Kaposvár
2006.05.17.
- hev -
A
vártúrázást illik komolyan csinálni
még akkor is ha nekem ez a vár "idehaza" van.
Természetesen a mozgalom keretében is bejártam a
csekély maradványokat és azért most , ebben
az időpontban mert a várunk közelében az egykori
külsö vár területén , ahol az 1600-as
években a város épületei álltak
jelenleg leletmentő ásatás van. A Pláza mellett a
Vár utca D-i oldalán újabb nagy
épitkezés kezdődik ezért van most
ásatás, hogy mentsék ami még menthető. Az
ásatási képek mellett a vár sarok
bástyáiról is csináltam
néhány képet , most igy néznek ki. sajnos
még a vár egykori helyére emlékeztető
Emléktáblát is ellopták , talán majd
egyszer visszakerül.
A vár történetét szokás szerint a
varak.hu honlapról idézve ismertetem.
RÖVID TÖRTÉNET:
A
kaposvári
vár a felmérések szerint a szabályos,
négyzetes alaprajzú, síkföldi
típusú várak csoportjába tartozik.
Eredetileg egy négyzetes alakú,
téglából épült lakótornya volt,
melyet feltehetõen sövényfal, az egészet
pedig árok és sánc vett körül. A XV.
századi bõvítése során a
palánkfal helyett kõfalat építettek,
míg a XVII. századi metszeteken látható
négy sarokbástya XVI. századi eredetû.
A vár északnyugati részén helyezkedett el
az ún. Kanizsai-kapu, a mai Széchenyi tér
tájékán pedig a Szigetvár felé
nyíló kapu. A különbözõ
lakó- és egyéb épületek a vár
délnyugati oldalán helyezkedett el.
Ma már csak a délkeleti bástyájának
igen csekély téglamaradványa
található a terményraktár
területén. Ennek megóvására sem
történt mind ez ideig semmi intézkedés,
így néhány esztendõ múlva még
ennyi sem marad meg Kaposvár nevezetes
várából.
A honfoglalás során e vidék a Botond törzs
szálláshelye volt.
A helység neve a XIII. században ,,Rupolvár,
Ropolújvár, Újvár, Kapus,
Kaposújvár" alakban fordul elõ, amely 1273-ban -
amikor a vármegye itt gyûlést tartott - a
Buzád nemzetségbõl származó
Ákos comes birtoka. A helység nevébõl arra
lehet következtetni, hogy már ebben az idõben
lehetett itt egy palánkkal, sövényfallal
megerõsített udvarház vagy várszerû
erõsség. A helység elsõ okleveles
említése 1313-ból való, ekkor a Gut-Keled
nemzetségbõl származó Amadé fia
Miklós, a rupolvi uradalom felét nyerte
rokonától, Monoszlói Egyedtõl. Elsõ
várnagyát 1359-bõl ismerjük, a Ludány
nembeli Födémesi Jánost, Szobonya fiát, aki
egyben a rábaközi alispáni tisztességet is
viselte. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a
rupoli plébániát már említik.
Vára elsõ ízben Zsigmond 1403-ban kelt
oklevelében szerepel ,,Castrum Rwpulwywar" alakban, amikor a
király a hûtlen Rupolújvári Tamás
Henrik fia János erdélyi vajdának
adományozta tartozékaival együtt. Tamási
László és testvére Henrik 1423-ban
örökösödési szerzõdés
alapján minden magyarországi birtokaikat,
köztük Kaposvárt is vérrokonuknak, serkei
Lórántfi Györgynek és utódainak
hagyományozták. Tamás Henrik azonban 1443-ban
Héderváry Lõrinc nádorral és
fiával, Imrével kötött
örökösödési szerzõdést,
melynek alapján Héderváry Lõrincet sem
sokkal késõbb a birtokba be is iktatták.
Elfoglalni azonban nem tudta, mert Újlaki Miklós
erdélyi vajda erõszakkal megszállta
Kaposvárt és más hozzá tartozó
birtokot. Ez ellen az 1445. évi pesti
országgyûlésen Héderváry
Lõrinc panaszt emelt. Az országgyûlés a
panaszt úgy döntötte el, hogy a Tamásiaknak
1423-ig szerzett birtokait pedig a Héderváryaknak
ítélte oda. A határozatot azonban nem
tudták végrehajtani, mert Újlaki Miklós
Lórántfi Györggyal kötött ezutáni
egyezsége alapján továbbra is a vár egyik
részének birtokosa maradt, melyre ezután 1458.
szeptember 14.-én V. László
királytól adománylevelet is nyert. A vár
másik része a szerdahelyi Dersfieké lett.
Újlaki Miklós 1476-ban enyingi Török Ambrusnak
zálogosította el itteni birtokrészét.
Mátyás király uralkodása idején
Újlaki Lõrinc szerémi bán volt a birtokosa.
Újlaki fellázadt II. Ulászló ellen,
ezért a király parancsára 1494-ben Drágfi
Bertalan a várat elfoglalta. Késõbb Újlaki
kegyelmet nyert, és Kaposvárt is visszakapta a
királytól. Újlaki magtalan halála
után királyi adományként a szerdahelyi
Dersfi családé lett az uradalom, akik az 1500-as
évek elején enyingi Török Imrének
zálogosították el. A Dersfiek 1536-ig voltak
birtokosai Kaposvárnak, mely ezután királyi birtok
lett.
A gyengén felszerelt várat 1555. szeptember 8-án
Tujgon pasa vette ostrom alá. Horváth György
és Kobak Miklós szeptember 12-én
Korotnáról levelet írtak Zrínyi
Miklósnak, melyben segítséget kértek.
Az ostrom ötödik napján azonban Széll
Péter ideiglenes parancsnok, mielõtt a
segítség Dersfi István vezetésével
megérkezett volna, a várat elhagyta, és így
a töröknek sikerült azt elfoglalni. Széll
Pétert ezért a tettéért Pápán
elfogták, és Török Ferenc parancsára egy
fára felakasztották.
Ferdinánd fõherceg parancsnoksága alatt a
császáriak visszavették ugyan a várat, de
1557-ben már ismét a török benne az úr,
és 133 évig birtokában is tartotta. A
török õrség létszáma 1568-ban
255, 1570-ben 211, 1618-ban 309, 1659-ben 225 fõ.
Kaposvárt 1686-ban, Buda várának
visszafoglalása után a Lajos bádeni
õrgróf vezette sereg szabadította fel. Egy 1686.
április 19-i elismervény szerint Esterházy
Miklós birtoka volt. Az ezután is a családé
maradt.
I. Lipót király parancsára 1702-ben teljesen
lerombolták a várat.
A gazdasági épületet a XIX. században
bontották le. 1931-ben a Nostra terményraktár
építésekor a vár, még, megmaradt
romjait is teljesen elpusztították.
Link: Deák Varga Dénes: Hol rejtõzik Kaposvár vára ? (Mûelékvédelem 37. 1993/2) IV.71.8
Magyar Kálmán: Kaposvár, Vár