Fejérkőtől Tündérvölgyig 
Szólád - Nezde - Almán-tető - Csillagó - Kötcse
Kopjafa-avatás

   
 
12 km   290 m
2009.10.03.
A túramozgalom előző túraszakaszát  beugróként  én vezettem. Most csak mint résztvevő voltam jelen a "hatalmas tömegben" - ugyanis 80-an jöttünk össze a túra végére.  Hajnalban elvonatoztam Balatonszárszóra  és ott csatlakozva a többiekhez egy nagyon szép túrán vehettem részt. Szeretem ezt a tájat , Szólád kedves falu, évtizedekig nem tudtam semmit erről a térségről , az utóbbi években viszont sokat jártam erre. Az új turistaút hálózat kialakításába is többször bekapcsolódtam, ezért is közel áll hozzám ez a táj, mely  az én elnevezésem szerint a "Somogyi-középhegység"  egyik legszebb része. 
Szólád központjából a zöld háromszög jelzésen indultunk el , de hamarosan meg is álltunk egy szép kis pincénél, ahol az Irsai Olivér nedűt vehettük magunkhoz. nagyon finom volt. Egy kis kitérőt tettünk az egykori szóládi vár hűlt helyére is ahol röviden meséltem a résztvevőknek a balatonparti földvárakról.
Tovább haladva a domb aljában gyorsan elértük Nezdét itt, csapatunk tovább szaporodott. A szépen kialakított pihenőhelyen a szelid gesztenye árnyékában erőt gyűjthettünk majd felkapaszkodtunk a szoborparkon keresztűl a Somogy-megye legmagasabb dombhátára. Itt a kilátó mellett megkerestük a GCSZLD geoládát és Gyuri és Mónika segítségével útnak indítottuk egyesületünk első TB-jét. A kilátónál már vártak bennünket a terület gazdái is -  a SEFAG ZRt. ezen a területen illetékes  vezetői. Jó volt együtt látni a természetjárókat és erdészeket hiszen országunk sok részében még mindig kibékíthetetlen ellentét van köztük. A kölcsönös érdekek figyelembevételével azt hiszem eredményes lehet a kapcsolat a gazdálkodó szervezetek és az erdőket csak mint turisztikai célpontot használók között. Mi erre törekszünk és erre próbálunk mindenkit ösztönözni.
Bavallom kíváncsian vártam már, hogy a kopjafát is meglássam, két hónapja még én is azon gondolkodtam, hogy ezt a helyet valahogy méltó módon tudjuk megjelölni és ez most megtörtént.  Köszönet érte mindenkinek aki ezt munkájával lehetővé tette, külön köszönet érte Huszár Lászlónak aki kifaragta a kopjafát.
Az ünnepségünket Karsai Ilona az SZKTE elnöke nyitotta meg aki a "fő felelős" ezért a nagyszerű alkotásért, hiszen Ő szervezett le mindent. 
Versek, a kopjafa jelképeinek ismertetése, Szólád polgármesterének köszöntője , és a siófoki  Hagyományőrzők diszőrsége színesitette ezt a szép túrát. Köszönöm mindenkinek. Egy kis ismételt borozgatás , Anita pogácsáinak kóstolgatása és indúltunk tovább.
Jó volt látni a fákon az elmúlt évben általam felfestett piros rom jelzéseket, még most is szépek és jó állapotban vannak azért itt van egy kis nyoma a természetben az én munkámnak is , mintegy 18 km hosszúságban.
A Páskum - pihenőnél újra szusszantunk egyet majd megcéloztuk a Csillagó tornyát. Itt sokan felmásztak , néhányan geoládáztak az erdőben, mások begyüjtötték az FTV kódot én meg újabb süteménykóstolás nehéz feladatát vállaltam magamra.  Innen  folytattuk utunkat  Kötcse felé. A település szélén néhány szép liba ballagott el mellettünk  - libasorban - , mi pedig szintén libasorban megszálltuk ezt a nagyon érdekes és  kúriáinak bőségét tekintve nagyon értékes falut. Néhányan még elszaladtunk az Evangélikus műemlék templomot megnézni. Mellette van az iskola múzeum de azt zárva találtuk és szintén műemlék a parókia épület együttese is a templom másik oldalán.
Lassan buszunk is beérkezett és azzal utaztunk vissza Balatonszárszóra , majd onnan már a csapat szétoszlott és hazatértünk.
Nyugodtam merem mondani, hogy a Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalomnak ez a legszebb szakasza a látnivalók bőségét tekintve.
Nézzétek meg Ti is, kedves olvasók.

Szólád:

Külső Somogy északnyugati sávjában, Balatonszárszótóldélre, 46° 17’ földrajzi szélességen, Greenwichtől keletre 17° 51’ földrajzi hosszúságon fekszik. Ez a terület, mely a dunántúli dombság északkeleti része, szerkezetileg, felszínalaktanilag, éghajlati, növényzeti és talajviszonyait tekintve olyan  nagy mértékben különbözik a tőle délre eső Belső-Somogy névvel elkülönített tájegységtől, hogy önálló tájképi vonásai miatt középtájnak minősíthető. A községet közigazgatásilag északnyugatról Balatonőszöd, nyugatról Teleki, délről Kötcse, keletről Kereki, északkeletről Kőröshegy, északról Balatonszárszó határolja. A Balaton déli partszegélyétől való távolsága 3,5 km. A község belterületének a balti alapszinthez viszonyított átlagos tengerszint feletti magassága 112,5-150 méter között ingadozik, a nezdei völgytől keletre eső külterületének legmagasabb pontja 283 méter. A vizsgált mikrorégió tágabb környezetét felszínalaktanilag éles határok választják el a határoló Balaton árkától, ami Balatonboglár és Siófok között lepusztult (denudációs) lépcsőkkel érintkezik a Balatonparttal. E nagyobb régió déli határát a Kapos völgye jelöli ki, melyet keletről a Tolnai hegyhát, ettől délre a Zselic dombvidéke határol. A természetes határt nyugat felől a fonyódi térségben található Nagyberek keleti széle képezi. Ennek a nagyobb önálló területi egységnek a nagy­sága 2884 km2
.

Református templom
A mai templom 1896-ban épült. Az épület egy kisebb kert közepén áll, az utcavonalra merőleges, egytornyos, egyhajós, eklektikus teremtemplom.
Felszerelési tárgyai közül az orgonát említhetjük.

Római katolikus templom
A mai templom 1775-1782 között épült, provinciális későbarokk stílusban. Az építkezéshez a szomszédos Balatonszemes határában
lévő Mindszent kolostorrom téglaanyagát is felhasználták. A templom eredeti, 1800 körül készült berendezései a főoltár, a mellékoltár, a szószék és az orgonaszekrény.

Kilátó (Almann-tető)
Nezde falutól északi irányban Somogy megye  legmagasabb pontján felállított kilátó (316,4m), ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környékre és a Balatonra. A kilátót 2001(?)-ben állíttatta Szólád község Képviselőtestülete.

Nezde
A falu 1229-ben „Nezda" alakban fordul elő és a  székesfehérvári káptalan birtoka. A falu ismert, első okleveles említése a XIV. században, 1093-ra hamisított oklevélben fordul elő.1429-ben Telekivel határosnak említik. A XVI. századi adólajstrom Szárszó mellett sorolja fel. Az Nezde Györffy György vizsgálata szerint egy besenyő lakóhelye volt. Nezdei Besenyő Jánost 1352-től említik oklevelek A falu a török harcokban elpusztult. A település központjától 1 km-re fekvő falu, ami a mai napig lakott. Főképp nyaralók lakják, de idős emberek is élnek kint,
akik nem szívesen hagyják el a környezetet.  Biztosított a nyugodt, csendes pihenés.

A Kupa-Koppány vezér Emlékpark,
kegyhely, búcsújáró hely jellegű: a „Szkíta Golgota".  Nyugat - Keleti irányból emelkedő módon, hármas halom formájában.  Balra a Balaton panorámája, jobbra a szelíd dombokkal, sűrű  erdőkkel, gyönyörű táj bontakozik ki.  E területre, alulról felfelé, nyolc-kilenc ütemben nyolc éves periódusban kilenc emlékművet hoznak létre.
Alul Attila szobra, Csaba királyfi székely kapuja, Baján kagán köve,  Magyar táltos szobra, Koppány szobra, Babba Mária szobra,  Veronika harangláb, Kettős kereszt mellette a Mónika kilátó.  Később Szent László kiskápolna.

Pincesor
1999-ben Henry Ford díjat kapott löszfalba vájt pincék,  melyek a II. világháborúban búvóhelyként is szolgáltak. A pincék hőfoka egész évben állandó, amely így kiválóan alkalmas bor tárolására.  A pincesor a Bor, - és Balatoni Lovas Fesztivál fontos  helyszíne, ahol minden évben főzőverseny és folklór műsor  kerül megrendezésre.

Forrás: www.szolad.hu

Kötcse:

A 7-es műútról Balatonszárszónál délre letérve elfogadható minőségű bekötőúton juthatunk a Balatontól mindössze 9 kilométerre fekvő zsáktelepülésre.
A falu határában talált régészeti leletek ókori, sőt újkőkori lakott hely létezését sejtetik. Az első írásos oklevelek II. Endre korában, 1229-ben említik Keccha inferior (Alsó-Kötcse) és Keccha superior (Felső-Kötcse) néven. 1725-től Hessen tartományból evangélikus német jobbágyokat telepítettek ide. A magyar és német családok generációi valójában együtt írják Kötcse újkori történetét.
Somogy településeinek nagy részén a XVIII. században számos kisnemesi kúria épült. Különösen jellemző ez Kötcsére, ahol tizenkét kúriában laktak a kisnemesek.
Kötcse a Külső-Somogyi dombság északkeleti részén a Balatonföldvár–Andocsi-hát magaslati nyúlványán helyezkedik el egy festői völgyben. Legmagasabb pontja a Csillagó, 314 m, közelében található a 317 m magas Almán-tető, amely Somogy megye legmagasabban fekvő helye. A Szólád–Nagytoldi-völgy süllyedékében elhelyezkedő völgyközösség tagja Balatonszárszó, Őszöd, Szólád, Teleki és Nagycsepely társaságában. A község a Balaton irányában nyitott, 9 kilométer hosszú bekötőút vezet Balatonszárszóra, illetve az M7-es autópályához.
Lakóinak száma 553 (2006. október 31-i adat). A község összterülete 1807 hektár, ebből belterület 187 hektár. A fő megélhetési forrás a mezőgazdaság, a határ jelentős részét a balatonszárszói „Szőlőskert” és a kapolyi „Aranyeső” szövetkezetek művelik, de a Homoki-dűlőben nagy területen magánvállalkozásban biotermelést folytató mezőgazdasági üzem is működik. Az emblematikus művelési forma mégis a szőlőművelés-bortermelés. A sok kisebb szőlőbirtok mellett két jelentősebb is található a faluban, az Opperheim és a Veszprémi család pincészetei.
Kötcse Árpád-kori eredetű település, első említése egy 1229-es pannonhalmi összeírásban olvasható. A török hódoltság éveiben majdnem teljesen elpusztult, telepítése az 1700-as évek elején kezdődött meg. A dörgicsei és kisjenei Antal (Antall) család telepítő akcióinak keretében 1730-tól evangélikus és református, nagyrészt hesseni eredetű német családok érkeztek Kötcsére. A telepesek zöme először a tolnai és a baranyai német falvakban telepedett le, s hosszabb-rövidebb itt tartózkodás után ezekről a „primer” lakóhelyekről vándorolt tovább Kötcsére. (Kötcse tehát a telepítési szakirodalom szerint „szekunder” település.)
A betelepülők között a zöm északkelet-hesseni volt (keleti frankok), kisebb számuk dél-hesseni a Darmstadtól délre fekvő részekről, a klein-umstadti kerületből. A bevándorlás még sok német területről történt illetve történhetett, úgymint a Rajna nyugati partján fekvő Pfalzból, sőt valószínűleg Elzász-Lotaringiából is. Vannak adatatok arra vonatkozóan is, hogy Kötcse betelepülése egy magyarországi belső migráció következménye is lehetett. Szórványosan olyan családok is megjelennek a 18. század közepétől, akik a Batthyány-család rohonci, szalónaki vagy németújvári uradalmaiból jönnek. Az első érkezők 1730 kora tavaszán már néhány magyar családot is itt találnak, amelyek a környező községekből és feltehetően a dörgicsei Antal-birtokról költöztek ide. A betelepülő németség megalapította az evangélikus egyházközösséget.

KERBÁJT:
A kerbájt szó egy elmagyarosodott német kifejezés, eredeti hangalakja Kirchweihtag, amelynek jelentése az, hogy „a templomfelszentelés napja”. A kerbájt tehát nem más, mint egy evangélikus Erzsébet-napi búcsú, amely Kötcsén számos érdekes szokáselemmel van át meg átszõve.
A mintegy hatvan évvel ezelõtt még érvényes eredeti szokásrend szerint a fõünnep mindig november 21-re esett. Akkoriban az ünnep három napig tartott, volt kezdõestéje, elsõ napja, másnapja, s még másnapjának éjszakája is. Az egészen régi idõkben, valamikor még a 19. század végén – az utóbbi negyven évben rögzített visszaemlékezések szerint – egy teljes hétig tartott. Régen a faluban ilyenkor megállt az élet, az 1960-as években például még rövidített órákkal folyt a tanítás, volt délelõtti és délutáni istentisztelet, s az ünnep elsõ napján a délutáni istentisztelet után került sor az ünnepi felvonulásra az evangélikus parókia udvarán, helyi kifejezéssel a „placcon”. Teljesen mindegy, hogy éppen kedd volt, vagy csütörtök
A kerbájt több mint negyven éve már nem november 21-én van, hanem a november 21-hez legközelebb esõ szombaton (2006-ban történetesen november 18-án), az idõpont nem délután 3 óra, hanem délelõtt 11 után, a placcra nemcsak legények és lányok, hanem idõsebb házas emberek, házaspárok is vonulnak, sõt ezek vannak többen, miután a faluban a fiatalok száma csekély. Az 1998-as 200 éves jubileum óta van ez így, amikor az ünnep nagy országos, sõt nemzetközi figyelmet kapott a sajtóban. A 200 éves jubileum napján fordult elõ elõször, hogy az idõsebb generációk is vonultak. Azóta ez a szokás folyamatos. A felvonulók jelentõs része nem is helybéli már, hanem úgynevezett „elszármazott”, a pécsi, kaposvári, fehérvári, szárszói, budapesti, siófoki, s ki tudja még milyen „kolóniák” tagjai.

A kötcsei kerbájt a vonulás körkörös zártságánál fogva leginkább a hidasi (Baranya megye) egykor létezõ felvonuláshoz hasonlít. Az ünnepkör Németországból származik, hasonlóképpen a germán törzsi hagyományok folytatása, a betelepülõ õsök hozták magukkal a 18. században. Északkelet-Hessen, ahonnan a kötcseiek nagy része származik, valaha nagyon gazdag volt ezekben az ünnepi megnyilvánulásokban. A degenfeldi grófság, vagy még korábbi nevén a Huttischer Grund, ez a Fuldától délre esõ terület valaha ünnepi rendezvények tucatjainak volt a helyszíne. Jelenleg a kerbájt ezen a vidéken már csak a történelmi forrásokban létezik, a helyiek az emlékét is elfelejtették.
         Azok, akiket érdekelnek ezek a különleges, régi dolgok, látogassanak el Kötcsére és tekintsék meg a felvonulást. A rendezõk úgy gondolják, hogy – miután ez az esemény az európai kultúrtörténelem komoly értéke – kár lenne „titokban tartani”, elzárni a világ közvéleménye elõl, s csupán helyi ügyként kezelni. Az ünnephez persze méltatlan lenne az is, ha azt idegenforgalmi programként kezelnénk, ezért szigorúan tartjuk magunkat az õsi szövegekhez, s az évszázadok óta kialakult szertartáselemekhez.

Forrás:  www.kerbajt.extra.hu

Fejérkõtõl Tündérvölgyig Kopjafa - avatás