Untitled Album

OKT. Zalaszántó - Rezi - Hévíz - Keszthely
22.1 km 220 m
2008.02.09.

Jó idő volt hát menni kellett...., 2008-ban az első OKT túránkon Keszthelyen parkoltunk le, majd busszal mentünk Zalaszántóra. Liló túratársunk kicsit nyűgös volt a buszon igy a falu első megállójánál szálltunk le , pecsételés majd legközelebb.
Az országúti szakasz felejthető, de az erdőben kaszálni lehetett volna a hóvirágot, nagyon szép volt. Rezi községbe gyorsan átértünk. Meg kell emlékezni Liló tekintélyt parancsoló megjelenéséről a falu szélén, ahol az őslakosság meghátrált Tőle. A kocsmában gyorsan pecsételtünk és mentünk tovább. A szőlőhegyen egy helyi bácsival kicsit elbeszélgettünk , az erdőt tisztogatta.
Egy mély vízmosás melletti ösvényen ereszkedtünk le a Betyárok- fájához és a régi betyár sírokhoz A csárda viszont zárva volt nem tudtunk pecsételni. Ismét országút majd Egregy felé egy hosszú egyenes földútra tértünk át, melynek bal oldalán egy érdekes régi, és pusztulóban lévő zsidó temető látható. Az erdőben egy idős párral találkoztunk , jó volna hozzájuk hasonló korban is ilyen lelkesen sétálni a természetben.
Egregy gyönyörű Árpád-kori temploma szerencsére nyitva volt , megnéztük.
Innen aztán egészen Keszthelyig aszfalton gyalogoltunk. Keresztűl sétáltunk Magyarország leggazdagabb városán, Hévízen, a cukrászdába kutyával is beengedtek bennünket , Liló most jól viselkedett és békésen feküdt az asztal alatt. A buszmegállóban az információnál kéktúrás pecsétet kaptunk
A tó fürdő parkján - kihágást elkövetve - kutyástól mentünk át, majd egy hosszú és unalmas bicikli úton érkeztünk meg Keszthelyre.
Itt megmutattuk Lilónak a kastélyparkot , ismét elkövetve a kihágást, mely az ebek kitiltására vonatkozik. A vasútállomás forgalmi irodájában KESZTHELY felíratú pecsétet kaptunk. Túránk végén rövid városnézés majd egy kis autózás következett. 22 km-el már megint kevesebb van vissza.
Ez a szakasz főleg a rengeteg aszfaltos útról marad emlékezetes.

A Rezi nevű kisközségnek 1085 lakója van. Keszthelytől és Hévíztől egyaránt 8 km távolságra fekszik. A település az erdővel borított Keszthelyi-hegység, valamint a szőlővel telepített dombok völgyében a Meleg-hegy, Púpos-hegy, Kümell és Almástető által körülölelt völgyben terül el. Ez a vidék már a kőkorszaktól lakott hely. Tártak fel kelta és római kori maradványokat is.
A nagy kiterjedésű erdő kiváló vadászterület. Ugyanakkor kellemes kikapcsolódást nyújt a pihenésre vágyóknak, a természetkedvelőknek. Hosszabb erdei túrával (a falutól 6 km) érhető el a XIII. században épült vár maradványa. Itt van a körzet legmagasabb pontja.
A szőlőművelésnek évszázados hagyományai vannak. Az itt termett bor minőségét meghatározza, hogy e terület a Balaton-felvidékhez tartozik. A táj jellegzetessége a rizling szőlő.
A falun átmenő forgalom nincs. Ez a hátrány azonban előnyös. Azoknak, akik nyugalomra vágynak, vagy csupán szeretnek nyitott ablak mellett aludni.
Ideális terep gyalog, vagy lovas túrákhoz. Az egész napos zajos Balaton part után jól esik az éjszakai csend, a friss, tiszta erdei levegő a borozgatás, a hűvös hegyi pincékben.
Különleges program a szeptember közepétől október végéig tartó szüret. Hasonló a novembertől februárig tartó disznótor szezonja. Az utóbbi években a falut megmozgató két nagy ünnep alakult ki. Hagyományossá vált a május első hétvégéjén megrendezett "vártúra", és októberben a szüreti mulatság.

Rezi történelmi múltja

A Rezi név a magyar nyelvjárás "rez" szavának "i" képzős származéka, melynek jelentése erdőbeli tisztás, hegygerincnek emelkedett része, magas fennsík.
Ezen a tájon mindig éltek emberek. A kőkorszaktól a mai napig. Tártak fel kelta sírokat ugyan úgy, mint római kori villamaradványt.
A vár legkorábban 1333-ban fordul elő, mint királyi vár. Később a Lackffyak nyerték el adományban, majd a Gersei Pethő család birtokolja. 1729 és 1945 között a Festeticsek birtoka volt. A vár nem számított végvárnak, de fontos védelmi szerepet töltött be. Fekvése miatt a török nem tudta elfoglalni, így menedéket talált itt a környező falvak népe.
A helység sokkal korábban települt, mint a vár, mert Rezi faluról amelyben a zalai királyi vár népei laktak már 1236-ból vannak adatok. A Pethő család Rezi központtal uradalmat létesített, amely öt községből állt. A falu első önálló említése 1613-ból származik.
Népesedésére a török hódoltság nyomta rá bélyegét. A török először 1555-ben, majd 1572-ben teljesen elpusztította a falut, 1573-ban pedig kétszer is lerombolta. Mindezek ellenére népe újra felépíti házait, és adót fizet, mind a töröknek, mind pedig a földesúrnak. 1586-ban elrendelik a vár lebontását, mert nem akarták, hogy török kézre kerüljön. Ezzel a környék lakóit is megvédték a várba települt fosztogatóktól.
A török kivonulása után a falu még mindig mélyponton van, hiszen 1711-ben pestis járvány pusztít.
1750-től indul fejlődésnek, és lakosainak száma is jelentős mértékben gyarapodik, mely a békésebb időknek és az úrbéri viszonyok javulásának köszönhető. Az 1805-ös összeírás 788 lelket tart nyilván. Feltűnően nagy a zsellérek száma, akiknek túlnyomó része a szőlőkből él.
Rezi sorsát, fejlődését 1945-ig a Festetics birtok határozza meg. A jobbágyfelszabadítás után a parasztgazdák birtokaikon aprójószágot, sertést tartottak, kenyérgabonát, kukoricát, krumplit és árpát termeltek. A falu felvevőpiaca Keszthely volt, ahová az asszonyok fejükön kosarakban vitték piacra termékeiket. Ekkor már 1400 lakosa volt.
A háborús kár a faluban nem volt számottevő. A falut ért bombatámadásnak két ember esett áldozatul.
A felszabadulás után a faluban 110 új ház épült, rohamos fejlődésnek indult. Kiépült víz-, villany- és úthálózata.
Az 1960-as években a községet egy különleges foglalkozási ág tette érdekessé. A helyi homokkőre alapozva jelentős kőipar alakult ki, amely a falubeli kőfaragó iparosoknak egy évszázadon át biztosított megélhetést, és tette nevezetessé a települést a környéken és az ország más részein. A burkolásra használt lapos követ, ma is "rezi kő"-ként ismerik. A kővel való foglalkozásnak komoly hagyományai voltak, több család rendelkezett bányarésszel, ahol a mezőgazdasági munkák szezonja után termeltek ki követ.
A kőipar az 1980-as évek elejére lehanyatlott: a század első felében dolgozó iparosok meghaltak és a háziipari szinten űzött köszörűkő és építőkő faragással is csak kevesen foglalkoztak. Így a kőbányászat 1988-ban megszűnt.
Az utóbbi évtizedek csendje után elkezdődött ismét egy fejlődési szakasz, mely következtében Rezi jelentős rangot vívhat ki magának. Vendéglátóhelyek, boltok és üdülőházak egész sora épült, valamint középületeit és látnivalóit is felújították, mindezek az idegenforgalom fejlődésében jelentős szerepet játszanak

Gyöngyösi csárda

A környék régóta lakott terület, a templom közvetlen környékén is római emlékek kerültek elő. A 13. század második negyedében épülhetett, első okleveles adata 1341-ből származik. Eszerint patronája Alexandriai Szent Katalin. A 16-17. században erőssen megsérült, 1731 tavaszán újították meg. Új titulusa Szent Magdolna lett. A 19. század közepén újra renoválták, ekkor a torony alatt nyitottak új bejáratot, déli kapuját befalazták. 1912-ben Lux Kálmán tervei szerint renoválták, a torony alatti bejáratot ekkor befalazták, újra helyreállították a déli kaput.
Az 1200 körül emelt kis épület a falusi román kori templomok egyik legjobb állapotban megmaradt, kiválló példája. Homlokzata előtt áll kettős és hármas ikerablakokkal megnyitott tornya, amelynek a sisakja - háromszögű oldaloromzatokkal - kőből készült. Egyenes záródású szentélye keskenyebb, mint a majdnem négyzetes hajó. A hajón is a szentélyen is festett fríz látható a párkány alatt. A hajó déli falában nyíló kapun át juthatunk az egyhajós belsőbe. A hajót sík deszkamennyezet, a szentélyt dongaboltozat fedi. A szentély falán középkori falfestés nyomai láthatók.