Korán keltem és ez megnehezítette a jó hangulatom gyors kialakulását, hajnali 4-kor még  igen sötét van.  Vonattal 1/2 8-ra értem Mőcsénybe ,  a DDP fórumból már tudtam , hogy a régi pecsételőhely a vasútállomáson már megszünt mivel az állomással együtt felszámolták.
A vasúttól nagyon jól jelzett út vezet a falu központjába a Szélkakas  Sörözőhöz, piros négyzet. Itt található az eddigi legszebb DDP pecsét, eredeti , autómata, és piros a lenyomata. Benyomtam még egy kávét is, körbefényképeztem a falut és visszatértem a pirosomhoz.
Előre kell bocsátanom, hogy 300 km már mögöttem van ezen az útvonalon de ami itt várt rám az meglepett mert nem ismertem eddig a Völgységet.
Kitűnően jelzett, nagyon jól járható  túristaút teljes hosszúságban,  volt itt erdő, mező, óriás tölgyekkel és  halványlila őszi kikerics. Volt itt tó, patak és forrás kristálytiszta hidegvízzel. Találkoztam bárány és kecskenyájjal, rókával, őzzel és kígyóval, felettem réti sas (?) körözött ,  hallottam szarvasbőgést és kürtszót a vadászoktól a teríték mellett. Áthaladtam hatalmas szőlő ültetvényen ahol szüreteltek és megengedték a kóstolást. (Balról rózsaszín és nagyon édes aprószemű, jobbról fehér, nagyszemű enyhén savanykás, muskotályos :-)  Láttam középkori templom és várromokat , szép falusi feszületeket és szobrokat. Láttam kihalóban lévő kis eldugott falut és viruló jólétet sugárzó, mégis rendezett és izléses települést. Találkoztam kedves emberekkel , a füzetembe készségesen pecsételő  polgármesteri  hívatali dolgozókkal , magyarúl törve beszélő sváb nénikével. Jártam erdei mélyutakon és magasba törő kilátón  ahova  remegő lábakkal de felmásztam,. és végül  ezen a túrán is találkoztam a gyöngyöző , habzó korsóval.
Mindezt a képeken is láthatjátok. 
Szép ez a túraszakasz, de kell hozzá a jó idő!

MŐCSÉNY:
Mőcsény a Völgység kisebb falvai közé tartozott. A Batthyányi család birtokolta, és szintén németek lakták. A Batthyányiaknak Tolnában nem sok birtokuk volt, azok is mind távol a megye északi sarkában. Mőcsény ebből a szempontból különlegességnek számított, egyebekben viszont nem különbözött a környék német településeitől. Szép fekvésű temploma 1767-ben lett kész. Körülötte van a temető is, ami a barokk időkben már ritkábban alkalmazott megoldás volt.

Német ajkú lakosai valamikor híres szarvasmarha-tenyésztők voltak, olyan szép bikaistállót építettek, hogy a környékbeliek mőcsényi gimnáziumnak csúfolták (téesz-irodává építették át). Mőcsényhez tartozik a 2 kilométerre lévő Palatinca.

ZSIBRIK:
A korábban önálló és Baranya megyéhez tartozó falu ma Mőcsény része, s így Tolnához került. A 6-os számú főközlekedési úttól mintegy 5 km-re egy festői völgyben helyezkedik el.
Zsibrik az egyik legszomorúbb sorsú település a Völgységben. Mindig is a kisebbek közé tartozott, de azért volt annyira életerős, hogy 1823-ra tisztes templomot emeltek az itteniek. A kitelepítések után ez a település is sorvadásnak indult. Zsibriknek csupán 6 lakosa van!
A református egyház rehabilitációs központot telepített itt. Megvalósításához 10 kis parasztházat vásároltak a hozzájuk tartozó összesen mintegy 7 hold földterülettel együtt.
Az alapítvány neve: Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány (KIMMTA)

ÓFALU:
A  különleges természeti szépségét a települést övező szelíd domboldalak, karéjban elhelyezkedő, egymásra torlódó dombhátak koszorúja adja. A magaslatokon dolgozó szántó-vető nemcsak az otthoniakkal marad látótávolságban, egy-egy pihenésnyi szünetben az egész települést átfoghatja tekintetével. A falu utcáin sétálók közös élménye a természet karnyújtásnyi közelsége: bármely égtáj felé fordulva hízelkedő domboldalak ölelését érzi az itt lakó. A természet játékos ajándéka a környék: olykor mintha a háztetőn hajtana végig a háttérdomboldalban kocsikázó szomszéd. Egy másik magaslaton a temető emelkedik a házak fölé: itt még a halál sem a szokott kíméletlenséggel szólítja el a távozót, a mindenhonnan látható domboldalon meghitt közelségben maradhat ő az itt maradókkal. Ez a körbezártság mégsem nyomasztó: a meredek oldalakon felfutó tekintet a táguló tér élményét nyújtja kárpótlásként. A meredek utak mentén öreg pincék beszélgetésre invitálnak, még feljebb elvezetnek a közeli erdőkig, a kirándulások élményét ígérve.

A települést először 1426-ban említik írásos források - már ezen a néven. A török hódoltság idején kipusztult. 1740 után népesítette be új birtokosa, a bonyhádi Perczel család. 1760 körül német üvegkészítők kerültek ide, működésük itt is rövid ideig tartott. Néveredetének magyarázata utal a török utáni elnéptelenedésre: a hagyomány szerint a török háborúk után visszatérő emberek meglátván elpusztult községüket, így kiáltottak: "Ó,falu!" - és így született a falu neve. A környékbeliek "Hechentappernak" bozóttaposónak nevezték az ófalusiakat, akik jó utak hiányában sokáig csak árkon-bokron át jutottak ki gyönyörű völgyükből - talán ez mentette meg őket a II. világháború utáni kitelepítéstől.

Eszterpuszta

 Szerény toronyrom áll az Ófalu és Cikó közti, csupán egy-két házból álló Eszterpusztán, közel a baranyai határhoz. Genthon szerint XV. századi templom maradványa lehet. Nagy valószínűséggel azonban a templom korábbi. A templom a középkori Eszter -vagy más néven Östör- falu plébániatemploma lehetett. Eszter történetéről keveset tudunk. Azt tudjuk hódoltság korabeli, 1550 körüli magyar adóösszeírásokból, hogy a pécsi püspökséghez és káptalanhoz tartozott. Mindig is a környék kisebb falvai közé tartozhatott.

MECSEKNÁDASD:
Mecseknádasd Baranya megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén található majd 2000 fős község, mely lélekszámát tekintve az aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. A megye vasúthálózata messze elkerüli, de a közúti megközelíthetősége kitűnő.
A hegyek közt eredő, régebben mindig bővizű Öreg- vagy Rák-patak (ma: Réka-patak) a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területekkel volt körülvéve. Erre utal, hogy a települést a legkorábbi okmányokban is e környezeti jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. Nádasd falu középkori elnevezései különféle okiratokban: Nadas, Nadasth, Nadosth.

Schlossberg Templomrom

A falu mellett elhelyezkedő domb - Schlossberg, vagyis Várhegy - tetején a XIV. században háromhajós templom épült, melynek nyugati homlokzata elé még ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek. A törökök ennek a templomnak az átépítésével alakították ki a várukat. A főhajót és a mellékhajót elválasztó pillérek vonalában emelt fallal három szakaszra osztották a hosszházat, és a déli mellékhajó alá boltozott pincéket ástak. A törökök kiűzése után a romos falak még sokáig álltak, feltárásukat 1973-80 között végezték el. A templom körítőfalának keleti oldalán előkerült egy kisebb torony maradványa is, mely valószínűleg a kaput védte. A déli oldalon a körítőfal nyomvonalának folytatásában palánkfalra utaló cölöplyukak is előkerültek. A jelenleg a gótikus templom maradványait láthatjuk, a török kori átépítések nyomaival.

Schlossberg tanösvény és kilátó

A település 2002-2006 közötti, nagyszabású beruházásainak egyike a Várhegy tereprendezése, melynek során rendbe tették a romok környezetét, tanösvényt, pihenő- és tűzrakóhelyeket alakítottak ki, és kilátót emeltek. Ha a kilátótól, a Török-kutat érintve tovább haladunk a piros jelzés mentén, akkor az egykori püspöki arborétumhoz tartozó, tölgyfalevél alakú tavacskánál, a Bagoly csárda mellett érünk ki a főűtra.

---

DDP Mõcsény - Zsibrik - Ófalu - Mecseknádasd