (tűzhelyek, szerszámok, rénszarvas csontok, agancsok). A felső telepet az enyhébbre forduló időjárás szüntette meg, a lakók a rénszarvasokkal együtt északabbra vándoroltak.
A szakirodalom szerint "magdaléni"-korú ősközösségekben élő településeket a rézkori péceli kultúra csoportjai követték. A római temető alatt talált urnatemető fejlett bronzkori kézműiparról tanúskodik..
Az irodalmilag is ismert első település kelta eredetű. Ezt mutatja a neve, Tricciana, mely romanizált kelta bennszülött név.
Később, a római birodalomban egy útikönyv az Itinerárium Antonini szerint a mai Pécstől - Győrbe SOPIANAE - ARRABONA vezető római út egyik fontos állomása volt itt, sőt területükön keresztezte ezt a keszthelyi -adonyi út is. "Fokon keresztül vezetett pedig Ságvárra, illetőleg (Török)Koppányba a déli római hadutat összekötő, római eredetű főbb útvonal".
Tricciana nagybirtok központ lehetett, majd az első századtól kisebb római település. A Sió római kori kiásására idetelepítettek egyik központja volt. A késő római időben katonailag nőtt meg a jelentősége: a betörő ellenséggel szemben erőddé castrum alakították. Több római császár megfordult itt. Gratiánus császár még törvényt is bocsátott ki innen. Aelius Triccianus, egy kivételes tehetségű katona innen származott, Alsó-Pannónia helytartója (217-218) Caracalla császár barátja volt.
Sok lelet, vastag várfalak, a Tömlöchegyi római temető tanúskodnak e korról. Ezt a római kori lelőhelyet Rómer Flóris és Kuzsinszky Bálint is ismerte, de a helyét tévesen állapították meg. Az 1930-as évek végén Radnóti Aladár tárta fel az erődhöz tartozó késő-római temető nagy részét, mintegy 350 sírt. Paulovics István az erődöt kutatta, végül e település történetét Radnóti Aladár foglalta össze. A temető értékelését Alice Burger végezte el, amit angol nyelven publikált.
Jelenleg az egykori mintegy 1 km hosszú, 2,5 m széles várfalból mindössze néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Itt látható a Tömlöchegy mélyéből előkerült kőszarkofág is, amit 1901-ben találtak.
A 4. század végén leégett az erőd, a római birodalom a hunok, szlávok váltották fel. Pesty Frigyes szerint a hunok, más kutatók szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette, akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság néven szerepel.
Ebben az időben épült a település határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett.Pesty Frigyes 1864-ben a Böre-várat, mint Kupa vezér egykori lakhelyét említi. A másik középkori vár a Klastromhely, a Szent László pusztánál lévő erődített terület. A Szent László puszta őrizte meg az 1320 táján itt szereplő Szent László prépostság nevét, illetve emlékét. A Klastromtetőn létezhetett a Szent László tiszteletére szentelt prépostság a mellette, illetőleg alatta fekvő településsel.
Maga a középkori Ság falu a Kósahegytől délre, vagy a falu belterületétől DNY-ra található. A XI - XII. században Ság-ként emlegetett helynek eredetileg egy kabar törzshöz tartoztak lakói.
1038-1095-ig a falu a pannonhalmi apátságé, 1106-ban Álmos hercegé, majd a dömösi monostor tulajdona. 1211-ben a tihanyi apátság összeírásában, Ság alakban szerepel. 1431-1447 között a székesfehérvári őrkanonok és a johanita lovagok birtoka.
Ságvár alakban először 1460-ban jelenik meg Gáni Kristóf birtokaként, mint SAGWAR. A Ság előtag egy hegy neve, vagy a honfoglaló törzsek egyik Ság vezérének nevéből ered. A vár utólag pedig a római várból, mint hogy a második római vár neve: QUADRIBURGIUM volt.
A XIV. században szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkozó népek, illetve uradalmak az itt megjelenő, közép- és kisnemesek kezébe kerültek. Így jött létre a század második felében az Ugali család jelentős, több tucat faluból álló birtoka, amelyhez Ságvár is tartozott. 1536-ban a fehérvári káptalan birtoka a 17 telekkel. A török hódoltság alatt az endrédi nahiéhoz tartozott. Vára miatt sok harc színhelye volt. A Tömlöchegyen a törököknek jelentős börtöne volt, innen ered a hely neve is. A Habsburg uralom alatt álló Tihany várkapitánya, Takaró Mihály 1558-ban azt jelentette, hogy július 7-én vasárnapra virradóan... "az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot."...
Ságvár 1571-ben már a török kincstári adólajstromban szerepel 48, majd 52 házzal. A török uralom alatt, 1531 után Török Bálint pártfogásával a megmaradt lakosság a reformációra tért át. 1629-ben a ságvári református lelkész Ács Orbán volt. Szilády Áron feljegyzése szerint 1646-ban a ságvári református eklézsia már virágzó egyház volt.
A török kiűzése után a lakosság visszaköltözött a várfalak közé, 1715-ben megépítették a mai óvoda melletti telken lévő újabb templomot. A sövényből fonott templom nemsokára kicsinek és gyengének bizonyult, ezért 1946-ban nagyobbat építettek, melynek jóváhagyására a királyi udvar és consilium elé kellett menniük instanciára. A törvény szerint utcáról félre, torony nélkül, előtte haranglábbal készült, kőből és téglából. Ez a harmadik templom, amely 1814-ben megsüllyedés miatt lebontásra került.
1811-től 1814-ig a reformátusok a részes aratásból gyűjtött pénzen megépítették a mai templomot Csicsvai Vasas András vezetésével.
1755-ben épült a mai római katolikus templom a házakon kívül, hogy a tűztől jobban védett legyen. Lenthi Istvám veszprémi nagyprépost és káptalan, kőtámaszokkal kívülről megtámasztotta. A török hódoltság után első plébános Heizl János (1806-1822).
Az 1848-as szabadságharc idején Jellasics Sió menti harcainál Kilitin tanyázott. Kossuth toborzói a mai Kiliti - ságvári repülőtér táján gyülekeztek. 1864-ben a falu 224 házat foglalt magában. Az 1920. Nagyatádi földreform során a veszprémi káptalan birtokából kb. 120 holdat osztottak ki, valamint házhelyeket a Rákóczi utcában. 1945-ig a legnagyobb birtokos a veszprémi káptalan maradt, mintegy 1000 hold szántó, és 2000 hold erdő birtokosaként. A településnek ekkor 1660 lakosa volt.
Az 1948. utáni szocialista rendszer érdemi előrelépést a településnek nem hozott. Az 1990. év rendszerváltását követően egy erőteljes fejlődés tapasztalható, amelyben nagy érdeme van a község szülötteiből kikerült vezetésnek is.



dscf0119_small.jpg dscf0120_small.jpg dscf0124_small.jpg dscf0126_small.jpg dscf0127_small.jpg
dscf0132_small.jpg dscf0136_small.jpg dscf0138_small.jpg dscf0141_small.jpg dscf0144_small.jpg
dscf0153_small.jpg dscf0154_small.jpg dscf0157_small.jpg dscf0158_small.jpg dscf0159_small.jpg
dscf0161_small.jpg dscf0163_small.jpg dscf0167_small.jpg dscf0168_small.jpg dscf0169_small.jpg
dscf0174_small.jpg dscf0175_small.jpg dscf0178_small.jpg dscf0180_small.jpg dscf0181_small.jpg
dscf0184_small.jpg dscf0186_small.jpg dscf0188_small.jpg dscf0189_small.jpg dscf0190_small.jpg
dscf0191_small.jpg dscf0192_small.jpg dscf0193_small.jpg dscf0200_small.jpg kituzo_small.jpg

Photo album created with Web Album Generator