Ez évben először
került
megrendezésre ez a Somogy megyei teljesítménytúra, melynek rendezője a
Ságvárért Egyesület volt. Két távot rendeztek a hosszabbik Löszölő
néven futott
és 32 km
–es volt míg a rövidebb – melyre neveztünk – 16 km 420 m
szintemelkedéssel.
Mivel hazai pályán a
közelünkben
volt, illendőségből is ott akartunk lenni , sok ttúrán voltunk már és
tartottunk attól, hogy döcögös szervezés, kevergős útvonal vár majd
ránk.
A túra igazoló füzete
aztán előre
sejtette, hogy lehet, ez első rendezés attól még profi a szolgáltatás a
résztvevők felé. Az igazoló füzetben használható térkép vázlat,
részletes
távolság és szint adatok és NAGYON részletes itiner is helyet kapott !!!
A túra területéről
nincs
forgalomban turista térkép! Az itiner és a kiírásban is jelzett
szalagozás volt
segítségünkre. Ilyen szalagozást még nem láttam! A teljes útvonal végig
volt
szalagozva és olyan sűrűn , hogy esetenként 3-4 szalag is egyszerre
látszott,
szinte szalagkorlátok között haladhattunk.
Az útvonal számunkra
teljesen
ismeretlen volt, és olyan részét mutatta meg a térségnek, hogy nem
győztünk
csodálkozni ! A ságvári lyukasdomb egy löszbe vájt
alagúttal átfúrt hegy . Itt volt az első
pont , a hely egyben geoláda rejteke is
itt található a GCSLYD melybe elhelyeztünk egy TB-t . A
túraútvonal
átvezet az
alagúton, ez nagyon tetszett. Nem sokkal később egy olyan borókáson
kapaszkodtunk fel egy hegygerincre, melyet csak Dél-Somogyban láttam
eddig.
Erről a füves gerincről ahol a 2. pont volt csodálatos kilátás volt a
környező
dombvonulatokra, és köztük a mély völgyekre, a túra talán legszebb
szakasza
volt ez számunkra. A gerincről leereszkedve érintettük az un. Képes fát
mely
egy hatalmas tölgy az erdőben egyben búcsújáró hely is. A
hullámvasútazást
folytatva ismét felfelé szerpentineztünk és a Virágmányi kunyhónál volt
a
következő pont. Itt a pontőröktől ásványvizet, szőlő cukrot és pogácsát is
kaptunk. Az útvonal következő szakasza egyszerűen átvágott egy erdőn !
Tiszta
és jól járható terepen szinte fától fáig volt szalagozva az útvonal
amely a
12-es szoba nevű Betyár barlanghoz vezetett. A pontőrök a bejáratnál
voltak és
zseblámpával is készültek így aki akarta az végigjárhatta a hegyoldalba
fúrt
labirintus szerű járatokat , melyet kis mécsesekkel is kivilágítottak a
rendezők. Szenzációs ez a hely is nem véletlenül található itt a GCBEBA
geoláda
! A barlangtól meredek ösvényen
ereszkedtünk tovább, majd egy réten
átvágva a Jaba patak mellett vezetett az út
de nem sokáig mert egy óriási vízmosás mellé kanyarodva újra
úttalan
utakra tértünk át ahol a már megszokott kiváló és biztonságos
szalagozás
segítette a haladást. A hosszú emelkedő után már gyorsan elértük a
ságvári
szőlőhegyet és innen ereszkedve esetenként szintben haladva értük el az
5.
ellenőrző pontot a falu szélén. Itt azért már meleg volt de néhány perc
alatt
elértük a falu horgásztavát, megnéztük a lámákat és emukat majd
beérkeztünk a
célba, az iskolába.
Itt gyorsan megkaptuk
a szép
kivitelű Emléklapot, és a teljesítés számát is jelző kitűzőt.
Természetesen a
jobb helyeken már megszokott gratuláció sem maradt el.A hivatalos
túra zárás után ásványvíz , pogácsa, és
több m2 vajas/zsíros kenyér várta a
túrázókat
Kiváló rendezés,
kiváló
kiszolgálás, szép és látnivalókban is gazdag terep volt ezen a túrán.
Az első rendezés ellenére 44+76 vagyis 120 fő vett részt rajta.
Ságvár
történelme a település honlapjáról
idézve:
Ságvár község területén már a
kőkorszakban települések voltak.
A jégkorszak végén kb. 17 ezer évvel
ezelőtt, az ún. gravetti kultúra idején, itt egy rénszarvas vadász
csoport élt. A rénszarvas vadászatot a mainál jóval hűvösebb éghajlat
tette lehetővé. Ebben az időszakban a terület árulkodó növényzete a
lucfenyő volt. A mai Jaba-patak mentén egy jóval nagyobb, szélesebb
vízfolyás találhatók a völgyben.
Ezt a tábort a 30-as években tárták fel
Laczkó Dezső és Gábori Miklós vezetésével. Ennek során megállapították,
hogy az 50 x 50 m-es területen álló tábor Magyarország legrégibb (!)
kunyhóinak maradványait foglalja magában. A telep korát 17.700 évre
becsülik. Az ásatást tovább folytatva még érdekesebb felfedezést
tettek: a tábor alatt 3,5m mélységben egy másik településre bukkantak.
Ennek az alsó rétegnek a kora 18. 900 (!) évre becsülhető, és ugyan
azokat a leleteket tárták fel itt is, mint a felső táborban (tűzhelyek,
szerszámok, rénszarvas csontok, agancsok). A felső telepet az enyhébbre
forduló időjárás szüntette meg, a lakók a rénszarvasokkal együtt
északabbra vándoroltak.
A szakirodalom szerint "magdaléni"-korú
ősközösségekben élő településeket a rézkori péceli kultúra csoportjai
követték. A római temető alatt talált urnatemető fejlett bronzkori
kézműiparról tanúskodik..
Az irodalmilag is ismert első település
kelta eredetű. Ezt mutatja a neve, Tricciana, mely romanizált kelta
bennszülött név.
Később, a római birodalomban egy útikönyv
az Itinerárium Antonini szerint a mai Pécstől - Győrbe SOPIANAE -
ARRABONA vezető római út egyik fontos állomása volt itt, sőt
területükön keresztezte ezt a keszthelyi -adonyi út is. "Fokon
keresztül vezetett pedig Ságvárra, illetőleg (Török)Koppányba a déli
római hadutat összekötő, római eredetű főbb útvonal".
Tricciana nagybirtok központ lehetett,
majd az első századtól kisebb római település. A Sió római kori
kiásására idetelepítettek egyik központja volt. A késő római időben
katonailag nőtt meg a jelentősége: a betörő ellenséggel szemben erőddé
castrum alakították. Több római császár megfordult itt. Gratiánus
császár még törvényt is bocsátott ki innen. Aelius Triccianus, egy
kivételes tehetségű katona innen származott, Alsó-Pannónia helytartója
(217-218) Caracalla császár barátja volt.
Sok lelet, vastag várfalak, a Tömlöchegyi
római temető tanúskodnak e korról. Ezt a római kori lelőhelyet Rómer
Flóris és Kuzsinszky Bálint is ismerte, de a helyét tévesen
állapították meg. Az 1930-as évek végén Radnóti Aladár tárta fel az
erődhöz tartozó késő-római temető nagy részét, mintegy 350 sírt.
Paulovics István az erődöt kutatta, végül e település történetét
Radnóti Aladár foglalta össze. A temető értékelését Alice Burger
végezte el, amit angol nyelven publikált.
Jelenleg az egykori mintegy 1 km hosszú,
2,5 m széles várfalból mindössze néhány méternyi látszik, a református
templom előtti romkertben. Itt látható a Tömlöchegy mélyéből előkerült
kőszarkofág is, amit 1901-ben találtak.
A 4. század végén leégett az erőd, a
római birodalom a hunok, szlávok váltották fel. Pesty Frigyes szerint a
hunok, más kutatók szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette,
akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező
települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság
néven szerepel.
Ebben az időben épült a település
határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig
kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik
állomása lehetett.Pesty Frigyes 1864-ben a Böre-várat, mint Kupa vezér
egykori lakhelyét említi. A másik középkori vár a Klastromhely, a Szent
László pusztánál lévő erődített terület. A Szent László puszta őrizte
meg az 1320 táján itt szereplő Szent László prépostság nevét, illetve
emlékét. A Klastromtetőn létezhetett a Szent László tiszteletére
szentelt prépostság a mellette, illetőleg alatta fekvő településsel.
Maga a középkori Ság falu a Kósahegytől
délre, vagy a falu belterületétől DNY-ra található. A XI - XII.
században Ság-ként emlegetett helynek eredetileg egy kabar törzshöz
tartoztak lakói.
1038-1095-ig a falu a pannonhalmi
apátságé, 1106-ban Álmos hercegé, majd a dömösi monostor tulajdona.
1211-ben a tihanyi apátság összeírásában, Ság alakban szerepel.
1431-1447 között a székesfehérvári őrkanonok és a johanita lovagok
birtoka.
Ságvár alakban először 1460-ban jelenik
meg Gáni Kristóf birtokaként, mint SAGWAR. A Ság előtag egy hegy neve,
vagy a honfoglaló törzsek egyik Ság vezérének nevéből ered. A vár
utólag pedig a római várból, mint hogy a második római vár neve:
QUADRIBURGIUM volt.
A XIV. században szőlőtermesztéssel,
borászattal foglalkozó népek, illetve uradalmak az itt megjelenő,
közép- és kisnemesek kezébe kerültek. Így jött létre a század második
felében az Ugali család jelentős, több tucat faluból álló birtoka,
amelyhez Ságvár is tartozott. 1536-ban a fehérvári káptalan birtoka a
17 telekkel. A török hódoltság alatt az endrédi nahiéhoz tartozott.
Vára miatt sok harc színhelye volt. A Tömlöchegyen a törököknek
jelentős börtöne volt, innen ered a hely neve is. A Habsburg uralom
alatt álló Tihany várkapitánya, Takaró Mihály 1558-ban azt jelentette,
hogy július 7-én vasárnapra virradóan... "az terekek egy szentegyházat
erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot."...
Ságvár 1571-ben már a török kincstári
adólajstromban szerepel 48, majd 52 házzal. A török uralom alatt, 1531
után Török Bálint pártfogásával a megmaradt lakosság a reformációra
tért át. 1629-ben a ságvári református lelkész Ács Orbán volt. Szilády
Áron feljegyzése szerint 1646-ban a ságvári református eklézsia már
virágzó egyház volt.
A török kiűzése után a lakosság
visszaköltözött a várfalak közé, 1715-ben megépítették a mai óvoda
melletti telken lévő újabb templomot. A sövényből fonott templom
nemsokára kicsinek és gyengének bizonyult, ezért 1946-ban nagyobbat
építettek, melynek jóváhagyására a királyi udvar és consilium elé
kellett menniük instanciára. A törvény szerint utcáról félre, torony
nélkül, előtte haranglábbal készült, kőből és téglából. Ez a harmadik
templom, amely 1814-ben megsüllyedés miatt lebontásra került.
1811-től 1814-ig a reformátusok a részes
aratásból gyűjtött pénzen megépítették a mai templomot Csicsvai Vasas
András vezetésével.
1755-ben épült a mai római katolikus
templom a házakon kívül, hogy a tűztől jobban védett legyen. Lenthi
Istvám veszprémi nagyprépost és káptalan, kőtámaszokkal kívülről
megtámasztotta. A török hódoltság után első plébános Heizl János
(1806-1822).
Az 1848-as szabadságharc idején Jellasics
Sió menti harcainál Kilitin tanyázott. Kossuth toborzói a mai Kiliti -
ságvári repülőtér táján gyülekeztek. 1864-ben a falu 224 házat foglalt
magában. Az 1920. Nagyatádi földreform során a veszprémi káptalan
birtokából kb. 120 holdat osztottak ki, valamint házhelyeket a Rákóczi
utcában. 1945-ig a legnagyobb birtokos a veszprémi káptalan maradt,
mintegy 1000 hold szántó, és 2000 hold erdő birtokosaként. A
településnek ekkor 1660 lakosa volt.
Az 1948. utáni szocialista rendszer
érdemi előrelépést a településnek nem hozott. Az 1990. év
rendszerváltását követően egy erőteljes fejlődés tapasztalható,
amelyben nagy érdeme van a község szülötteiből kikerült vezetésnek is.