Egy hónapos szervezés , majd átszervezés előzte meg ezt a túrát. Mivel a NISZKA közalapítványhoz benyújtott pályázatunk eredményes volt így a rövid elszámolási határidő figyelembevételével egy olyan túrát szerettünk volna összehozni, ahol tagjaink is élvezhetik a pályázati előnyöket. Ahogy Gyuri beszámolóját olvasom ez talán sikerült is. Nem egyszerű egy buszos túrát a térségben összehozni, hiszen a létszám ami a busz méretét is meghatározza  állandóan változott, így is elméreteztük egy kicsit hiszen egy számmal kisebb is elég lett volna de ez csak a túra napján derült ki!  Olyan körülmények is befolyásolták az előkészítés hangulatát, hogy Siófok térségében a buszos cégek egyike , akivel megállapodtunk "faji előítéletre" hivatkozva megtagadta egyik túratársunk elszállítását. / bal hátsó túratársunk!/ Igy szinte az utólsó órákban kellett másik céget keresni. Köszönet ezért is Icának, hogy rugalmasan sikerült megoldania ezt a problémát.
Az időjárás sem igazán akart mellénk állni - legalábbis az előrejelzések szerint, de aztán bebizonyosodott, hogy a meteorológus is ember azaz tévedhet egy kicsit. Pár nappal a túra előtt még én is küzdöttem a H3N2-vel  olyan gyorsan jött, hogy  a túra biztonsága érdekében helyettesítésről kellett gondoskodni, de aztán sikerült legyőzni, remélem.
Ez egy könnyű kis téli túrának ígérkezett, hiszen nem volt hosszú a táv és a szintkülönbség is kicsi volt , igaz a túra előtti éjjelen hóvihar érte el a térséget emiatt aztán volt is aggodalom bennem de  szerencsére a Zselic és az Ő  mediterrán klímája csodaszép túratereppel várt bennünket.
29-en jöttünk össze erre a túrára ahol új túratársakatt is köszönthettünk, akik  először csatlakoztak hozzánk , - legyetek üdvözölve köztünk, és érezzétel jől magatokat.
A bőszénfai Kerékkötő Csárda  a zselici túrák egyik fontos állomása hiszen itt van a DDP egyik ellenőrző pontja, de érinti a Zselic 40 éjszakai túra is, és még sok más kellemes élmény fűződhet hozzá. pld. az eredetileg   P+  jelzésű "gyógyírnak" is igen kedvező itt a beszerzési lehetősége.
Az egykori Kaposvár - Szigetvár közötti vasút hangulatos nyomvonalán haladt a túra, mint oly sok más hasonló szárnyvonal ez is már csak emlék.  Ennek a túrának számomra egy olyan jelentősége is volt, hogy ezzel a szakasszal tulajdonképpen befejeztem a DDP Somogy megyei részét, és  egyre jobban meggyőződésem, hogy mindenkinek végig kell járni ezt a néhány száz km-t, hogy megismerjük szükebb hazánkat Somogyországot.
Antalszállás szélén érkeztünk meg Baranyába,  majd a kanyargós vasúti töltést követve  gyorsan Terecsenybe értünk. Ennek a kis eldugott falunak nagyon kellemes a hangulata, gyönyörű a környező táj és érdemes útbaejteni a Zrinyi kulcsosházat, főleg mert itt a következő pecsételő hely ami a gyakorlatban itt nyalókát jelentett.
Rövid pihenő után  barátkozni kezdtünk a falucska lakóival,  sokan közűlünk nem láttak még közelről ilyen barátságos állatokat, igaz megfordult a fejemben, hogy a tányéron egy kicsit másként néznek ki.
A kellemes téli napsütésben visszamásztunk a gerincre ,  megküzdöttünk a csapatunkhoz csatlakozni kívánó két kis aranyos, szőrös  túratárssal , majd a Zselic egyik legszebb völgyében megérkeztünk "tavaszországba". Kaszálni lehetne a hóvirágot és rengeteg volt a kisvirágú hunyor is. Albumom nyitó képét is erről a szakaszról választottam, a virágok, a napfény  nagymértékben hozzájárult a vidám hangulathoz. A lassan olvadó hó éppen akkor kezdte sárosra változtatni a terepet amikor Antalszállás mellett elértük az országutat, innen még egy kis aszfalt koptatás volt vissza és máris Ibafán jártunk. A gyalogtúránk itt végetért, megnéztük kedvenc múzeumomat, mely a dohányosok egyik zarándokhelye lehetne, de sajnos sokan attól tartanak, hogy előbb utóbb néhány kitömött példány is ide kerül. Jobb az óvatosság. A DDP füzetünkbe egy szép pipás pecsétet gyűjthettünk itt be, a nyalókás doboz üres volt.
Ez a másik szép piros doboz  itt  szintén kincset rejtett  a képen  egy igazi geokessert  láthatunk amint a helyszínelői  gyakorlatát összeszedve  a virtuális láda jelszavát keresi, meglett.
Buszra ülve visszaindultunk Kaposvár felé, rövid kis  kilátást tartottunk a Zselic első kilátójából a 67-es út mellett., szépen látszott a távolban a Badacsony.
Időnk volt , kedvünk volt és hát a programban is benne volt  így  Kaposváron még megnéztük a Kaposszentjakabi Bencés apátság romjait  is mely városom  legszebb Árpád-kori műemléke, bár most kicsit barátságtalan volt a fogadtatás, igaz nyitvatartási idő után érkeztünk.

Szeretném megköszönni mindenkinek  ezt a kellemes túrát és a jókívánságokat! 
Hevesi Zoltán