Ez a túra útvonal már korábban  felmerült mint lehetséges célpont, ennek oka pedig az, hogy Gyulád egy kedves ismerősöm egykori lakhelye volt.  Vállalkozó szellemű túratársam nagyszülei éltek itt sok sok évvel ezelőtt. A térség Somogyban egy fehér folt  a túristatérképeken. Semmilyen út nem szerepel még a tuhun sem.  Reggel buszra szállva Vadépusztáig utaztam , és amig az ellenkező irányból megérkezett a csapat másik fele kényelmesen megszemlélhettem a 67-es út szélén álló haranglábat és keresztet. Aktív fotózásomat a szomszédos házakból kíváncsi szemek fürkészték. Egy helyi őslakos fiatalemberrel is elbeszélgettem, miután cigaretta készletemet is apasztotta, nagyjából elmondta, hogy a környékben mi merre található és a Vityapusztán beszerzett késszúrása nyomait is megszemlélhettem. Kellőképpen meg is ilyesztett és lelkemre kötötte, hogy arra ne menjek mert az ott élő kisebbségiek biztos megkéselnek. :o(
Miután túravezetőm is megérkezett,  beállítottuk a GPS-t és megkezdtük a gyaloglást . Egy régi romosodó hodály mellett elhaladva gyorsan elértük az erdő szélét , itt a fasor mellett vezető útról egy furcsa valamit láttunk a fák között. Közelebb merészkedve kiderült, hogy egy mély fedetlen kút található az erdőben a nagy semmi közepén. Talán gondos erdészek kerítették be feltűnő szalagokkal, szines fóliákkal, nehogy valaki beleessen. Ha ez a kút beszélni tudna...
Tovább sétálva Gyulád felé egyszer csak egy nagy őzlábgombát találtunk az út szélén gyorsan be is gyüjtöttük. Innen már jobban figyeltúk a fák alját és érdemes is volt rengeteg őzláb és egyéb ismeretlen gombafélét találtunk de csak a szép nagy kalapú példányokat gyüjtöttük be, mivel a többit sajnos nem ismertük. 
Gyulád helyét elérve  néhány épület romjai láthatók a fák között a Bajci-hegyen, egykori villanyoszlopok is meredeznek a fák között  az 50-es évekre jellemző tányéros - izzós közvilágítás nyomaival. A természet teljesen visszafoglalta már az egykori kis falu helyét. Még a kiindulásnál Vadépusztán mondta egy néni, hogy egy darab ház még áll. Ezt ekkor nem találtuk meg csak később. Egy régi de egész jó állapotú beton hídon is átkelve  - igaz az alatta lévő mederben nem volt víz - azon tanakodtunk, hogy merre is menjünk tovább. Egyszer csak egy jó állapotban lév de már lakatlan épületet találtunk az erdőben, ez volt az utólsónak elhagyott ház . Benéztünk az udvarára, egy cica riadtan menekült előlünk a padlásra. A kertben gondozott és már leszüretelt szőlősorok, egy almafa és sok szétszórt nem odavaló szemét jelezte az egykori civilizáció helyét.  Éppen a diófa terméseit kóstolgattuk amikor egy autó érkezett a házhoz, az egykori tulaj volt az. Ő aztán mesélt egy kicsit a régi ismerősökről majd elmondta, hogy az onnan kiinduló földutakon hova juthatunk el. Mi továbbra is Vityapuszta felé igyekeztünk. Egy enyhén emelkedő földúton értünk fel a gerincútra , az erdő szélén haladva még magunkhoz vettünk néhány őzláb gombát de már bajban voltunk mert nem volt hova eltenni.  Csak nagyjából tudtuk, hogy vajon mi merre is lehet, az Észak-Somogy  túristatérképe gyakorlatilag nem használható.  A szerencse ezúttal is mellénk szegődött és a mezőkön dolgozó emberekkel találkoztunk, ők ismét útbaígazítottak bennünket  és igy nyilegyenesen mehettünk tovább Vitya felé. Egy érdekes partifecske vagy valami hasonló,  lyukakban élő madár-lak  mellett mentünk tovább egy szántóföld széli ösvényen. A lejtőn leérve egy hídra érkeztünk és kereszteztük az itt még csak erecske formájában csörgedező Deseda-patakot, mely azért vigan és viszonylag bővizűen csobogott. A forrása itt található a közelben.
Kőszórásos keskeny úton érkeztünk be a településre, a központban egy busznmegálló található várakozó helyiséggel de pad és menetrend az nincs benne.  Egy arra járó hölgy mondta, hogy nemsokára jön a busz, - úgy két óra mulva - errefelé megállt az idő.. A település egyetlen utcája szerencsére nem esett útba , csak néhány házat érintettünk és Somogyvár felé indultunk tovább az országutat követve. Ez a közút amin busz is közlekedik szintén hiányzott a tuhu-ról így ezt is felmértük. Kökényt kóstolgatva  ráérősen mentünk tovább. Sok, őszi szinekben pompázó fát, cserjét és virágot láttunk, és fotóztunk. A somogyvámosi elágazásnál már túristaútra értünk, a sárga sáv jelzésre. Nosztalgiáztunk egyet a közeli nagyon szép  Pusztatorony kapcsán amit néhány éve geoláda keresés közben néztünk meg. Aki erre jár ne hagyja ki, megyénk  legszebb templomromja található itt! 
Somogyvár már közel volt , néhány szép feszület mellett elhaladva betértünk egy kis boltba és végre vásárolhattunk szatyrokat a sok gombának :-) és egy kis csokit is. Megnéztük a helyi műemlék templomot, a mellette lévő kálváriát, a Széchenyi kastélyt,  majd - tekintettel arra, hogy túratársam otthon hagyta a szendvicseit ( már nem először)  betértünk egy kis folyékony kenyérre egy helyi műintézménybe.  Bevallom nekem is jólesett.  A közben gyengén szemerkélő esőben még lesétáltunk a vasútállomásra és innen vonattal utaztunk haza.
Köszönöm a túrát, érdekes helyen vezetett, Somogynak ezt a részét nem ismertem eddig, de érdemes erre is túrázni.