A honfoglalás során e vidéket a
Lád nemzetség szállta meg. E nembõl
származó Tar Zerind fia Koppány vezérnek
lett a székhelye, aki itt várat is
épített.(Más szerzõk szerint Koppány
vezér székhelye nem itt, hanem a mai
Törökkoppány közelében lehetett). A
vár az egykori monostorral a község feletti dombon
állt. Az utóbbit feltárták és a
romokat konzerválták.
Koppány - aki az õsi hagyományokhoz
ragaszkodó magyarok egyik vezére volt - I. István
király elleni csatában Veszprém mellett
döntõ vereséget szenvedett, maga is fogságba
esett és kivégezték. Az elfoglalt Somogyvár
királyi vár lett, 1163-tól gyakran szerepelt
okleveleinkben. A XIII. század végén Henrik fia
Miklós foglalta el, kitõl rövid idõ
után III. András szerezte vissza. Várnagyát
Panchik fia Bodon mestert 1317-ben és Miklós mestert
1331-ben említik.
Zsigmond király 1410-ben mint királyi várost
adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek.
Ez idõben tehát a vár romos lehetett, melyet a
Marczaliak sem építettek újjá, és
ezután sem szerepel okleveleinkben. Az 1474-ben kötött
örökösödési szerzõdés
alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár
és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben
királyi adományt is kaptak.
A törökök hódoltsági területe volt,
kiknek uralma után, 1677-ben Széchenyi György
kalocsai érsek nyerte adományul a
királytól. E család birtoka maradt az ezt
követõ idõkben is./Kiss G./
A Kupahegy teljes feltárása során elõkerült leletekbõl kiderült, hogy az 1091-ben felszentelt monostor valószínûleg csak a XII. században kapott kõfal kerítést. A XI. századi rétegek alatt közvetlenül a bronzkori réteget találták, tehát Koppány vezér vára itt nem lehetett. /Bóna/
![]() Az alaprajz |
![]() A kilátóból ilyen |
![]() A kilátó |
![]() Egy kis rekonstrukció |
![]() Szent László jelképes sírja |