Érdekes, és egy kicsit furcsa érzés tudni, hogy egy viszonylag hosszú túramozgalomból már csak egy túranap van vissza. Így voltam én is a DDP-vel eddig a napig. 2006-ban koratavasszal kezdtem és bizony lassan fogytak a km-ek. Sok minden befolyásolta a döntésemet, hogy elinduljak ezen a szép nyárias napon, a teljesség igénye nélkül talán a legfontosabb az volt, hogy így én is bekapcsolódhattam az Európai Autómentes Nap programjába. Ha csak annyira is, hogy a forgalmi engedély felmutatásával ingyen utazhattam el a lakhelyemtől  legtávolabb lévő DDP szakaszra. Az időjárás is nagyon fontos errefelé hiszen a Bartina és környéke az ország egyik legsárosabb része tud lenni. Aztán egyéb szubjektív okok is segítettek a döntésben így aztán 2009. szeptember 22.-én  hajnalban elindultam  és Mőcsényig vonatoztam.
Talán felesleges mondanom, hogy a MÁV illetékesei nem is tudtak arról, hogy milyen kedvezmény van ezen a napon, így aztán voltak problémáim de megoldottam. Nem csoda, hogy ott tart a MÁV ahol tart, ilyen emberekkel.

A vonatból szép napkeltét láttam a párás dombok felett.

Miközben a Mőcsényi vasúti alagút elnyelte a vonatomat azon gondolkodtam, jó lenne vonatnak lenni akkor én is átmehetnék a hegy alatt, az alagúton de aztán befejeztem a pöfögést és nekiindultam a hegynek. Kellemes , elég forgalmas aszfalt  és felfelé lejt, a Szálkai elágazó után már jóval kisebb a forgalom.  A fák között itt-ott már látszik a tó, kellemes a séta a reggeli napsütésben , forgalom alig zavar. Néhány helyen könnyen le lehet menni a tópartra, meg is tettem. Néhány vízi madár és néhány horgász  látszik csak itt ott a vízparton.  Útközben megkerestem egy könnyű geoládát a GCSZIL-t.  Pár méter az út szélétől.

A távolban egy-egy kanyarban már látszik Szálka templomának tornya, 9-óra előtt már ott voltam a szép szarvas-szobornál. Fotózás  után a bélyegző helyet kerestem meg, nem a HOROG hanem a TRÓFEA Sörözőben található!  Bélyegzőpárna kell. Udvarias kiszolgálás, jó kávé, szép lenyomatú rendes DDP pecsét. Szálkán tovább sétálva a műemlék templom, feszületek, szobrok, és nagyon szép sváb stílusú hosszú tornácos  lakóépületek mellett visz az út. Szép, rendezett falu.
A településen kívül van még egy kisebb horgásztó és hamarosan elérjük az erdő szélét.

A DDP egyik leghosszabb erdei szakasza következett ezután. Kis erdészház, nagy erdészház, öreg tölgyek, fenyők , majd szép vegyes bükkös és tölgyes erdő következett. GPS térerőm elfogyott, térképem nem volt, jelzések viszont annál inkább! Az egész szakaszról elmondhatom, hogy jól jelzett az útvonal, talán a Szekszárd előtti szőlőhegyen kell jobban figyelni mert sok a kanyar. Az erdőben őzek, szarvasok, mókusok sokasága zavarta meg csendes vándorlásomat, rengeteg volt a csodabogyó  és sok, számomra ismeretlen gombát is láttam. Az út enyhén szinte észrevehetetlenül emelkedik, csak a végén amikor elérjük a hegytetőt van egy picit húzósabb szakasz de az sem veszélyes. Az erdőszélen összefut a kék, sárga és az én piros jelzésem. Itt a tetőn már meleg van, szépen süt a nap elő is kerestem a kalapomat. GPS is észhez tért, itt néha ránéztem, mert lassan feltünedezett a szekszárdi borvidék és a szőlők között sokat kellett kanyarogni. Több helyen szüreteltek. A távolban a város már jól látszott, néha eltűnt egy-egy facsoport mögött aztán mindig közelebb került elő. Érdekes mélyen bevágódó horhós úton érkezünk  le a domb aljába Szekszárd szélére. Éppen csak annyira érintjük, hogy keresztezzük az utat, aztán szaladok egy kicsit a szabadon lévő kecskék által kergetve a közelben szemlélődő gyerekek nagy örömére , majd újra kezdődik a szőlőhegy a másik oldalon.

Na ez megizzasztott, igaz utam vége felé jártam már, meleg is volt de azért csak sikerült feljutnom a kilátódombra. Szép a kilátás, a kilátóból még megmaradt amit nem értek el a fémgyűjtők, a kálvária kereszt is szép ahol nem takarják mobil tornyok , a levezető erdei út is szép vannak padok, pihenőhelyek,  szemét hegyek stb. Az erdei lépcsőkön majd egy sikátor kőlépcsőin pillanatok alatt Szekszárd központjába értem.

A városközpont is szép, érdemes nyitott szemmel járni, rengeteg a műemlék, kicsi kitérővel célszerű felmenni a Megyeháza udvarába is körülnézni. Sok a szobor az út mellett, szép árnyas platánsor vezette lépteimet  no meg a GPS, hogy végre megtaláljam az autóbusz pályaudvart.

Megtaláltam és 13 óra 44 perckor az elővételi pénztárnál a kedves hölgy bepecsételte a füzetembe az utolsó még üres kockába a Gemenc Volán céges pecsétjét.

Az utca másik oldalán van a vasútállomás, átsétáltam, ittam egy sört, nézegettem a füzetet.   Megtelt. Most akkor merre tovább?

A vonatból szép napnyugtát láttam a párás dombok felett.

Utóirat:  A teljesítési sorszámom 35-ös

---

Szálka:

A település már a pécsváradi apátság alapítólevelében is szerepel. Mai nevét 1910-ben kapta. Bár korábban sokan elvándoroltak innen, az utóbbi években egyre többen keresik fel akár egy rövid hétvégi, vagy hosszabb ideig tartó pihenésre.
A helyi gazdasági élet egyik pillére a szőlőtermesztés, bortermelés. A 19. század végén ez a pillér alaposan megingott, mert a híres szekszárdi szőlővidéket sem kímélte a filoxéra. Érdekesség: az újratelepítéskor a gazdák fehércseresznye oltványokat kaptak ajándékba - és ezek némelyike a mai napig is mememtóként áll a modern szőlőültetvények szélén.
A falu jólétének másik alapja a turizmus, különösen a horgászatra és a vadászatra alapozva. Ez utóbbi nem újkeletű: a környék erdeiben 1891-ben lőtték azt a nevezetes szarvasbikát, amelynek agancsa 60 évig világcsúcstartó volt.  Jelenleg számos vendéglátó-egység és színvonalas szálláshely szolgálja az igényes közönséget.

Szálkai-tó:
A Lajvér-patak medrébe került völgyzáró gát által mesterségesen létrehozott tó 57 hektár vízfelülettel rendelkezik, mintegy 3 millió köbméternyi tiszta, ma is szinte ivóvíz minőségű víztömeggel. Igen intenzíven halasított

Szekszárd:
Szekszárd - a 38 000 lakosú dél-dunántúli városkát hét, szőlőkertekkel teli, kiváló borokat adó domb határolja. A romantikus hangulatú kisváros a Mezőföld, a Sárköz és a Dunántúli-dombság találkozásánál fekszik.
Tolna megye megyeszékhelyének, Szekszárdnak igen gazdag a kultúrája, a város nevét hallva mégis mindenkinek a tüzes szekszárdi borok jutnak eszébe. Valóban, a szekszárdi borvidék hazánk egyik legrégebbi bortermelő vidéke, szőlő- és borkultúrájának gyökerei egészen a kelta időkig nyúlnak vissza. Alisca, azaz Szekszárd ősi neve is kelta eredetű.
Az ősidők óta tartó borgazdálkodásra utalnak az ásatások során előbukkanó leletek is. 1845-ben egy 110 mázsás szarkofágot találtak, melynek egyik oldalát egy kettős kehelyből ágazó termő szőlőtő díszíti. A díszes szarkofágban egy üveg 3. századból való bort találtak. A kőkoporsóban lelt áldozati üvegkehely ógörög felirata is a bor jótékony hatását ismerteti: "Áldozz a pásztornak, igyál, s élni fogsz!"
A napsütötte, lankás domboldalak völgyeiben termő szőlőkertek lédús gyümölcseiből lágy, harmonikus fehérborokat, és mély színű, testes vörösborokat érlelnek a borosgazdák. Érdemes felkeresni a helyi borospincéket, ahol a szekszárdi gazdák hangulatos borkóstolókkal várják vendégeiket!
Kirándulásunk alkalmával kóstoljunk bele a helyi gasztronómiába! Bátran ajánljuk a híres bortermő táj konyhájából a fenséges ízű, szekszárdi vörösborban pácolt kacsát! Jó étvágyat Szekszárdhoz!
Szekszárdot 1015-ben említik először. Neve egyes feltevések szerint I. Béla királyra utal, aki barna bőrű és kopasz volt (régi magyar nyelven: szög és szár, 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak.) 1061-ben ő alapította a bencés apátságot, itt is temették el.
Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott.
A török időkben Szekszárd sokat szenvedett kolostora elpusztult, de újjáépítették és a város is újra benépesült. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot.
A 18. században fontos változások történtek, Szekszárd megyeszékhellyé vált, céhek alakultak, az apátságot megszüntették, és címert is kapott a város. 1794-ben egy nagy tűzvész veti vissza kis időre a fejlődést, ami a 19. századra újra megindul. Ekkor épülnek fel nagy középületei, a városháza, a megyeháza, több templom. Kórház is épült. Ekkor már 14 000-en lakják a várost. 1905-ben rendezett tanácsú város lett.

Kilátó:
Az Alföld Dunán túl nyúló síkja, a Mezőföld legdélibb nyúlványa és a Szekszárdi-dombság találkozásánál épült a Bartina hegyen a kilátó, amelyről valóban remek panoráma nyílik. Maga a kilátó környéke kissé eklektikus, az ott található három különböző jellegű alkotás miatt.
Legszembetűnőbb a szobor, azaz a Szőlő-kilátó Kiss István (Biharillye, 1927. június 8. - Budapest, 1997. december 29) szobrászművész alkotása. Mesterei Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pátzay Pál voltak.
1983-ban állították fel a város címerének jelképeiből felépített kilátó kompozíciót. A város lakói által a szobornak vegyes érzelmű fogadtatásában jelentős része volt annak, hogy az alkotás szőlőlevelein feltüntették a város akkori tanácsi hivatalnokainak nevét. A talapzat apszisaiba elképzelt várostörténeti domborművek soha meg nem valósulásában ez is közrejátszhatott, így a funkciójának kiválóan megfelelő alkotás befejezetlen maradt. A nevesített szőlőleveleket azóta jórészt eltávolították, így egy picit még csonkább az alkotás.
Itt található még a kálvária. A szobrok klasszicizáló késő barokk stílusban a XVIII. század végén készültek.
És sajnos itt találhatók korunk vivmányai is, az acélszerkezetes rádiótornyok, meglehetősen elcsúfítva a környéket.

Forrás: geocaching.hu

---

DDP Mõcsény - Szálka - Szekszárd