A vár keletkezéséről nincsenek pontos adataink. A régészeti
kutatások arról tanúskodnak, hogy vidéke már a neolit korszakban lakott
volt, a bronz- és vaskorszakban pedig földvár állt a mai vár helyén.
Honfoglaláskor cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán.
Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak,
megerősítette falait, Szent László királyunk tovább folytatta ezt a
munkát, kőfalat épített köré.
Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban (Magyarok
cselekedetei) megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a
Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és
elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy
nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték
el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű
„múka” („szenvedés”) szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá
szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt.
1086-ban Munkácsot a besenyők támadták meg, öt napon át ostromolták a
várat, elfoglalni azonban nem tudták.
A város gyors fejlődése III. Béla király idején kezdődött, történelme
során azonban többször pusztult el. 1190-ben például a tatárok
végigpusztították Bereg és Ung vármegye falvait, ostrom alá vették a
munkácsi várat is, de elfoglalni nem tudták, kénytelenek voltak
visszavonulni Galícia felé.
1241-ben Batu kán 60 ezres serege tört be Magyarországra a
Vereckei-hágón keresztül. A várost lerombolta, a várat elfoglalni
azonban nem tudta.
A tatárok visszavonulása után (1242) IV. Béla utasítást adott új várak
építésére, a meglévők megerősítésére. A XIII. század folyamán Munkács
vára Magyarország egyik legnagyobb és legjobban védett várává vált.
Károly Róbert nagyra becsülte jelentőségét az egyre jobban megerősödő
Lengyelországgal és Oroszországgal szemben, ezért birtokába vette,
olasz mestereket hívott meg átépítésére, megerősítésére. Nagy Lajos
(1342-1384) tovább folytatta a vár építését.
1352-ben újabb tatár sereg érkezett a vár alá, helyőrsége azonban
nemcsak ellenállt támadásának, de a falak mögül kitörve megsemmisítő
csapást mért az ellenségre, rabul ejtette és lefejeztette Atlamos kánt.
Jelentős szerepet játszott a vár történetében Tódor Korjatovics
podóliai herceg, akit rokoni kapcsolatok fűztek a magyar királyi
udvarhoz. Egyik nővére Zsigmond király édesanyja volt. 1396-ban
Zsigmond Korjatovicsnak adományozta a várat és a hozzá tartozó
domíniumot.
Korjatovics udvarával együtt vidékünkre költözött, tevékenységével nagy
mértékben segítette elő Kárpátalja gazdasági, kulturális fejlődését.
Udvarát a munkácsi várban rendezte be, jelentősen kibővített azt.
Lábánál széles árkot ástak és vízzel töltötték azt meg, a vár felé eső
partján tölgyfa palánkot építettek. Innen ered a vár másik neve
„Palánk”. A munkácsi vár bevehetetlen erőddé vált.
Korjatovics Tódor és feleségének halála után gyakran változtak a
munkácsi vár urai. A stratégiailag rendkívül fontos erődítmény
kiemelkedő szerepet játszott vidékünk XV-XVII. századi történetében.
1445-ben Hunyadi János kormányzó lett a vár ura. Halála után 1456-ban
özvegye Szilágyi Erzsébet lett a vár úrnője.
Munkács népe aktívan részt vett Dózsa György 1514. évi
parasztlázadásában. A felkelők rohammal elfoglalták a munkácsi, huszti
és királyházai várakat.
A munkácsi vár és domíniuma 1514-ben a magyar korona tulajdonává vált
és tulajdonjoga királyról királyra szállt. A vár a parasztháború során
súlyos károkat szenvedett. Javításához Nagy Lajos (1516-1526) nagy
erőkkel látott hozzá, teljesen rendbehozni akkor azonban nem sikerült.
1527-ben a vár még II. Lajos özvegye Mária királyné birtokában volt, de
1528-ban Szapolyai János elfoglalta azt, majd egy év múlva más várakkal
kicserélte Báthory Istvánnal.
Báthory István felépítette a felső-vár gyűrűalakú bástyáját és 14 méter
magas figyelőtornyát. 1537-ben azonban I. Ferdinánd ostrom alá vette,
majd elfoglalta a várat.
1541 után a vár Szapolyai János fiáé, János Zsigmondé lett, a
valóságban azonban helyette édesanyja Izabella királyné kormányzott. A
vár tulajdonképpen csak Izabella halála után került 19 éves fia
tulajdonába, aki 1567-ig birtokolta azt.
1567-ben az osztrák csapatok elfoglalták a várat. 1573-ban II. Miksa
császár Mágócsi Gáspárnak zálogosította el a várat. Ekkor nősült be
Rákóczi Zsigmond a Magócsi családba, s így jutott a vár később a
Rákóczi család birtokába. 1611-ben Eszterházy Miklós birtokába került a
vár.
1625-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 300 ezer forintért
megvásárolta a várat és domíniumát. Ez időben javíttatta ki Balling
János várkapitány a várat, középső udvarán új épületet emelt. A várnak
akkor 14 bástyája volt. Felső részében állt a várpalota, amelyhez kőből
rakott széles lépcsősor vezetett.
Bethlen Gábor halála után (1629) a vár tulajdonjoga feleségére
Brandenburgi Katalinra szállt, aki azonban néhány hónap múlva kénytelen
volt átadni azt I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek. Az örökösödési
jog értelmében a várnak ugyan Brandenburgi Katalin halála után a
Habsburg királyi udvarra kellett volna szállni, de I. Rákóczi György
mindent elkövetett annak érdekében, hogy megszerezze ezt a
stratégiailag rendkívül fontos erődítményt. Ebben nagy segítségére volt
Balling János várkapitány is, aki egyszerűen nem engedte be a várba a
királyi követeket. A munkácsi vár tehát a Rákóczi család birtokába
jutott és ezzel történetének talán legdicsőségesebb korszakához
érkezett.
A munkácsi vár és a hozzá tartozó birtokok 1635-ben váltak I. Rákóczi
György erdélyi fejedelem tulajdonává. A fejedelem a várban rendezte be
udvarát, itt fogadta a francia, lengyel, svéd követeket, akikkel
sikeres tárgyalásokat folytatott. Halála után a vár felesége, Lorántffy
Zsuzsanna birtokába jutott, aki folytatta annak kibővítését,
megerősítését, ehhez francia építészek szaktudását is igénybe vette.
Lorántffy Zsuzsanna halála után fia, II. Rákóczi György lett a vár ura.
Itt fogadta 1649-ben és 1656-ban többek között Bohdan Hmelnickij
zaporizzsjai kozák hetman küldöttségeit, akikkel a Lengyelország ellen
irányuló közös fellépésről folytatott tárgyalásokat. II. Rákóczi György
1657-ben a török szultán tiltakozása ellenére hadba lépett
Lengyelország ellen, amely azonban csapatainak vereségével végződött. A
lengyelek Lubomirsky herceg vezetésével bosszúból felégették Bereg, Ung
és Zemplén vármegyéket, lerombolták a városokat, közöttük Munkácsot és
Beregszászt is, a várat elfoglalni azonban nem tudták. II. Rákóczi
György halála után felesége, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc
költöztek be a várba. I. Rákóczi Ferenc feleségül vette Zrínyi Ilonát,
a horvát bán leányát. Házasságukból született II. Rákóczi Ferenc, a
magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja.
Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenc halála után két gyermekével, Ferenccel
és Juliannával, özvegyen maradt. A vár minden gondja a hős asszony
vállaira nehezedett. Thököly Imre és Zrínyi Ilona a munkácsi várban
1682 házasodtak össze. Thököly Imre kijavíttatta a várat, megerősítette
falait, sáncait, gazdag udvart tartott benne.
Miután Thököly fogságba került Zrínyi Ilona ismét magára maradt két
gyermekével együtt a munkácsi várban. Az előrenyomuló osztrák csapatok
könnyedén elfoglalták az ungvári várat és 1685 novemberének közepén
Munkács alá érkeztek. 1686. március 10-én Caprara osztrák tábornok
megadásra szólította fel a vár védőit, Zrínyi Ilona azonban
hajthatatlan maradt. Hét hónapon át védte katonáival a várat, személyes
hősiességet tanúsított, tíz éves fiával Ferenccel gyakran jelent meg a
bástyákon, mit sem törődve az erős ágyútűzzel. Leánya, Julianna a
sebesülteket gondozta, ápolta.
1686 áprilisában Caprara tábornok kénytelen volt felhagyni a vár
ostromával, bosszúból katonái kirabolták Munkácsot, majd Kassa felé
visszavonultak. Az ostrom alatt a vár 24 védője esett el, az osztrákok
vesztesége ennek sokszorosa volt.
1687-ben Caprara tábornok ismét ostrom alá vette a munkácsi várat, több
mint 3000 főnyi katonaságot vonultatott fel ellene. 1687. november 2-án
a vár feladására szólította fel Zrínyi Ilonát, aki azonban
visszautasította az ajánlatot. Egy éven át ostromolta az osztrák sereg
a várat, eredménytelenül. 1687 végén azonban válságosra fordult a védők
helyzete, a vár védelmét azonban nem adták fel. A munkácsi vár volt az
egyetlen Magyarországon, amelyet az osztrákoknak nem sikerült
elfoglalni. Az ellenség azonban nem adta fel a reményt, hogy megszerzi
a stratégiailag rendkívül fontos erődítményt és újabb erőket vont össze
a vár alatt.
Végül is Zrínyi Ilona kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni az
ostromlókkal a vár feladásáról. 1688. január 15-én írta alá az erről
szóló megállapodást és két nap múlva I. Lipót császár csapatai
bevonultak a várba. Zrínyi Ilonát Bécsbe vitték, kolostorba zárták,
gyermekeit osztrák líceumokba adták.
I. Lipót utasítást adott a vár megerősítésére, minek következtében az
bevehetetlen erőddé vált.
A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc
szabadságharcában is. A fejedelem 1703. június 16-án a Vereckei-hágón
át érkezett Lengyelországból Magyarországra. Csapatai 1703. június
24-én foglalták el Munkácsot, a várat birtokba venni azonban akkor még
nem tudták. A vár ostroma 1703 novemberében kezdődött és 1704. február
16-án a kuruc sereg győzelmével ért véget. Rákóczi azonnal beköltözött
a várba, innen irányította szabadságharcát. 1705-ben hozzálátott a vár
megerősítéséhez, a munkálatok, melynek nagy részét Bereg megyei
jobbágyok végezték, egészen 1710-ig tartottak. A vár mellett a
fejedelem 1706-ban pénzverdét alapított, amely egészen 1713-ig működött.
II. Rákóczi Ferenc számos külföldi küldöttséget fogadott nagy pompával
a munkácsi várban, közöttük I. Péter orosz cár küldötteit is.
A kurucok szabadságharca vereséggel végződött. 1711. június 22-én a
munkácsi vár védői letették a fegyvert. Az osztrákok kegyetlen bosszút
álltak a felkelőkön, több tucat falut romboltak le a vár környékén. A
munkácsi vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét.
A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukása után a munkácsi vár III.
Károly birtokába jutott, aki 1728-ban azt Schönborn Lotar Ferenc
osztrák grófnak adományozta. A vár fokozatosan elvesztette stratégiai
jelentőségét. A vár építményeit főleg hadiszertárnak használták.
1787-ben II. József fogházzá alakította át, 1746-ban kisebb javítási
munkálatokat végeztek rajta. Lengyelország 1772-ben történt első
felosztása után Kelet-Galíciát az osztrák birodalomhoz csatolták, a
munkácsi vár ekkor végkép elvesztette katonai stratégiai jelentőségét.
1782-ben a várat börtönné alakították át, az elkövetkezendő
évtizedekben sok neves forradalmár fordult meg kazamatáiban. Itt
raboskodott többek között Alexander Ipsilanti görög nemzeti hős,
Kazinczy Ferenc magyar író, nyelvújító és a Martinovics-féle
összesküvés 42 résztvevője, M. Bakunyin orosz forradalmár, itt
tartották rabságban Rendl Ferenc gárdakapitányt, aki 1832-ben
merényletet követett el V. Ferdinánd ellen és mások. A rabokat súlyos
körülmények között, láncra verve tartották.
1805. december 11-től 1806. március 10-ig, 88 napon keresztül Napóleon
elől menekítve a várban őrizet alatt volt elrejtve a magyar Szent
Korona.
1834. július 27-én este egy gyertyától meggyulladt a vár egyik kis
épülete ablakának függönye. Hatalmas tűzvész keletkezett, amely csaknem
egy hétig tartott. A vár valamennyi faépítménye leégett. A tűzvész után
újjáépítették a várat, épületeit zsindely helyett cseréppel fedték.
Ebben az állapotban maradt fenn napjainkig.
1847. július 11-én Petőfi Sándor megnézte a munkácsi várat.
1848. március 15-e után a munkácsiak kinyitották a várbörtön
kazamatáit, szabadon engedték a rabokat. Ennek emlékére a felső vár
félköríves bástyájánál egy hársfát ültettek, melyet később a Szabadság
Fájának neveztek el. Sajnos 1960. július 21-én egy vihar kidöntötte a
hatalmasra nőtt hársfát.
Amikor I. Miklós orosz cár az osztrák császár segítségére sietett, a
munkácsi vár védői (32 tiszt és 1 329 közkatona) 1849. augusztus 26-án
kénytelenek voltak megadni magukat. I. Ferenc József császár
rendeletére 1855. július 1-jén a várat ismét börtönné alakították, a
szabadságharc sok katonája raboskodott celláiban.
1857-1859-ben teljesen átalakították a vár belső tervezését. A
munkálatok elvégzésébe bevonták a rabokat is.
1896 októberében, a millenniumi ünnepségek alkalmából a magyar
igazságügy-minisztérium megszüntette a börtön működését, a rabokat más
fegyintézetekbe szállították át. A várat a pénzügyminisztérium 393 859
koronáért megvásárolta és a Beregvármegyei pénzügyőrséget bízta meg
fenntartásával. Erre azonban nem volt elegendő pénz, a vár pusztulásnak
indult.
A honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a vár északi
kiszögellésén díszes talapzaton 24 méter magas emlékoszlopot
állítottak, tetején hatalmas turulmadárral. Az emlékművet azonban
1920-ban a csehszlovák hatóságok lebontották.
Az első világháború után, amikor a trianoni békeszerződés értelmében
Kárpátalját lakosságának akarata ellenére Csehszlovákiához csatolták, a
munkácsi várat kaszárnyaként használta a cseh katonaság.
Az 1938-1944-es években is kaszárnyaként hasznosították a munkácsi
várat a magyar honvédség.
1945-től a szovjet katonaság laktanyája volt, majd traktoriskolát
nyitottak benne.
A nem rendeltelésüknek megfelelően használt épületekben nagy károk
keletkeztek, helyreállításukhoz komoly anyagi források voltak
szükségesek. A traktoriskola kitelepítése után, a magyar kormány
hathatós támogatásával megkezdődtek a restaurálási munkálatok, melyek
ma is tartanak. Ungvár vára
Ungvár a 9. – 10. században leginkább a város területén álló várat
jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes
teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások
szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást
követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar
végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok
egyike Ungvár, amelyhez 18 település tartozott. Fontos továbbá szólni
arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak.
Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai
miatt volt szükségszerű.
Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően
alakult ki a vármegyerendszer. Nagykapos központtal jött létre Ung
megye, amelyben Ungvár csak járásközponti szerepet töltött be.
1320 körül került Ungvár vára a Drugeth olasz származású család kezére,
akik hozzáláttak a vár újjáépítéséhez.
1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió,
amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa
fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus
felekezet. Ungvár Skanzen
Kárpátalja rendkívül gazdag a népi építészet remekeiben. Minden
tájegységének meg vannak a jellemző falusi lakóházai, templomai, melyek
stílusukban nagy mértékben különböznek egymástól. Ma, amikor
falvainkban egyre több új lakóház épül, rendkívül fontos, hogy
megőrizzük utódaink számára elődeink faépítészeti remekeit. Ugyanis a
mai új falusi házak, sőt templomok is, már új, modern stílusban
épülnek. Kényelmesebbek, lakályosabbak ugyan elődeiknél, de
elvesztették a tájegységekre jellemző népi építészeti jellegüket.
Története
Az ungvári szabadtéri néprajzi múzeum létesítéséhez a 50-es évek végén
- a 60-as évek elején láttak hozzá. Szakértők járták be Kárpátalja
falvait, felmérték, milyen épületeket érdemes lebontani, Ungvárra
szállítani és ott eredeti formájukban újra felépíteni. Az előkészítő
munkák közel egy évtizeden át tartottak. A skanzent végül is
1970-ben nyitották meg, a következő években azonban folyamatosan új
épületekkel bővítették.
El kell ismerni, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum létrehozásával
megbízott szakértői bizottság gondos, szakszerű és alapos munkát
végzett, Kárpátalja legérdekesebb, legeredetibb faépítészeti remekeit
választotta ki áttelepítés céljára. Az épületek elhelyezésénél
figyelembe vette a népi szokásokat, a templomokat például a legmagasabb
helyen állították helyre, úgy, ahogy ez falvainkban szokásos. A
szabadtéri néprajzi múzeum nemcsak a népi építészet remekeit mutatja
be, összegyűjtötték és kiállították az adott tájegységre jellemző
gazdasági és háztartási berendezéseket, tárgyakat is.
Bejárva a szabadtéri néprajzi múzeum utcáit, portáit, úgy érezzük,
mintha kirándulást tennénk Kárpátalja legszebb, legjellegzetesebb
falvaiba, módunk van megismerkedni azzal, hogyan, milyen körülmények
között éltek elődeink.
Vereckei-hágó
A Vereckei-hágó történelmünk része. Itt jöttek be honfoglaló őseink.
Ez az a vidék, amelyet minden magyar igyekszik legalább egyszer
felkeresni. Érdemes. A hágóról való kilátás a gyönyörű tájra
kárpótolhatja az elfáradt utazót. Ugyanezen a helyen található az
egyelőre sajnos torzóban lévő Vereckei Millecentenáriumi emlékmű is,
mely Árpád seregei bevonulásának emlékére állíttatott.
A Vereckei-hágóhoz a Rákóczi-szabadságharc számos legendás eseménye
is kapcsolódik. A Vereckei-hágón keresztül érkezett például
Magyarországra a szabadságharc kezdetén II. Rákóczi Ferenc, akit már
vártak hű kurucai, majd itt hagyja el az országot, hogy erőt gyűjtsön
az újabb küzdelemhez
A Vereckei-hágó a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek közt
biztosítja az áthaladást 839 m magasan. Mai szerepe viszont már
jelentéktelen. Az 1980-as olimpiára ugyanis új út épült Munkács és
Lemberg között, ami elkerüli a hágót. Így ma itt szinte alig van
forgalom, főleg a turisták látogatják – egyre többen -, az út is elégé
rossz állapotban van. A hágó legmagasabb pontján egy évtizede
befejezetlen motel, egy hegyi pásztor szobra (a havasi kürtje félig
eltört), egy kereszt és egy buszmegálló található. Ezektől néhány száz
méterre egy nagyszerű kilátóponton áll a torzóban maradt
millecentenáriumi emlékmű. Jó idő esetén gépkocsival egészen az
emlékműhöz fel lehet jutni.
Az emlékmű elkészítésére Matl Péter, Kárpátalja egyik legjelentősebb
mai szobrászművésze kapott megbízást, aki igyekezett a környező népek
népművészetének közös motívumai alapján megalkotni a művet. A kész
alkotás (ha egyszer elkészül) bonyolult, többrétegű szimbólumrendszert
foglal majd magában: a hétágú virágforma az ősi vallásokból vett
életfamotívum, a hét ág egyben a hét magyar törzsét, az alsó kő pedig a
vérszerződés kelyhét is jelképezi.
Szolyva
1944 őszén a bevonuló szovjet csapatok nyomában érkező belügyi
egységek a magyarok és németek által lakott településekről minden 18 és
50 év közötti férfit összeszedtek, és a Szolyván kialakított
gyűjtőlágerbe zártak az embertelen bánásmód, az áldatlan körülmények,
és járványos betegségek miatt több ezren lelték itt halálukat. 1944
ősze ily módon vált kárpátaljai magyar holokauszttá, Szolyvát pedig a
koncentrációs táborba zárt foglyok szenvedése magyar golgotává avatta.
1989. november 24-én a KMKSZ és a megyei rehabilitációs bizottság
közös szervezésében sor került a szolyvai emlékpark alapkőletételére. A
sztálinizmus áldozatainak emlékparkját az egykori lágertemető területén
hozták létre. Az emlékpark bizottság elnöke Tóth Mihály lett, 2000 és
2004 között ukrán parlamenti képviselő, aki mind a mai napig (2007)
betölti ezt a tisztségét.
2004 novemberére az elhurcolások hatvanadik évfordulójára
elkészültek azok a márványtáblák, amelyekre a sztálini lágerekbe
odahalt ártatlan áldozatok nevét vésték fel. A több mint 12 ezer
személy nevét településenként írták fel.
2006-ra elkészült az a lista is, amelyen azoknak az áldozatoknak a
neve szerepel, akiket a Csonka-Beregből hurcoltak el a gyűjtőtáborba,
és itt lelték halálukat. Az emlékbizottság (2007) most azon fáradozik,
hogy az 1 200 áldozat nevét márványtáblába véssék, s a márványlapokat
elhelyezzék a siratófalon. 1989 óta minden évben a magyar érdekvédelmi
szervezetek koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak a szolyvai
emlékparkban.
