OKT túráink harmadik évadát a Kemeneshát - Marcal-medence térségében  kezdtük meg.  Átolvasva a korábbi túrabeszámolókat , a koratavaszi  időjárási helyzetet a legalkalmasabbnak láttuk ennek a szakasznak a legyűrésére. Többen irnak szúnyogos, gazos benőtt  utakról, nagy sárról. Nos nekünk ezek egyikében sem volt részünk, az első tavasziasan meleg napon kiváló túraidőt és jó terepet fogtunk ki.
Hajnali 3:30-kor keltünk és 5-en autóztunk el Sümegre ahonnan Káldon átszállva jutottunk el autóbusszal a Szajki-tavakig. Kicsit  kanyargós ez az út de nincs jobb logisztika itt a Zala - Veszprém és Vas megyék  csücskében lévő szakaszhoz. Ezúttal nagyobb távot vállaltunk be mint szoktunk de a minimális szintkülönbség  biztató volt. Az ésszerű megszakításra nincs is nagyon lehetőség. A Káld községben való buszra várás még lehetővé tette, hogy megnézzük a település két szép műemlékét az egykori Maróthy-kastély-t és a  Római katolikus templom-ot .
A Szajki-tavakhoz a volan internetes menetrendje szerint csak munkanapon megy autóbusz, ezért is választottuk ezt a szombatot hiszen a munkanap átrendezés miatt ez munkanap volt. Káldon aztán a megállóban olvastam, hogy van más buszjárat is azaz hétvégén is megközelíthető. Leballagtunk a tópartra a pecsételőhelyig  ott az erdészház előtt a villanyoszlopnál rendben lezajlott az első aznapi igazolásunk. A fiatal erdész is üdvözölt bennünket , később az erdőben is találkoztunk vele amint a fiatal csemeték ültetését irányította. A pecsételés ezúttal kitérő volt visszaballagtunk az eredeti útirányunkba és az elmocsarasodó, náddal benőtt  tavak mentén  nagyon szépen kitisztított és egyáltalán nem sáros terepen kezdtük a túrát. Az erdő alja mindenhol élénk zöld volt a rengeteg medvehagymától , ezért aztán nehezen is lendűltünk bele de legalább megszedtük a napi vitamin adagot, még másnapra is maradt.
Több tarvágással is találkoztunk útközben de ezek mindeggyikén folyt már a telepítés. Az erdők megújulásának ez a "természetes módja" napjainkban.  A jelzések jól követhetőek mindenhol,  igaz mi két GPS-is bevetettünk a biztonságos útvonalkövetés érdekében.
A csemetések kerítése mellett ballagva egyszer csak azt tapasztaltuk, hogy a jelzések barna festékkel le vannak kenve! Nem tudtunk arról. hogy útvonal változás lenne ezen a tájon így kicsit bizonytalanúl de mentünk tovább a hívatalos útvonalon. Ahol a kerítésbe ütköztünk ott a rácsot a bejáratnál és a kijáratnál is szét lehetett hajtani de ujabb kerítés építését is láttuk, így feltehetően ezen a részen útvonal változtatást kell végezni és ezért is festették le a jelzéseket. A tapasztalatainkról értesítettem az MTSZ-t és a szakasz térképét a lezárási hely feltüntetésével a tuhu-ra is elküldtem.
Gyorsan elértük az épülő vasútat majd azt keresztezve  egy rövid szakaszon az országúton haladtunk és könnyen megtaláltuk az új  pecsételő helyet az erdőben.
Itt megtartottuk a jól megérdemelt ebédszünetet majd továbbra is erősen erdősült területen mentünk Kisvásárhely felé.  Ennek a szakasznak a második fele már nyilt terepen vezetett. Az élénk szélben  D-i és K-i  irányban szépen látszottak a Keszthelyi hegység vonulatai és időnként már a Sümegi vár  is fel-fel tünt, de még elég messze volt. A vizkészletünk erősen fogyatkozott így már nagyon vártuk, hogy elérjük a kis falut. Habzó sörről és finoman illatozó kávéról ábrándoztunk . Hiába.
A faluban a Harangláb alatti padokon letáboroztunk  itt a pecsételő hely is. A hívatalos ügyek elintézése után még jó ideig pihentünk hiszen most 25 km körűl jártunk  A bakancs már törni kezdett  így  a lábainkat is megszellőztettük a megizzadt zoknik is megszáradtak és egy kedves 80 éves néni jóvoltából vizet is kaptunk. A kedvünkért még a bolt is kinyitott volna de valahogy nem kívántunk már semmit... csak mielőbb Sümegre érni. A faluból kiballagva egy darabig még erdei utakon vezet a jelzés aztán kezdődik az a szakasz amit legszívesebben mindenki kihagyna,  4 km aszfalt szinte nyílegyenesen Sümegre egyetlen biztatásunk az egyre jobban kivehető Sümegi vár volt. Kereszteztük a Marcal folyót, majd a  vasútállomáson jót pihentünk . A pecsétet kiadta az állomásfőnök igy ezzel a túra hívatalosan is véget ért. A vár megnézése ismét elmaradt. Még elballagtunk a távolsági autóbuszmegállóhoz ahol az autónk várt minket és Kati  jóvoltából este 6-kor már otthon is voltunk.
Elég nehéz szakaszon voltunk túl , és talán a lehető legjobb időszakban, szúnyog nem volt, az utak ki voltak tisztítva, sár nem volt.  A kis kitérőkkel együtt 32 km-t gyalogoltunk, elfáradtunk, de megérte.  Kevés erre a látnivaló de ez is Magyarország , ezt is meg kell nézni. 
Ezzel a szakasszal egyben átléptem az OKT teljesítés 50 %-át azaz már többet megtettem mint amennyi még vissza van.   Ez jó érzés!