Az egykori koronaváros fontos szerepet játszott Kárpátalja történelmében. Vidéke már a korai paleolit korban lakott volt, amiről több régészeti lelet tanúskodik.
Az első írásos emléket Viskről 1271-ben találjuk, amikor IV. László magyar király a Hont-Pázmány nemzetség leszármazottainak adományozta a települést és a környékbeli földeket, akik birtokaik védelmére a Várhegyen erődítményt építettek, amely a sóutak védelmére létrehozott erősségek egyike volt. Az erődítmény azonban bizonyos idő múltán elveszítette stratégiai jelentőségét, feladatait a huszti vár vette át.
A történészek úgy vélekednek, hogy ez a vár is villámcsapás által pusztult el, akárcsak a huszti. 1329-ben Károly Róbert városi rangot adományozott a településnek, így Visk – Huszttal, Técsővel, Máramarosszigettel és Hosszúmezővel együtt – az öt koronaváros egyike lett. Ekkor és még jó ideig a koronavárosok közül a legnépesebb. A XIII. század második felében itt épült fel az első kőből emelt kárpátaljai templomok egyike. Lakosait felmentették a földesúrnak járó természetbeni és pénzbeli járulékok alól, adóikat közvetlenül a kincstárnak voltak kötelesek befizetni, joguk volt elhagyni településüket és bárhova átköltözni. A XVI. század elején szászokat telepítettek a városba, akiknek a király jelentős privilégiumokat adományozott.
Sok viski vett részt Dózsa György parasztfelkelésében, ezért annak leverése után a király hatalmas sarcot vetett ki a városra.
Fontos történelmi események színhelye volt Visk a XVII. század közepén. 1656-ban II. Rákóczi György a IX. Károly svéd királlyal kötött szerződés értelmében hadra kelt Lengyelország ellen. 1656-1657 telén az erdélyi hadsereg Visk mellett vert tanyát. 1657. január 14-én itt tartották meg az erdélyi országgyűlést, amely jóváhagyta II. Rákóczi György terveit. A Lengyelország ellen vívott háború azonban a magyarok vereségével végződött, a lengyelek negyvenezres serege Georg Lubomirsky főmarsall vezetésével betört vidékünkre, több várost, sok falut leromboltak, felperzseltek. Visk is a lángok martalékává vált. 1675-ben pedig hatalmas árvíz pusztította el a települést.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának éveiben a viskiek a kurucokat támogatták, 1705-ben negyvenen álltak be a fejedelem seregébe.
1717-ben ismét a tatárok törtek be Kárpátaljára. Visk lakosai a huszti vár őrségével együtt bátran harcoltak a betolakodó hordák ellen és a település határában szétverték a tatárok csapatait. Bosszúból a menekülő tatárok felgyújtották a települést.
A XVIII. század második felében a XIX. század első felében Visk lenből szőtt vásznaival vált híressé az egész országban, a földek nagy részét lennel és kenderrel vetették be. Messze földön híressé váltak a viski kirakodó vásárok. A len köztudomásúlag kéthasznú növény. A lenmagból kisajtolt olajjal kereskedve a viskiek messzi vidékekre eljutottak.
Még a XVII. század közepén a református egyházközösség magyar tannyelvű iskolát nyitott Visken, 1824-ben pedig megnyílt a ruszin tannyelvű elemi iskola is.
Visken született 1797. április 12-én Lassú István neves magyar tudós, akit a magyar statisztikatudomány megalapítójának tartanak. 1833-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Számos művében foglalkozott az európai államok leírásával földrajzi, történelmi és statisztikai szempontokból. Legfontosabb műve az 1828-ban Pesten megjelent A statisztikára való bevezetés és Európának statisztikai, földrajzi és históriai rajzolata című könyve volt. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskola falán ma emléktábla hirdeti, hogy a híres tudós a község szülötte.

Református templom:

Még a XVII. század közepén a református egyházközösség magyar tannyelvű iskolát nyitott Visken, 1824-ben pedig megnyílt a ruszin tannyelvű elemi iskola is.
A reformáció idején a viskiek a nagyszebeni kereskedők közvetítésével korán felvették az új hitet, birtokukba vették a település ősi templomát.
A templom a XIV. században épült, később azonban többször átalakították. Ebben a templomban tartotta meg II. Rákóczi György az erdélyi országgyűlést. 1717-ben a tatárok feldúlták, 33 éven át fedél nélkül állt.
A templomot kontyolt, meredek nyeregtető fedi, nyugati végén csúcsos, négy fiatornyos huszártorony emelkedik, mellette a szoknyás, galériás, csúcsos XVIII. századi harangtorony áll.
A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain három, a templomhajó nyugati sarkain egy-egy átlós irányú támpillér látható.
A templomhajót profilos lábazat és szépen tagolt körpárkány övezi, nyugati oldalában álló főkapuja körte- és pálcatagokkal díszített. Déli falában két keskeny csúcsíves és egy átalakított ablak, valamint egy csúcsíves kapu van, északi falában pedig három csúcsíves ablak és egy csúcsíves kapu látható. A szentélyt a hajótól ugyancsak csúcsíves diadalív választja el.
A templomhajó famennyezete népies díszítésű, geometrikus és ornamentális motívumok, színes madarak díszítik. A mennyezetet 1789-ben a Nyitra megyéből származó Váli Antal festette. Erre utal a rajta látható következő latin nyelvű felirat:
Nobilis
Antonius Vali de Vald
exco Nitriensi aetat
annorum 47 pinxit
istum padimentum om-
nia in anno 1789
mense au
finitim
(A Nyitra megyei Valdból való nemes Váli Antal 47 éves korában festette az egész mennyezetet, 1789 augusztusában fejezte be).
A szentély keleti végében szép díszítésű fakarzat áll, a templom orgonája 1880-ban készült. Az 1885-ben készített úrasztal a diadalív előtt áll. A körbefutó fakarzat a szentélyben lévővel azonos díszítésű.
A szoknyás, galériás, csúcsos sisakú fából épített harangtorony a XVIII. századból való. A dombon álló templomot kerítőfal veszi körül, amelyet kívülről több támpillér erősít. Az egy méternél vastagabb kőfal sok virágnak, több különleges fafajtának, rózsáknak nyújt védelmet.
A templom kertjében állították fel az elsők között Kárpátalján azt a gyönyörű kopjafát, amely az 1944 novemberében elhurcolt magyar férfiak emlékműve.

Tájház

A magyar arculatú község kialakítása és a hagyományőrzés volt a célja annak az összetett programnak, amelynek köszönhetően — magyarországi és erdélyi mintára — Kárpátalján is beindult a falusi turizmus. Visk élen járt ebben: az első település vidékünkön, ahol szervezetten működik a vendégfogadás, s ma már Magyarországon is ismerik a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség nevét. Hogy mindez létrejöjjön, szükség volt olyan mozgatórugókra, mint Ötvös Ida és férje, Sándor, akik szívvel-lélekkel munkálkodtak az ügy érdekében.
2006 nyarán újabb mérföldkőhöz érkezett a település: tájházat avattak a viskiek. Hat év nehéz, kitartó munka eredményének örülhettek együtt az ünnepség résztvevői, köztük Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke, Dupka György, az UMDSZ alelnöke, a MÉKK elnöke, Ambrus Pál, az Illyés Közalapítvány Ukrajnai Alkuratóriumának elnöke, Szajkó Károly, Visk polgármestere.
Az egész község büszkesége ez a tájház, hangsúlyozta Ötvös Ida, aki meghatódva beszélt a többéves munka gyümölcséről. Meghatódottsága érthető, hisz minden új intézmény élményt jelent azoknak, akik a létrehozásán fáradoztak. A Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség elnöke köszönetet mondott az Illyés Közalapítványnak, a Szülőföld Alapnak, a Nemzetiségi Kulturális Örökség Minisztériumának és a Teleki László Alapítványnak az ingatlan megvásárlásához és felújításához nyújtott támogatásért.
Olyan hely ez, mondta az Illyés Közalapítvány elnöke, ahol szívesen összejönnek majd az emberek: elbeszélgetnek, felidézik a község múltját, megtervezik jövőjét. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy találkozzanak a magyarok, s ezek az intézmények segítenek megőrizni, ápolni és erősíteni a nemzeti összetartozást, hangsúlyozta. A közalapítvány elnöke arra buzdította a viskieket, hogy a tájház ne csak a helyi népi kultúra otthona, múzeuma legyen, hanem hozzanak létre egy kiskönyvtárat is, ami segítséget ad az itt élő magyar olvasóknak múltjuk, jelenük megismerésében. Pomogáts Béla meg is tette az első lépést a kiskönyvtár létrehozása érdekében: két könyvcsomagot ajándékozott a viskieknek, egyet a tájháznak és egyet a magyar iskolának.
— Az a virtuális Magyarország, ami a térképen ugyan nem található, de a magyar költők műveiben, a magyar néphagyományban, történelemben és a szívünkben is ott él, gazdagodott egy intézménnyel, egy otthonnal, egy újabb műhellyel — foglalta össze az elmondottakat az Illyés Közalapítvány elnöke.
Abban, hogy a ház visszakapja eredeti arculatát, Stark István építészmérnök játszotta a fő szerepet. A tájház gyakorlati megvalósítását Czébely Lajos pedagógus, helytörténész Viskről írt monográfiája alapozta meg. Mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatók eredeti szépségében csodálhassák meg a községre jellemző tetőszerkezetet, s a ház belseje is hűen adja vissza a kor stílusát.