OKT. Tardos -
Kis-Gerecse üdülő - Pusztamarót - Péliföldszentkereszt - Mogyorósbánya
2007.11.03.
A hajnali ébredés nem
az erősségem, de ismét megérte, hiszen
reggel hétkor már Tardos főterén, a Templom téren voltunk. Sajnos az
itt lévő
„vendéglátóipariüzemegység” csak 8-kor nyit így kicsit fázósan
indultunk neki a
Gerecse oldalának. Az emelkedő és a reggeli napfény aztán segített és a
kék
kereszt jelzésen a falut elhagyva gyorsan rátaláltunk az OKT kék sáv
jelzésére.
Gyönyörű színeket mutatott az őszi erdő és a nagy Gerecsét megkerülve a
Sandl-
hárs mellett elhaladva gyorsan elértük az első pecsételő helyet, a
Kis-Gerecse üdülőt.
Itt néhány hangos kutya is volt de tisztes távolságot tartottak , egy
kis
kitérővel megnéztük a szemben lévő dombocskán a Junó-zsombolyt majd a
Kis-Gerecse szikláin leereszkedve ismerős lett az útvonal, hiszen az
elmúlt
évben a KDP-t járva
már voltunk erre. A kék és piros együtt megy be
Pusztamarótra. Az őszi színekben pompázó
szép kis település talán még hangulatosabb, mint nyáron. Pusztamarót
után a
Vaskapu környékén tarvágás van így a jelzések kb. 1 km-en hiányoznak
de, az irányt
nem lehet eltéveszteni. A villanyvezeték
egyenesében a hosszú bozótos szakasz járható ugyan de felejthető. A
Domonkos-hegyen átvezető út nagyrészt eseménytelen bár az elején ott
van a
Büdös-lyuk barlang erre érdemes néhány percet szánni.
Péliföldszentkereszt
előtt a Péli-földek tisztására kiérve nagyon szép panoráma van előttünk
a
Gerecse Északi és Keleti hegyei a távolban pedig a Pilis vonulatai is
látszanak. Ez a kis település az egyházi intézményekről lehet ismert. A
kéktúra
pecsétjét is a templom mellett kell elkérni. Itt a Kálvária közelében megkerestük a GCPELI geoládát is.
A Szent-kút forrása
szépen kiépített és bővizű meg kell
kóstolni. Ezután nyílt terepen egy vadkerítés mellett vezet az út majd
az
Öregkő közelében már erdőben
haladhattunk enyhe emelkedőn. Ezen a részen sok kirándulóval is
találkoztunk, a
Bajóti Öregkőre kitérővel sok lépcsőn lehet felmenni, mi a jobb oldali
lépcsőn
másztunk fel de ez egy kilátó helyre vezet és itt van az egyik zsomboly
vasráccsal lezárt bejárata is. A kilátásról csak annyit, hogy az
esztergomi
bazilika és a Duna is jól látszik a távolban. De ezt inkább a képeken
kell
megnézni! Idő hiányában az Öregkő többi látványosságát majd legközelebb
nézzük
meg mert igyekeznünk kellett a buszhoz. Mogyorósbányára szinte végig
lejt az út
elég gyorsan leértünk, itt a Kakukk vendéglőnél pecsételtünk majd a
túrazárásra
is hivatalosan sor került. Tát, és Süttő érintésével buszoztunk vissza
Tardosra. Hasznos információ lehet, hogy Süttő és Tardos között magán
üzemeltetésű kis mikróbusz közlekedik, Különjárat felirattal! Mi ezt a helyi kocsmában tudtuk meg és ha a
pultos hölgy nem olyan bőbeszédű lehet, hogy még mindig várnánk az
általunk
megszokott méretű járatra. Szép túra volt ez az őszi Gerecsében, és
tavasszal visszajövünk,
hiszen a Kőszikla, a Hegyes-kő és a Gete meredek sziklái még vissza
vannak.
Ezzel a túranappal átléptük az OKT 300. km-ét és ezzel a 2007 évi célkitűzésünk már teljesült.
Tardos
A település megközelíthető közúton: az 1-es úton Tatáig, onnan keleti
irányban Agostyánig, autózunk, innen 4,6 km-re balra van egy bekötőút,
ahonnan 1,5 km.Tardos - az 1950-es évek elejétől 1993-ig Tardosbánya -
szlovák nemzetiségi település volt. Bár nevében már nem szerepel, a
kőbányászat meghatározta Tardos történetét. A rómaiak is kedvelték az
itt található jura kori, vasoxidtól megszínezett, ammoniteszes vörös
mészkövet, "vörösmárványt", amely az otthoni előkelő környezetet a
távoli provincián is képes volt fölidézni a magas rangú katonák és
hivatalnokok számára; olyannyira, hogy a Duna-partig, az akkori
Lepavistáig vezető kőhordó utat építettek, amit aztán Mátyás király
kőfaragói is használtak később.Hunyadi Mátyás olasz felesége, Beatrix
királyné negyvenhajónyi vörös követ szállíttatott Tardosról Budára és
Visegrádra a két palota díszítésére, s vittek innen jócskán külhonba is
a nehéz rakományból. Később a barokk kor építőművésze újra fölfedezte a
"magyar márványt". A bányászkodás ma is rendületlenül folyik Tardoson,
a fölhagyott kőbányákat pedig sziklamászók "használják", és a geológia
szerelmesei, a kőzetgyűjtők járnak ide a jura kori, csigára emlékeztető
lábasfejűek, az ammoniteszek ép példányai után kutatva.
Gerecsei Tájvédelmi Körzet
A Gerecse alapkőzete a földtörténeti középkorban kialakult mészkő,
amely a vetődések során darabokra tört, a magasba emelkedett, és egyes
rétegei elcsúsztak egymáson. A hegységre jellemzőek az
északnyugat-délkeleti irányú törések, melyekben sajátságos medencék
jöttek létre.
A Gerecse mészköve nevezetes a benne található kövületekről, és szép,
márványos, vörös színéről. A piszkei és tardosi "vörös márványt" -
évszázadok óta bányásszák és használják épületek díszítésére és
szobrászati alkotások készítésére. (Pl.: Visegrádi palota).
A fokozottan védett területek: Pisznice, Száz-völgy, Nagy-Somlyó,
Asszony-hegy és a baji Lábas-hegy.
Pusztamarót
Pusztamarót Nyergesújfaluhoz tartozik, gondozott kövesút is vezet
ide Nyergesújfalu-Bajna irányából. A középkorban itt állt a templomos
lovagok („vörös barátok”) rendháza, és itt volt vadászkastélya Mátyás
király sógorának, Hyppolit esztergomi érseknek.
Ide valószínűsítik a krónikák a Székely Bertalan által megfestett török
időkből való Dobozi Mihály legendát is, mivel a krónikák szerint
(Istvánfi krónika) érseki birtokon történt.
Péliföldszentkereszt
Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története
csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom
megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633
méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál
fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy
1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan
meggyógyult.
Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a
10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, vagy
Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt.
Először Pél - Pély néven 1265-ben említik egy oklevélben, mint népes
települést. 1291-ben a Szentes-Magócs nemzetség birtoika. 1371-ig az
Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt, utána királyi birtok
lesz, majd 1388-ban Zsigmond király az akkori esztergomi érseknek,
Kanizsai Jánosnak adományozza. Attól kezdve Péliföld egyházi birtok.
Hajdanán a templomos lovagrend háza álllt itt, amely valószínűleg még a
török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai
1700 elején még álltak a mai templom helyén. A romok közé több jámbor
remete vonult vissza a világ elől.
A leromlott állapotú templom helyér 1735-ben épült fel a ma is látható,
barokk jegyeket viselő templom. Az építtető Eszterházy Imre
hercegprímás két búcsúnapot engedélyezett: május 3-án a Szent Kereszt
megtalálásának ünnepén és szeptember 14-én a Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepén. 1735-től hivatalosan is búcsújáróhely.
1763-ban a szegényes remetelak megüresedett. Helyére Barkóczy Ferenc
hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak. Nem sokkal később
megépült a "kocsmaház" az idesereglő búcsús nép számára.
A nazarénusok 1763 - 70 között működnek itt. Emléküket a vörös márvány
főoltár előlapjába belefaragott az "INNR" betűk őrzik. A
nazarénusok után a pálos rend letelepedését kísérelte meg Simor János
hercegprímás, először 1866-67, majd 1903-1906 között, de ezek sem
tudtak itt meghonosodni, és csakhamar elköltöztek.
1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át,
ami a kegyhely életébe állandóságot és felvirágzást hozott. Az
Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent Istvánról nevezett
Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi
tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felsőolaszországi Cavaglia városából
1913 novemberében átköltözött Szentkereszt földszintes
kolostorépületébe. Négy gimnáziumi osztálynak megfelelő fiúnevelő
intézet működtetését is vállalták. A szalézi papok, szerzetes
testvérek, és később a szerzetes-növendékek gondozták a
kegyhelyet és a mogyorósbányai fíliát.
1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar
(quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki.
1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.
A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don
Bosco Ház).
1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól
nyugatra (Ifjúsági Ház).
1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket
államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981
között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a
szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ
vadászháza lett.
1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá
tartozó létesítményeket.
(rendi dokumentumok és Padányi Lajos adatai alapján)
Mogyorósbánya
Mogyorósbánya (régi nevén Mogyorós) és környéke ősidők óta lakott hely,
ahol kő- és római- kori leletek kerültek elő a földből, de földvár
maradványaira is bukkantak itt.
Első írásos említése 1269-ből való, ekkor Munorod, Munoros, 1277-ben
Moniorous alakokban jelenik meg neve az oklevelekben.
Királynéi föld volt; 1269-ben Mária királyné Pál veszprémi püspök
öccsének, Hont-Pázmány nemzetség-beli Ármai Benedek ispánnak adta, s
határát leiratta, mely elég pontosan követi a mai Mogyorósbánya határát.
1281-ben határát újból körülírják, ekkor Benedek ispán és fia Pál
átadta (Zovárd nb.) „Karvai” Miklós mester fiainak, 1283-as
osztozkodásuk alkalmával Miklósnak jut. 1294-ben Fenenna királyné
elveszi tőlük, és újból Benedek ispán fiainak adja. 50 évvel később
ismét előbbi tulajdonosainál, a Zovárd nemzetség-belieknél találjuk.
A település neve a török időkben nem szerepel az írásos adatok között –
valószínűleg elpusztult – , később azonban lassan újranépesedett.
A Rákóczi szabadságharc alatt a falu ismét lakatlanná vált, majd a
XVIII. században szlovák telepesek érkeztek a településre.
1825-ben kőszenet fedeztek fel a település határában. A község ekkor
kezdett el fejlődni. A község határában agyag- és mészkőbányákat is
nyitottak.
A falu mai nevét 1902-ben kapta.
Nevezetességei
Római katolikus templom - A XVII. században épült, román stílusban. A
XVII. században átépítették. Homlokzat előtti tornyát gúlasisak fedi.
A táti úton álló 1749-ben készült kőkereszt és kőkorpusz. Bezerédi
Gyula szobrászművész 1858-ban itt született a községben.
Forrás: Wikipédia, Vendégváró,
települések honlapja.
