Vallomások Evgeniről (ki és miért kedveli?)

"Miért szerettem meg Zsenyát?

Zsenyáról elöször egy barátnőm mesélt nekem. Én már akkor évek óta nem követtem a műkorit, de akkor a többszöri biztatására megnéztem őt. És hát teljesen elragadott! Hogy mivel? A kisugárzásával? a karizmájával? a bájával?A harmóniával. Számomra ő maga a harmónia. A műkori maga pedig az erőlködésből született légiesség.
Zsenya nem tökéletes, mint Yagudin vagy Joubert. Ő nem tökéletes, ő esendő (soxor szó szerint is!:))) , de ő zseniális is. Zsenialitása nem a szabályszerű, kiszámítható precizitásból táplálkozik (mint Goebelnél), hanem a kiszámíthatatlan hangulataiból. Van, hogy felszántja a jeget, de van hogy olyan gyönyörűségesen fut, úgy röpül, siklik, suhan jégen, szinte száll a jég fölött, mint egy angyal. :) Mindeközben törődik a közönséggel: játszik, nevet velük, szinte állandó szemkontaktusban van velük. Mágikus hatása van az emberekre. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen (a férfiak közül), akit a VB-n is felállva ünnepeltek két gála kűrön keresztül is, az EB-n pedig, hiába veszített, vastapssal és a stadiont megremegtető dübörgéssel köszöntötték a gálán. Yagudint, Joubert-et csodálják - őt imádják. Ezt persze lehet csúnyábban és irigykedőbben is megfogalmazni: ő egy showman; és lehet úgy is megfogalmazni, hogy elvarázsolja a közönséget. Szenvedélyt, játékot, őrültségeket, humort és mindenekfölött egy szebb világ harmóniáját adja nekik azon a pár percen keresztül, amig ő a "király a jégen".

Az ő ihletésére és tiszteletére született ez a honlap, remélem, élvezni fogjátok!
(Adastra)

"Plushenkonal .... O is azt adja, amit varnak tole.. De valahogy megis radob egy lapattal, valami olyan fantasztikusat visz bele, amiben igazabol ott van o, vagy nincs? Ez Plushenko nagy varazsa. Mindig valami fantasztikusat nyujt, es mindig meglep valamivel. Nem lehet tudni, hogy most meddig o, es hol kezdodik a muvesz, vagy hogy egyaltalan mint ember mennyire van benne.. Amikor mar azt hiszi az ember, hogy kesz, ennyi, ennel tobbet mar nem tud ez az ember adni, akkor egyszercsak atmaszik a palankon, es tancolni kezd egy nezovel:) Vagy egyszeruen csak egy mimikaval, gesztussal ad valamilyen pluszt.
Na es Plushenko egy igazi muvesz.. Valami olyan jon at belole, ami elgondolkoztatja az embert, nem csak a produkcio idejere, de utana is. Lattatni tud egy olyan vilagot, ami az o fantaziajaban letezik, es altala elohivja a mi fantaziankban rejtozo csodakat, jaj, nehez errol beszelni. Elmesel egy tortenetet, a show alatt nem is fogom fel, hogy mirol van szo, megszunik minden, csak ez az ember van.. Ha ez nem muveszet, akkor nem tudom, hogy mi a muveszet. Es utana is annyira a hatasa alatt van az ember:) Annyira "tokeletes" az eloadasa, hogy ha hibazik is, akkor is elsiklunk felette, eszre sem veszi az ember, ha egyszer mar magaval ragadta ot. Addig a pontig persze, amig o akarja ezt. De EB-n pont lehetett latni, hogy ha o elvesziti ezt az erot, akkor mindennek vege..
Plush nem csak a szemnek tokeletes latvany (sot neha a szemnek nem is annyira), de a szivnek es a leleknek kulonleges elmenyt ad. Nem jatsza meg magat, a jegen muvesz, off ice pedig onmagat adja. Talan van benne megis egy kis megjatszas, bar ezt nem is annak neveznem. Inkabb gyanakvo tavolsagtartasnak tunik( tunik!) , hogy mindenkivel morci, de valojaban latszik az, ahogy egy pillanatra belenez az ember szemebe, hogy nyitva tart egy kaput az embereknek. Be lehet jonni, de az o felteteleivel. De hat ezt nem szoktak eszrevenni. Szoval ez az a tesztelgetes, ami nekem igy utolag nagyon tetszik. Es aki tesztel, ilyen modon, az egy kicsit ugye jatszik? :) Mert a zord morcos ego kepet kell mutatni, hogy meglassa a tolunk kapott, inkabb osztonos valaszt erre. Nekem olyan erzesem volt, hogy nem is a tudatos viselkedesunket tesztelte, hanem az osztonos, tudatalol jottet. Hogy mit reagalunk arra, hogy a szemunkbe nez.. Ahogy szemunkbe nez azzal a hatartalannak tuno egoval. Mert ugye ha nem ezzel a vetitett viselkedessel tenne ezt, mas lenne a reakcionk, korantsem olyan oszinte es osztonos. (Az ember az elutasitasra mindig osztonosen valaszol tudat alatt, az elso mps-ben, de ha valaki kedves, akkor az mar korantsem osztonos valaszt valt ki belolunk).
És az emberek altalaban nem mennek at ezen a teszten. Egyetlen egy pillanatnyi a lehetoseg elottunk, egyetlen egy pillanatra all nyitva a kapu. Akkor amikor o akarja. Akkor amikor radnez, es belenez a szemedbe. Ha allod a tekintetet, atmentel a tesztjen. Ha nem, es szinte biztos, hogy elkapod a tekinteted, akkor tobbet nem fog a szemedbe nezni. Ettol meg lehet beszelni vele, lehet joban lenni vele, de o nyitani feled tobbet nem valoszinu hogy fog.
Persze lehet, hogy reszerol is teljesen tudatalatti teszteles ez, de en nem hiszem. O nagyon is uralja ezeket a dolgokat. Mert kulonben nem venne fel a masik ember pillantasat, ha az atment a teszten. Es utana is. Nem kezdene semmit ezzel az "eredmennyel". Szerintem o nagyon is tisztaban van ezekkel a dolgokkal:) Nagyon tudja hasznalni a testbeszedet, nagyon ugyel minden mozdulatara. De amikor a tesztalany atmegy a furi tesztjen, akkor utana ezek mar masodlagosak lesznek."
Na, bocsika, hogy mar megint ennyit errol a Plush temarol:)
(Helga)

"Gyerekkoromban, mint a kislányok többsége, én is szerettem a szép, légies táncot, éppen ezért a műkorcsolyát is. Az évek múlásával viszont csökkent az érdeklődésem a korcsolya után. Egyszercsak újra nálunk rendezték a műkorcsolya EBét, és egy barátnőm kérlelt, hogy menjek el vele megnézni a Világ Legnagyobbját (The World's Greatest :)), azaz Zsenyát. Gondoltam, láttam én már eleget korcsolyát, és azt se tudom, ki az, így nem mentem el vele, még a sporthíreket se néztem/hallgattam.
Ám úgy gondolom, hogy nem lehet a dolgok, események elől elfutni vagy kikerülni őket. Aminek eljött az ideje, az úgyis utat talál az emberhez, így jártam vele én is.
Már ment az EB, mikor egyik este, miközben vasaltam otthon, félszemmel nézve csak a tévét, az egyik csatornán feltűnt egy csodálatosan mozgó és valami hihetetlenül magnetikus kisugárzású fiú a jégen. Még akkor sem tudtam, kicsoda is ő, csak azt, hogy szívet melengető vagy éppen szívettépő, ahogy ott táncolt a jégen. Észre sem vettem, mikor ültem le a tévé elé... Csak a kűrje végén ugrottam fel, mikor meghallottam a nevét. Azon nyomban lelkesen telefonáltam a barátnőmnek, és ő is pont ugyanezt tette.
- Láttad? ő volt! fantasztikus! - kiáltoztuk a kagylóba nagy lelkesen.
És ettől a naptól kezdve minden érdekel engem, ami Zsenyáról és magáról a korcsolyáról szól, vagy bármi köze is van hozzá. Olyannyira, hogy addig nem nyughattam, míg magam is meg nem tapasztaltam, milyen is azon a csodás fehér jégen suhanni. Azóta, ha lehet, még jobban csodálom a fiút, mert ráébredtem, hogy az a légies könnyedség, ahogy a jégen suhan, igencsak komoly munka gyümölcse. Olyannira, hogy ezt a könnyedséget nem is sikerülhet akárkinek elérnie, még akkor sem, ha igazán sokat gyakorol is az illető. Ahogy mondani szokták: erre születni kell. és ha valaki, Zsenya erre született!
Én pedig áldom azt a pillanatot, mikor elöször láthattam őt, még ha csak felvételről is. Amikor a jégen vagyok, szinte látom őt magam előtt, ahogy könnyed eleganciával száll a jég fölött, és ez ad erőt, újra és újra arra ösztönöz, hogy én is korizzak, és várjam az újabb lehetőséget, hogy láthassam őt, ahogy észrevétlenül boldogságot lop az emberek szívébe."
(Kata)


"Talán értitek, miért vagyok úgy oda Szentpétervárért :) Persze ennek nem csak Evgeni az oka, de vele kezdődött ez az elsöprő orosz - imádat, persze visszamehetnénk Tolsztojig, meg Dosztojevszkijig ... .. .
Szóval Zhenya egy bálvány, egy példakép, egy jó minta a fiatalok és az idősebbek számára is. Bizonyítéka annak, hogy ha az ember elég elszánt, elég kitartó, és van némi tehetsége, akkor mindnet elérhet, amit csak akar.

Én akkor fedeztem fel magamnak a műkorcsolyát, és ezzel egy időben Plushenkót, amikor még Jagugyin volt az oroszok reménysége. Zhenya fiatal volt, még a mostaninál is fiatalabb!, de a lányok már sikítottak, mikor hasra vágta magát a jégen, és vigyorogva szántotta fel az amúgyis barázdás fagyott vizet, elégedetten tekintve az örjöngő tömegre, miközben én azon aggódtam, hogy a legnemesebb szerve el ne fagyjon a mutatvány alatt :) Pedig akkor Jagugyin lett az aranyérmes. De ez a kis szőke bohóc a maga gálaprogramjával lenyűgözött. (Az előtte zajló versenyt nem láttam, úgyhogy a művészi kifejező erő még nem zavarta össze a lelkemet.)

Ettől kezdve érdekelt a korcsolyasport. Vártam a tv-közvetítéseket, utánanéztem a szabályoknak, kezdtem megismerni a versenyzőket, nem csak a férfimezőnyből. És egyre inkább imádtam őt, Evgeni Plushenkót. Mindent gyűjtöttem róla, amit csak tudni lehet. Az Internet egy fantasztikus találmány, csak beírja az ember a keresőbe, hogy Plushenko, és nem győz ámulni rajta, mennyi mindent talál róla. És hogy mennyi rengeteg ember rajong érte.

Ez a rajongás elég megmagyarázhatatlan élmény. Mindenki más okból rajong valakiért, vagy valakikért. Miért pont XY-t szúrjuk ki magunknak, miért pont ez vagy az a fickó vagy nő van ránk olyan hatással, amit a nem rajongók képtelenek megérteni? Meddig terjed az egészséges csodálat és elismerés, és mikor csap át beteges szenvedélybe?

Nálam, így túl a 26-on, már összetett élmény a rajongás. Inkább példaképet keresek, mint szupermodell filmsztárokat vagy rockzenészeket, akik dögös cuccban késztetnek álmélkodásra... persze ennek is megvan a maga romantikája. De nekem az volt a furcsa, hogy ez a fiú képes elkápráztatni, lenyűgözni, a sárból felemelni - és ekkor még igen keveset tudtam róla. Aztán érdekelt az élete, minden körülmény, ami idáig vezette. A sokat emlegetett beteg gyerekség, a nehéz pétervári évek, a jó öreg Mishin, a második apa, a jóbarát.

Sokan és sokat foglalkoznak vele. Én is beálltam a sorba. Odáig fajult a dolog, hogy egy magyar nyelvű honlapot csináltam neki - magyarul nem is volt még ilyen, azóta azért bővült a kínálat.

Feltárult előttem egy új életforma lehetősége. Milyen is ez az Oroszország? Ez a bús, orosz lélek... milyen is ez a szuperlatívuszokban emlegetett Szentpétervár? Zhenya tényleg ennyire lokálpatrióta, vagy ez az egész csak az image része? Sokat tudakozódtam Szentpétervár felöl, és be kellett látnom, hogy valóban csodálatos hely. Jó háttér egy olyan embernek, mint Evgeni. És jó úticél egy olyan embernek, amilyen én vagyok.

Ezért szeretném, ha minél többen megértenék őt, és engem. Őt azért, hogy néha miért hideg vagy kedvetlen, hogy miért kemény, hogy miért tűnik úgy, mintha igyekezne távolságot tartani és elkülönülni mindentől és mindenkitől, holott ő igenis barátságos, érzelmes, érzékeny és nyíltszivű. Engem pedig azért, hogy miért is szeretem Evgenit annyira."
(Betti)
Ha te is szeretnéd megfogalmazni pár mondatban, mit jelent számodra Zsenya és az ő korcsolyázása, írd meg az email-címemre, és én szívesen megjelentetem a te "vallomásodat" is!!!
saille@freemail.hu