20 km 480 m
2009.09.02.
Piros túrám ezen
szakaszára elég sokat készültem, ami főleg
mások bejárásainak és a
térképeknek az
áttanulmányozását,
memorizálását
jelentette. Nem szerettem volna eltévedni.
Hajnali éjszakában indultam útnak, hogy a várható nagy hőség előtt minél több km-t tudjak magam mögött. 7 óra előtt már Mánfa központjában voltam. Megnéztem a szép régi temetőt, majd a falu szélén az Árpádkori templomot, a Melegmányi-völgy torkolatában.
Emlékezetes hely ez számomra hiszen közel negyedszázada itt volt a túravezetői-vizsgatúrám. Most már biztonságosabban mozgok a természetben de azért ha egyedül megyek mindig nagyobb az izgalom.
A 66-os út szélén elsétáltam a Kőlyuk vendéglőig és itt tértem rá a piros sávra. A domboldal bozótos emelkedője nem hosszú, és gyorsan az erdőben voltam. A reggeli napfényben és csendben nagyon szép volt az erdő. Aztán egyszer csak elfogytak a jelek és a GPS térerőm is. Mentem csak úgy megérzésből, amerre az út vezetett. Erdő ritkítás van a térségben melynek a jelzések egy része is áldozatul esett , és ott jártamkor még sok fa volt keresztben az úton. Kb. egy km után megjöttek a jelzések is, és egészen Sikondáig nem volt gond. Ez a kis település Komló része, sosem jártam még itt így most körbejártam, tetszett.
A kivezető út végén csalóka az útvonal vezetése, nem szabad bemenni az út folytatásában lévő oktatóközpont területére, hanem balról kell kerülni a tanösvényen. Ezt én később vettem észre így bementem de van egy kis híd amin ki lehet jönni a területről, egy ott dolgozó úr készséggel útbaigazított.
Az erdei ösvényen újabb emelkedő várt rám, a tetején , kiérve az erdőből egy szép nagy tölgy áll, az alatta lévő szemétmennyiség alapján ez kedvelt kirándulóhely lehet.
Sosem értettem, hogy miért gondolják azt egyes emberek, hogy az üvegek és sörös dobozok elégnek vagy arra gondoltak, hogy valaki majd kimegy utánuk és összeszedi a szemetet?
A dombháton egy régi, jelenleg már csonka kereszt áll, az új tábla viszont jelzi, hogy van akinek így is fontos ez a hely.
A távolban Komló lakótelepei látszanak, a jelzés pedig teljesen elfogyott. Itt most teljesen GPS alapján haladtam, hála a nyílt terepnek.
Mecsekfalú szintén Komlóhoz tartozik, a kis település szép, rendezett, a házak is érdekesek, a templom környezete védett. Áthaladva rajta újra nyílt, vagy bokros terepen vezet tovább az út Mecsekjánosi felé, jelzést azóta sem láttam de szemetet annál többet. A táj és a kilátás a Keleti Mecsek felé szép lenne a lehangoló kupacok nélkül.
A pecsételő helyet rejtő faluba egy aszfaltos úton ereszkedek le, már nagyon meleg van.
A legjobbkor jött szembe balról a Piros Betli Söröző – kellemes , kedves kis hely, néhány helybéli jött – ment. Az érkezők bemutatkoztak nekem, ez furcsa volt de látszott, hogy itt mindenki ismeri a másikat. Szikár idős és kevésbé idős férfiak, dologidőben csendesen ültek poharuk mellett – 2009 Komló. Igaz én meg dologidőben túráztam. A pultos hölgy készségesen pecsételt a DDP füzetembe céges pecséttel, mint mondta, rendszeresen oda járnak a túrázók mivel a Tacsi-ételbár napközben zárva van.
Én javaslom, hogy ide térjetek be a pecsétért. A hivatalos pecsételő hely néhány percre van innen, ott ahol az út a vasutat keresztezi. Zárva találtam. Viszont megjöttek a jelek!
Siófoktól Mecseknádasdig jártam eddig a DDP-n és egyértelműen ez a szakasz volt jelzésileg a leggyengébb.
A település szintén Komló része, a kivezető út mellett a jobb oldalon egy szép nagy Lenin szobor áll egy cég telephelyén, a tulaj készségesen megengedte, hogy bemenjek és lefényképezzem. Mondta is, hogy 50 évig senki rá nem nézett, mostanában lett népszerű.
Szép hosszú aszfaltozás következett, untam is rendesen, viszont a végén ott áll az egykori Jánosi-kastély. Az 1900-ban épült kastélyt nagy park övezi, elhagyatottnak látszik az egész, később itthon nyomoztam utána , nem is védett az épület és eladó, mindenestől 95 mFt. Szerintem megéri.
Hamarosan elhagytam az aszfaltot és egy kis emelkedő után füves dombháton áthaladva gyorsan elértem az erdőt. Ez már tetszett, árnyas öreg tölgyerdő, rengeteg szúrós csodabogyó, jól követhető jelzések, gombák, virágok, őzek egy kedves kis erdei házikó, csobogó patak az út vége felé.
Megérkeztem a Várvölgy bejáratához. Itt terveztem befejezni a túrát, de nagyon korán ideértem, a közlekedés errefelé nem túl sűrű így még rátettem kb. 3 km-t és begyalogoltam Magyaregregy központjába. Délután 1 óra volt, és már előttem gyöngyözött a korsó, a több mint 30 fok feletti hőségben, 20 km-rel a lábaimban, - és ebben sok aszfalt is volt – elég volt.
Csak akkor mozdultam ha a poharamat kellett újra tölteni, és türelmesen kivártam a buszt.
Szép hely ez a Magyaregregy !
Pécsen átszállva 17-órakor már otthon is voltam.
MÁNFA:
A település megközelíthető a 66. számú úton Pécs, vagy hangulatos szerpentinen Komló felől.
Mánfa már az Árpád korban is önálló település volt. A jelenlegi Mánfa és Pécsbudafa egyesítéséből keletkezett. Lakói évszázadok óta főként bányászatból éltek. Először a falu határában lévő jól faragható homokkövet fejtették, majd a környék szénbányái adtak munkát. Középkori temploma nemcsak a megye, hanem az ország egyik legismertebb műemléke is. Kítűnő akusztikáját már számos hangverseny bizonyítja. Az Árpád-kori templomtól délre elterülő ritka növényekben gazdag Melgmányi-völgy természeti védettség alatt álló terület, ezért és a környező hegyek túraútvonalai miatt is egyre több turista keresi fel ezt a települést. A közeli Vágotpuszta csak gyalogosan közelíthető meg.
Még kedvelt kirándulóhely a szintén országos természetvédelmi védettség alatt lévő Gyula - forrás és a Kőlyuk - barlang.
Árpád-kori templom - Mánfa
A XII. században épült román stílusú kis templomot a XII. század végén bővítették, majd a XIV. században átalakították. Berendezése a későbbi korok stílusjegyeit is őrzi.
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom festői völgyben, a településtől nyugatra található. A XII. században épült az eredeti, kis méretű, egyhajós, félköríves szentélyű templom, déli oldalán rézsűs kapu felett három ablakkal. Először a XII. század végén bővíthették. Ekkor a félköríves apszis helyett négyzetes szentélyt építettek, a nyugati oldalon tornyot emeltek. A XIV. században újból átalakították, és közel kétszeresére növelték a belső terét, kívülről támpilléres fallal zárva le. A templom a török hódoltság alatt is éppen maradt.
A 13. sz.-ban állított román stílusú bájos torony aszimmetrikusan áll a nyugati homlokzat előtt.
A templomot a 15. sz.-ban bővítették, ekkor készült a kőkeretes csúcsíves kapu és a támpillérek. Többször renoválták.
A templom előtt három, kb. 200 éves védett ezüsthársfa áll.
A monda szerint a török időkben elpusztult falu távolabb épült újjá.
A régi templomot benőtte az erdő, helyét senki sem ismerte.
Egyszer egy pásztor a völgyben legeltette teheneit és észrevette, hogy eltűnt a bika a csorda mellől. Hirtelen harangszót hallott, és ahogy a hang irányába indult, megtalálta a folyondárokba gabalyodott állatot, amely az elhagyott régi templom harangjának a kötelét rángatta. A pásztor elújságolta a hírt a faluban. Másnap aki csak tehette, mind ott volt a faluból, megtisztították a templomot és környékét.
Ma is ott áll magányosan, letűnt századok tanújaként.
forrás: www.manfa.hu, www.geocaching.hu
SIKONDA:
Sikonda Komlótól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. Közigazgatásilag Komlóhoz tartozik. Sikonda nevét 1797-ben készült térképen lehet először olvasni, a pécsi székesegyházi uradalom Mánfához tartozó birtokterület neveként.
Sikonda nem oly régre visszanyúló története szorosan összefonódik Komló és ezzel együtt a szénbányászat fejlődésével. A kőszén utáni kutatás során 1928-ban váratlanul kb. 500 méter mélyről melegforrás vize tört fel 1500 liter hozammal, 17 méter magasságba. 1928 közepén már elkészül az első fürdő.
1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította. 1930-ban pedig átadják a 35 szobás gyógyszállót, majd pedig az új medencét. Dr. Ángyán János belgyógyászprofesszor a termálvizet lítium tartalmánál fogva alkalmasnak találta gyomor- és bélpanaszok kezelésére, ivókúra formájában. Így 1929-ben megépül az üdítő ásványvizet palackozó helyiség is.
1933-ban Sikonda-fürdő megkapja a gyógyfürdő jelleget, jogosulttá válik a Sikonda-gyógyfürdő elnevezésére.
forrás: www.komlo.hu
MECSEKFALU:
Egy alig pár száz lelkes kitelepülés életében - különösen, ha az ott lakók többsége vallásos - igen fontos a templom története - mert az sokmindent elárul. Így van ez a ma Komló részeként nyilvántartott Mecsekfalu esetében is.
Ha a városból idevezető út nem az egyetlen megközelítési lehetőség lenne, az idelátogatók - körülnézve a településen - biztosan nem gondolnák, hogy egy város egyik településrészén járnak, mert itt szinte minden olyan falusias, mint évtizedekkel ezelőtt. Kivéve persze az infrastruktúrát, no meg a porták kinézetét! Mert Mecsekfalun látszik, hogy minden portának, de az egész településnek igazi gazdája van. Ugyanez vonatkozik a 150 éves templomra is.
forrás: www.helyilapok.hu
MECSEKJÁNOSI:
A mai Komló helyén már több mint két évezreddel ezelőtt is éltek emberek, Komló igazi történelme mégsem hosszabb százötven évnél.
A vigasztalanul elmerült századokból alig egy-egy írásos emlék vagy rom emelkedik ki.
A mecsekjánosi vasúti rakodó alapozásánál római kori épületmaradványok kerültek elő, ezek a komlói település legrégibb nyomai. Mi vonzhatta ide a rómaiakat? Talán biztonsági okok, az ellenség nehezen közelíthette meg a védett patakvölgyet. A romok feltárását elkezdték, aztán abbahagyták, a szóbeszéd szerint az egyik városi vezető túl erélyesen udvarolt az ásatást irányító történésznőnek, és ez megsértődve elment. A valódi ok, sajnos, prózaibb és szomorúbb: a tanács nem tudta előteremteni a pénzt a munka folytatásához, a romok ma is úgy állnak, ahogy találták őket.
Néhány évszázadnyi csönd következik, majd 1256-ban egy oklevélben először írják le Komló falu nevét — erről csak másolat maradt fenn, Jánosi Vidol eladta itteni birtokrészét a pécsi káptalannak.
A környék a török idők után került a gróf Traun család birtokába, a kamara akkor egész Komló haszonvételi értékét 1244 forintra becsülte.
forrás: www-komloinfo.hu
MAGYAREGREGY:
A község a Mecsek hegység keleti részén fekszik, a megyeszékhelytől 30 km-re. Vasútvonala nincs. Megközelítése csak közúton, Komló vagy a Tolna megyei Bonyhád felől lehetséges. A kanyargós út az ország egyik legszebb vidékén vezeti az utazót.
A falu neve az éger fanév "gy" képzős alakjából származik. Jelentése: égerfákkal benőtt hely. A jó levegőjű község a Mecsek hegység keleti részén, csodálatos környezettel várja a látogatókat. A Magyaregregy és Zobákpuszta közötti rész nagyrészt természetvédelmi terület, amelynek jellegzetes növénye a bazsarózsa és a lapulevél. A falu méltán pályázhatna a Baranya megye leggyönyörűbb környezetében fekvő helysége címre.
A környék már a rómaiak idejében is lakott volt. A régészek a Várdombon III. századból származó leleteket tártak fel. A középkorban itt működött a Szent Margit kolostor. 1554-ben már Egregy néven említik. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott helynek számított. Viszonylag későn, csak a 18. század végén, a 19. század elején költöztek ide németek. A század közepére már a lakosság majd harmadát tették ki a németek. 1930-ban viszont 1230 magyar, 28 német, 2 szláv és egyéb anyanyelvű lakosa volt. Az I. világháborúban 38, a II-ban 16 hősi halottja volt a falunak. 1956-ban a forradalom áldozata 2 fő, miután az orosz csapatok ágyúzták a várat. 1951-ig körjegyzőség székhelye volt a falu. Kárász és Vékény községek tartoznak hozzá. A falu határai Kárász, Bikal, Kisbattyán, Kisvaszar, Hosszúhetény, Komló és Szalatnak településekig terjednek. Főutcája az úgynevezett Magyaregregyi völgységben húzódik, beépítettségére a szétszórt elrendezés jellemző, sok kis utcával. Legnagyobb lélekszáma 1970-ben meghaladta az 1400 főt. Az itt lakók jó része akkor a komlói bányákban és a hozzá tartozó üzemekben talált munkalehetőséget, és sokan be is költöztek a közeli Komlóra. A hetvenes években megvásárolták a vendéglős és mészáros mesterséget űző Arnold családtól az addigi kocsmaépületet és 1984-ben felújították. Azóta a község színvonalas művelődési házaként funkcionál. Ebben az épületben a falu könyvtára is. 1985-ben Csernavölgyi Endréné tanítónő vezetésével létrehozott, a Rákóczi út 57. szám alatti falumúzeumban, állandó kiállítás keretében a Magyaregregyre jellemző mezőgazdasági, háztartási eszközök, szobaberendezés és iskolatörténeti emlékek láthatók, itt található a Mészárszék múzeum is.
A látnivalók közül elsőként Máré várát kell említeni. A vár a XIII. században épült gótikus stílusban, majd a XVI. században reneszánsz stílusban újjáépítették, az 1960-as években pedig felújították Egy valamikori őrtorony helyén épült. Károly Róbert adományozta egy dicső vitéznek jutalmul. A török hódoltság idején a várat elfoglalták az oszmán csapatok: az ütközet során a vár leégett. Mivel hadászatilag romjaiban is jelentős volt, a törökök később őrséget állomásoztattak benne. Ezután négyszáz éven át gazdátlanul állt, de a már-már teljesen elpusztult várat
az 1960-as években felújították, amelynek során szép, a reneszánsz korból származó maradványok kerültek elő. A hajdani lovagvár a megye egyik kedvelt kirándulóhelye. A várban állandó kiállítás látható a Keleti- Mecsek érdekességekben és ritkaságokban gazdag növény- és állatvilágából. A vár alatti völgyben táborozási lehetőségek vannak. Itt található a Máré csárda, és szemben kempingezési lehetőséget egy holland tulajdonos biztosít a Máré Vára Kft keretein belül.
A várból több irányba induló turistautak mentén látható: római őrtoronyra emlékeztető Cigány-hegyi kilátó; Pásztor forrás; Pusztabányai vadászház; rekonstruált üveghuta. A falutól Komló irányába tábla jelzi az utat: személygépkocsival is megközelíthető. A falu közepén levő egyedi mikroklímájú völgyben található a katolikus templom Szent- kúttal és Kálváriával.
A többségben katolikus vallású falu temploma egy 1859-ben épült fakápolna helyén áll. Akkortájt a szeptember 8-i kisasszonynapi búcsúra olyan sokan jöttek a faluba, hogy egy évtizeden belül, 1867-ben megépült az első kőtemplom, s évről évre sok zarándok keresi fel.
forrás: www.magyaregregy.hu
Hajnali éjszakában indultam útnak, hogy a várható nagy hőség előtt minél több km-t tudjak magam mögött. 7 óra előtt már Mánfa központjában voltam. Megnéztem a szép régi temetőt, majd a falu szélén az Árpádkori templomot, a Melegmányi-völgy torkolatában.
Emlékezetes hely ez számomra hiszen közel negyedszázada itt volt a túravezetői-vizsgatúrám. Most már biztonságosabban mozgok a természetben de azért ha egyedül megyek mindig nagyobb az izgalom.
A 66-os út szélén elsétáltam a Kőlyuk vendéglőig és itt tértem rá a piros sávra. A domboldal bozótos emelkedője nem hosszú, és gyorsan az erdőben voltam. A reggeli napfényben és csendben nagyon szép volt az erdő. Aztán egyszer csak elfogytak a jelek és a GPS térerőm is. Mentem csak úgy megérzésből, amerre az út vezetett. Erdő ritkítás van a térségben melynek a jelzések egy része is áldozatul esett , és ott jártamkor még sok fa volt keresztben az úton. Kb. egy km után megjöttek a jelzések is, és egészen Sikondáig nem volt gond. Ez a kis település Komló része, sosem jártam még itt így most körbejártam, tetszett.
A kivezető út végén csalóka az útvonal vezetése, nem szabad bemenni az út folytatásában lévő oktatóközpont területére, hanem balról kell kerülni a tanösvényen. Ezt én később vettem észre így bementem de van egy kis híd amin ki lehet jönni a területről, egy ott dolgozó úr készséggel útbaigazított.
Az erdei ösvényen újabb emelkedő várt rám, a tetején , kiérve az erdőből egy szép nagy tölgy áll, az alatta lévő szemétmennyiség alapján ez kedvelt kirándulóhely lehet.
Sosem értettem, hogy miért gondolják azt egyes emberek, hogy az üvegek és sörös dobozok elégnek vagy arra gondoltak, hogy valaki majd kimegy utánuk és összeszedi a szemetet?
A dombháton egy régi, jelenleg már csonka kereszt áll, az új tábla viszont jelzi, hogy van akinek így is fontos ez a hely.
A távolban Komló lakótelepei látszanak, a jelzés pedig teljesen elfogyott. Itt most teljesen GPS alapján haladtam, hála a nyílt terepnek.
Mecsekfalú szintén Komlóhoz tartozik, a kis település szép, rendezett, a házak is érdekesek, a templom környezete védett. Áthaladva rajta újra nyílt, vagy bokros terepen vezet tovább az út Mecsekjánosi felé, jelzést azóta sem láttam de szemetet annál többet. A táj és a kilátás a Keleti Mecsek felé szép lenne a lehangoló kupacok nélkül.
A pecsételő helyet rejtő faluba egy aszfaltos úton ereszkedek le, már nagyon meleg van.
A legjobbkor jött szembe balról a Piros Betli Söröző – kellemes , kedves kis hely, néhány helybéli jött – ment. Az érkezők bemutatkoztak nekem, ez furcsa volt de látszott, hogy itt mindenki ismeri a másikat. Szikár idős és kevésbé idős férfiak, dologidőben csendesen ültek poharuk mellett – 2009 Komló. Igaz én meg dologidőben túráztam. A pultos hölgy készségesen pecsételt a DDP füzetembe céges pecséttel, mint mondta, rendszeresen oda járnak a túrázók mivel a Tacsi-ételbár napközben zárva van.
Én javaslom, hogy ide térjetek be a pecsétért. A hivatalos pecsételő hely néhány percre van innen, ott ahol az út a vasutat keresztezi. Zárva találtam. Viszont megjöttek a jelek!
Siófoktól Mecseknádasdig jártam eddig a DDP-n és egyértelműen ez a szakasz volt jelzésileg a leggyengébb.
A település szintén Komló része, a kivezető út mellett a jobb oldalon egy szép nagy Lenin szobor áll egy cég telephelyén, a tulaj készségesen megengedte, hogy bemenjek és lefényképezzem. Mondta is, hogy 50 évig senki rá nem nézett, mostanában lett népszerű.
Szép hosszú aszfaltozás következett, untam is rendesen, viszont a végén ott áll az egykori Jánosi-kastély. Az 1900-ban épült kastélyt nagy park övezi, elhagyatottnak látszik az egész, később itthon nyomoztam utána , nem is védett az épület és eladó, mindenestől 95 mFt. Szerintem megéri.
Hamarosan elhagytam az aszfaltot és egy kis emelkedő után füves dombháton áthaladva gyorsan elértem az erdőt. Ez már tetszett, árnyas öreg tölgyerdő, rengeteg szúrós csodabogyó, jól követhető jelzések, gombák, virágok, őzek egy kedves kis erdei házikó, csobogó patak az út vége felé.
Megérkeztem a Várvölgy bejáratához. Itt terveztem befejezni a túrát, de nagyon korán ideértem, a közlekedés errefelé nem túl sűrű így még rátettem kb. 3 km-t és begyalogoltam Magyaregregy központjába. Délután 1 óra volt, és már előttem gyöngyözött a korsó, a több mint 30 fok feletti hőségben, 20 km-rel a lábaimban, - és ebben sok aszfalt is volt – elég volt.
Csak akkor mozdultam ha a poharamat kellett újra tölteni, és türelmesen kivártam a buszt.
Szép hely ez a Magyaregregy !
Pécsen átszállva 17-órakor már otthon is voltam.
MÁNFA:
A település megközelíthető a 66. számú úton Pécs, vagy hangulatos szerpentinen Komló felől.
Mánfa már az Árpád korban is önálló település volt. A jelenlegi Mánfa és Pécsbudafa egyesítéséből keletkezett. Lakói évszázadok óta főként bányászatból éltek. Először a falu határában lévő jól faragható homokkövet fejtették, majd a környék szénbányái adtak munkát. Középkori temploma nemcsak a megye, hanem az ország egyik legismertebb műemléke is. Kítűnő akusztikáját már számos hangverseny bizonyítja. Az Árpád-kori templomtól délre elterülő ritka növényekben gazdag Melgmányi-völgy természeti védettség alatt álló terület, ezért és a környező hegyek túraútvonalai miatt is egyre több turista keresi fel ezt a települést. A közeli Vágotpuszta csak gyalogosan közelíthető meg.
Még kedvelt kirándulóhely a szintén országos természetvédelmi védettség alatt lévő Gyula - forrás és a Kőlyuk - barlang.
Árpád-kori templom - Mánfa
A XII. században épült román stílusú kis templomot a XII. század végén bővítették, majd a XIV. században átalakították. Berendezése a későbbi korok stílusjegyeit is őrzi.
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom festői völgyben, a településtől nyugatra található. A XII. században épült az eredeti, kis méretű, egyhajós, félköríves szentélyű templom, déli oldalán rézsűs kapu felett három ablakkal. Először a XII. század végén bővíthették. Ekkor a félköríves apszis helyett négyzetes szentélyt építettek, a nyugati oldalon tornyot emeltek. A XIV. században újból átalakították, és közel kétszeresére növelték a belső terét, kívülről támpilléres fallal zárva le. A templom a török hódoltság alatt is éppen maradt.
A 13. sz.-ban állított román stílusú bájos torony aszimmetrikusan áll a nyugati homlokzat előtt.
A templomot a 15. sz.-ban bővítették, ekkor készült a kőkeretes csúcsíves kapu és a támpillérek. Többször renoválták.
A templom előtt három, kb. 200 éves védett ezüsthársfa áll.
A monda szerint a török időkben elpusztult falu távolabb épült újjá.
A régi templomot benőtte az erdő, helyét senki sem ismerte.
Egyszer egy pásztor a völgyben legeltette teheneit és észrevette, hogy eltűnt a bika a csorda mellől. Hirtelen harangszót hallott, és ahogy a hang irányába indult, megtalálta a folyondárokba gabalyodott állatot, amely az elhagyott régi templom harangjának a kötelét rángatta. A pásztor elújságolta a hírt a faluban. Másnap aki csak tehette, mind ott volt a faluból, megtisztították a templomot és környékét.
Ma is ott áll magányosan, letűnt századok tanújaként.
forrás: www.manfa.hu, www.geocaching.hu
SIKONDA:
Sikonda Komlótól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. Közigazgatásilag Komlóhoz tartozik. Sikonda nevét 1797-ben készült térképen lehet először olvasni, a pécsi székesegyházi uradalom Mánfához tartozó birtokterület neveként.
Sikonda nem oly régre visszanyúló története szorosan összefonódik Komló és ezzel együtt a szénbányászat fejlődésével. A kőszén utáni kutatás során 1928-ban váratlanul kb. 500 méter mélyről melegforrás vize tört fel 1500 liter hozammal, 17 méter magasságba. 1928 közepén már elkészül az első fürdő.
1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította. 1930-ban pedig átadják a 35 szobás gyógyszállót, majd pedig az új medencét. Dr. Ángyán János belgyógyászprofesszor a termálvizet lítium tartalmánál fogva alkalmasnak találta gyomor- és bélpanaszok kezelésére, ivókúra formájában. Így 1929-ben megépül az üdítő ásványvizet palackozó helyiség is.
1933-ban Sikonda-fürdő megkapja a gyógyfürdő jelleget, jogosulttá válik a Sikonda-gyógyfürdő elnevezésére.
forrás: www.komlo.hu
MECSEKFALU:
Egy alig pár száz lelkes kitelepülés életében - különösen, ha az ott lakók többsége vallásos - igen fontos a templom története - mert az sokmindent elárul. Így van ez a ma Komló részeként nyilvántartott Mecsekfalu esetében is.
Ha a városból idevezető út nem az egyetlen megközelítési lehetőség lenne, az idelátogatók - körülnézve a településen - biztosan nem gondolnák, hogy egy város egyik településrészén járnak, mert itt szinte minden olyan falusias, mint évtizedekkel ezelőtt. Kivéve persze az infrastruktúrát, no meg a porták kinézetét! Mert Mecsekfalun látszik, hogy minden portának, de az egész településnek igazi gazdája van. Ugyanez vonatkozik a 150 éves templomra is.
forrás: www.helyilapok.hu
MECSEKJÁNOSI:
A mai Komló helyén már több mint két évezreddel ezelőtt is éltek emberek, Komló igazi történelme mégsem hosszabb százötven évnél.
A vigasztalanul elmerült századokból alig egy-egy írásos emlék vagy rom emelkedik ki.
A mecsekjánosi vasúti rakodó alapozásánál római kori épületmaradványok kerültek elő, ezek a komlói település legrégibb nyomai. Mi vonzhatta ide a rómaiakat? Talán biztonsági okok, az ellenség nehezen közelíthette meg a védett patakvölgyet. A romok feltárását elkezdték, aztán abbahagyták, a szóbeszéd szerint az egyik városi vezető túl erélyesen udvarolt az ásatást irányító történésznőnek, és ez megsértődve elment. A valódi ok, sajnos, prózaibb és szomorúbb: a tanács nem tudta előteremteni a pénzt a munka folytatásához, a romok ma is úgy állnak, ahogy találták őket.
Néhány évszázadnyi csönd következik, majd 1256-ban egy oklevélben először írják le Komló falu nevét — erről csak másolat maradt fenn, Jánosi Vidol eladta itteni birtokrészét a pécsi káptalannak.
A környék a török idők után került a gróf Traun család birtokába, a kamara akkor egész Komló haszonvételi értékét 1244 forintra becsülte.
forrás: www-komloinfo.hu
MAGYAREGREGY:
A község a Mecsek hegység keleti részén fekszik, a megyeszékhelytől 30 km-re. Vasútvonala nincs. Megközelítése csak közúton, Komló vagy a Tolna megyei Bonyhád felől lehetséges. A kanyargós út az ország egyik legszebb vidékén vezeti az utazót.
A falu neve az éger fanév "gy" képzős alakjából származik. Jelentése: égerfákkal benőtt hely. A jó levegőjű község a Mecsek hegység keleti részén, csodálatos környezettel várja a látogatókat. A Magyaregregy és Zobákpuszta közötti rész nagyrészt természetvédelmi terület, amelynek jellegzetes növénye a bazsarózsa és a lapulevél. A falu méltán pályázhatna a Baranya megye leggyönyörűbb környezetében fekvő helysége címre.
A környék már a rómaiak idejében is lakott volt. A régészek a Várdombon III. századból származó leleteket tártak fel. A középkorban itt működött a Szent Margit kolostor. 1554-ben már Egregy néven említik. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott helynek számított. Viszonylag későn, csak a 18. század végén, a 19. század elején költöztek ide németek. A század közepére már a lakosság majd harmadát tették ki a németek. 1930-ban viszont 1230 magyar, 28 német, 2 szláv és egyéb anyanyelvű lakosa volt. Az I. világháborúban 38, a II-ban 16 hősi halottja volt a falunak. 1956-ban a forradalom áldozata 2 fő, miután az orosz csapatok ágyúzták a várat. 1951-ig körjegyzőség székhelye volt a falu. Kárász és Vékény községek tartoznak hozzá. A falu határai Kárász, Bikal, Kisbattyán, Kisvaszar, Hosszúhetény, Komló és Szalatnak településekig terjednek. Főutcája az úgynevezett Magyaregregyi völgységben húzódik, beépítettségére a szétszórt elrendezés jellemző, sok kis utcával. Legnagyobb lélekszáma 1970-ben meghaladta az 1400 főt. Az itt lakók jó része akkor a komlói bányákban és a hozzá tartozó üzemekben talált munkalehetőséget, és sokan be is költöztek a közeli Komlóra. A hetvenes években megvásárolták a vendéglős és mészáros mesterséget űző Arnold családtól az addigi kocsmaépületet és 1984-ben felújították. Azóta a község színvonalas művelődési házaként funkcionál. Ebben az épületben a falu könyvtára is. 1985-ben Csernavölgyi Endréné tanítónő vezetésével létrehozott, a Rákóczi út 57. szám alatti falumúzeumban, állandó kiállítás keretében a Magyaregregyre jellemző mezőgazdasági, háztartási eszközök, szobaberendezés és iskolatörténeti emlékek láthatók, itt található a Mészárszék múzeum is.
A látnivalók közül elsőként Máré várát kell említeni. A vár a XIII. században épült gótikus stílusban, majd a XVI. században reneszánsz stílusban újjáépítették, az 1960-as években pedig felújították Egy valamikori őrtorony helyén épült. Károly Róbert adományozta egy dicső vitéznek jutalmul. A török hódoltság idején a várat elfoglalták az oszmán csapatok: az ütközet során a vár leégett. Mivel hadászatilag romjaiban is jelentős volt, a törökök később őrséget állomásoztattak benne. Ezután négyszáz éven át gazdátlanul állt, de a már-már teljesen elpusztult várat
az 1960-as években felújították, amelynek során szép, a reneszánsz korból származó maradványok kerültek elő. A hajdani lovagvár a megye egyik kedvelt kirándulóhelye. A várban állandó kiállítás látható a Keleti- Mecsek érdekességekben és ritkaságokban gazdag növény- és állatvilágából. A vár alatti völgyben táborozási lehetőségek vannak. Itt található a Máré csárda, és szemben kempingezési lehetőséget egy holland tulajdonos biztosít a Máré Vára Kft keretein belül.
A várból több irányba induló turistautak mentén látható: római őrtoronyra emlékeztető Cigány-hegyi kilátó; Pásztor forrás; Pusztabányai vadászház; rekonstruált üveghuta. A falutól Komló irányába tábla jelzi az utat: személygépkocsival is megközelíthető. A falu közepén levő egyedi mikroklímájú völgyben található a katolikus templom Szent- kúttal és Kálváriával.
A többségben katolikus vallású falu temploma egy 1859-ben épült fakápolna helyén áll. Akkortájt a szeptember 8-i kisasszonynapi búcsúra olyan sokan jöttek a faluba, hogy egy évtizeden belül, 1867-ben megépült az első kőtemplom, s évről évre sok zarándok keresi fel.
forrás: www.magyaregregy.hu
 |
| DDP Mánfa - Sikonda - Mecsekfalu - Mecsekjánosi - Magyaregregy |