kepek

Hevesi Zoltán beszámolója

A Dél-dunántúli Piros Túra útvonal egyik legszebb szakaszát jártuk be ezen a két napon. A telekocsis módszerrel összesen 15-en indultunk útnak reggel 6-kor és egy kis Zrínyi - Szulejmán emlékmű nézés után gyorsan megérkeztünk pécsi szállásunkra a Liget Panzióba. Ezt a 15 személyes, 2-3-4 ágyas szobákkal ellátott szállást túrázóknak nyugodtan merem ajánlani hiszen közel van az Éger-völgy és rengeteg túraút vezet a közelben , a Jakab-hegy és a Tubes irányába. Gyors kipakolás után mi az Égervölgyön keresztül a Jakab-hegy K-i oldalán mentünk fel a már jól ismert jelzésünkig a piros sávig. Nagyon szép ez a völgy is, a tó, a patak, és a sok forrás rengeteg látnivalót kínál útközben és mivel most virágzott a medvehagyma az erdő illata is nagyon érdekes volt. A folyamatosan de nem meredeken emelkedő szépen kiépített erdei utakon gyorsan elértük a tagtársainkról elnevezett farkas-forrást, ahol egy szúrós csodabogyó bokor alatt még egy geoládát is találtunk. A piros sáv a Jakab-hegy gerince közelében de nem a csúcson halad, hanem annak É-i oldalán . A szép öreg erdőben a kellemes kora nyári időben jó volt túrázni, gyorsan el is értük az egykori uránbányák vidékét és megnéztünk egy bányászati emlékhelyet, ahol egy több mint ezer méteres akna található. Tovább kanyarogva az erdőben Petőcpuszta hangulatos kis harangtornyánál pecsételtünk a túrafüzetbe, előregyártott nyalókákkal. A templom mellett áll a Hegedűs Róbert emlékfa.

A Hegedűs Róbert emlékfa a Mecsekben, a Petőc-pusztai harangláb mellett a DDP útvonalán a nyalókás doboz melletti kis dombon található. A kegyhely az Égervölgy 40, 20 túrák, a PITE 30, 20 túrák és a DDP útvonalával érinthető. Vándor! Ha a Mecseki csodavilágban jársz, és megérint természetanyák eme ritka csodája, ha megpihensz, szánj néhány percet a természetjárás nagy halottja tiszteletére. Ülj le a közeli szalonnasütőhöz, és arra gondolj, hogy herroberto természetanyánk arany templomában, az égi vándorútra tévedt túrázók gyűrűjében egyengeti a földi vándorok útjait, olyan odaadással, mintha még most is köztünk járna. Mert nem hal meg az, akiről sokat beszélnek, nem távozik el, csak egy igen hosszú túrára indult Köztünk élsz örökké, ROBI.

A Hegedűs Róbert emlékfát teljesítménytúrázó és rendező barátunk emlékére az Erdők Népe TE és a PITE ültette Petőcpusztán.

A Jakab-hegy Ny-i oldalán ereszkedve már kezdtünk ízelítőt kapni a Zselicre jellemző agyagos terepről mellyel egy meredekebb lejtőn sikerült közelebbről is megismerkednem. A korábbi esők miatt egy szakaszon le is tértünk a jelzésről és a vele párhuzamos országúton mentünk egy kis szakaszon. A sűrű erdőbe újra betérve, egy mélyúton vezet a jelzés itt nagyon szép és nagy kiterjedésű moha-mezők kisérték utunkat. A folyamatosan ereszkedő útvonalon aztán egyszer csak feltűnt előttünk Bükkösd falú széle ahol egy lovas telep mellett értük el az aszfalt utat. A horgásztó melletti emelkedőn még átmásztunk és alattunk már ott volt a kis falu , a szélén érdekes régi keresztekkel és sírkövekkel. A faluban aztán a letámasztott biciklik biztató látványa fogadott bennünket és nem is csalódtunk nyitva volt a Megyefa nevű vendéglátóipari egység. Itt finom kávé, csapolt sör és unikum is szerepelt a programban. Ebben a kocsmában - ha már ott jártunk - beszereztük az igazoló pecsétet is, melyet gond nélkül megkaptunk. A vasút állomás már nem volt messze , átsétáltunk és vonattal utaztunk vissza Pécsre.
Indulásunkkor már sötét zivatar felhők jelezték, hogy 'idő készül' , de minket ez már nem zavart, a 4-es és 23-as helyijáratú autóbuszokkal utaztunk vissza a szállásunkra.
Az esti programból mindenképpen ki kell emelni azt a hatalmas kártya csatát amit Edit kezdeményezett és szinte vérre menő küzdelmet hozott :-)
A második túranapon az Abaligeti úton indultunk neki a hegynek és a piros jelzést ezúttal is gyorsan elértük. A Szentkúti-erdészháznál begyűjtöttük az igazoló nyalókát majd a Tubes és a Misina oldalában kanyarogva nagyon szép sétaúton és erdei ösvényeken haladtunk. A forrásokat már számolni sem tudtuk annyival találkoztunk. A Mecsek jó forrásvizeire cseréltük a városból hozott csapvizet és azt is megtehettük, hogy akár különböző ízű forrásokból is ihattunk. A meredek és mély árkokat több helyen fából épített hidakon kereszteztük. A Remete-rét volt az első nagyobb pihenőhely , de megnéztük a Szentkút forrást / ami éppen nem működött/ a Mandulást , ami nagyon kellemes kirándulóhely gyerekeknek is és a közeli Állatkertbe is bekukucskáltunk miután a pénztárban megkaptuk a pecsétet.
Magyarország legrövidebb erdei vasútja mellett több turista emlékmű is található, ezeket érintve a Vidámpark bejárata mellett búcsúztunk Pécstől majd a Kisréten tartottuk meg a már aktuális ebédszünetet.
A Misinai TV-torony alatt elhaladva kereszteztük a sípályákat majd a hegy ÉK-i oldalán enyhe emelkedőn haladtunk a Rábai-fa felé. Rövid, de meredek kitérőt tettünk a Kantavári-romokhoz , sajnos nem sok maradt ebből a XV.sz.i várból. Útvonalunk a vízszintesből lassan kezdett lejtőssé változni és hamarosan elértük a kétnapos túra szerintem legszebb szakaszát a Mánfa község határában húzódó Mélyvölgyet. Ameddig az erdőben elláttunk mindenfelé virágzó medvehagyma mezőkön vezetett az út. Más növényzetnek már nem is volt hely a talajon. Aztán ahogy szűkült a völgy több szépen kiépített és nagyon bővizű forrás mellett haladtunk el, és még nem volt vége a látnivalóknak hiszen a túraút egy szakasza már a patakmeder peremén vezetett tovább. Itt volt olyan szakasz ahol a meredek sziklafalra építettek hidat a biztonságos közlekedés érdekében , máshol már nem is volt hely , repülni pedig még nem tudtunk a patak felett. A természeti látnivalók sorában nekem a legemlékezetesebb a Mecsek egyik lezárt barlangja a Mánfai-kőlyuk volt. A hatalmas sziklafal tövében néhány méterre lehet csak bemenni a továbbhaladást vasrácsok akadályozzák meg de így is jól hallható a barlagban zúgó patak csobogása. A barlang előtt a Kánya-forrás ontotta a hegy levét és táplálta a falu határában lévő horgásztavakat ahol elértük a 66-os országutat. Itt volt a túránk utolsó pecsételő helye. Az egykori vízimalom helyén a Dóczy-malom oldalán található a nyalókás doboz. A Kőlyuk presszó előtti buszmegállótól utaztunk vissza Pécsre és a szokott módszerrel a szállásunkra. A menetrend szerint érkező délutáni zivatarról megint lemaradtunk. Szerintem szép túra volt és az időjárással is nagyon szerencsések voltunk. A Mecsek még számtalan szép látnivalót tartogat , a DDP útvonala ilyen , mi most ezt jártuk végig , de vannak itt még kilátók, romok, és a város is látványos, és műemlékekben gazdag. Sajnálom, hogy mindent nem tudtunk megnézni de ebbe a túrába ennyi fért bele.
Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Hevesi Zoltán