Őrség; Göcsej;
Hetés;
Muravidék
A muravidéki magyarság
mintegy harminc település keretében él ma
Szlovéniában, azon a területen, amely egykor -
1920 előtt - a történelmi Vas és Zala
vármegyék délnyugati részét képezte. A
magyarlakta terület legalább két hangsúlyosan
kimutatható néprajzi egységhez tarozik,
illetve azok alcsoportjaira való tagolódás a
jellemző. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy a
történelmi Őrség ma Szlovéniához tartozó
falvai az említett néprajzi tájegységhez -
mármint az Őrséghez - sorolhatók.
Többé-kevésbé a Hetéshez tartozó települések
kérdésében is megegyezik a szakmai vélemény.
Így a szűkebben értelmezhető Hetéshez a mai
Muravidéken néhány falu tartozik, azonban a
hetési szokások, néprajzi jellegzetességek és
a paraszti viselet összehasonlítása esetén
könnyen megállapítható, hogy e - a hozzá
szorosan kötődő Göcsej tájegység jellemzőivel
párosult és kiegészült - néprajzi és
kulturális szempontból egyaránt jellegzetes
terület a Lendvavidéknek szinte az egészére
jellemző, de hatása Dobronak és Szentlászló
esetében is erőteljesen érvényesül.
Megtörténhet tehát, hogy az érdeklődő e
viszonylag kis földrajzi területen egyszerre
találkozik a Hetéssel és az Őrséggel, a
Lendvavidékkel és a Göcsejjel.
Őrségi viselet
Az Őrség és
a Vendvidék eredetileg történeti és néprajzi
tájegység. Népi hagyományai, építészeti
kultúrája és természeti értékei ritka
látványosságot jelentenek.
A
Zala forrásvidékén, részben a Kerka völgyében a
Vendvidék Göcsej és a Hegyhát szomszédságában fekvő történeti-néprajzi táj neve.
Kiemelkedő, táblás terület, amelyet vízfolyások, patakmedrek tagoltak.

Göcseji viselet

A férfiak rövid derekú, gallértalan vászoningét a múlt század második
felében váltotta fel az elöl gombos, mellén letűzött ráncokkal, mizlivel
díszített, kézelőbe ráncolt bő ujjú ing. Ugyanekkor a szűk, 1 vagy 2 szeles,
csak kevéssel térden alul érő gatyák helyett bő, szedett gatyákat
kezdtek hordani; a fehér, rojtos főszedett kötín vagy előkötő helyett
pedig fekete vagy kék kötényt. Az ingen nyáron puruszlit vagy lajbit,
télen mellest viseltek.
Az asszonyok hosszú ing vagy alsóümög helyett a múlt század
második felében bevarrott ujjú, bokrosujjú ingvállt, rövid
ümögöt vagy
kézelős ümögöt kezdtek viselni. A hosszú ingen viselt, lapos ráncokba szedett
szoknyát vászonpéntőnek nevezték. A felsőruhaként viselt vászonszoknyát
kékre festették, ehhez gubaccsal feketére festett fodros vászon előkötőt
kötöttek.

Hetés-LENDVAVIDÉK,
ZALA
MEGYE, DÉL-NYUGAT DUNÁNTÚL
Göcsejjel szomszédos, a Kebele és
a Lendva patakok között elterülő 11 falu vidéke. Neve
valószínűleg összefügg a „hetes” számnévvel, és
feltehetően ma már elhomályosult egyházi, irodalmi vagy
közigazgatási egység emlékét őrzi. Tágabb környezetét a
Lendva pataktól, ill. Alsólendváról, a táj vásáros
központjáról Lendva-vidéknek
is nevezik. Kultúrája a szomszédos DNy-dunántúli tágabb
környezetével azonos.1920-ban szakították
ketté a területet.
 |
 |
Öregasszony cifraködmönben, fején pacsával |
Női
ködmön |
 |
 |
Színes
női viselet1903 |
férfiviselet
|
 |
 |
Asszony fehérben "pacsá"-val (kendő szerű)
|
Régi női fehérviselet háta Göntérháza
|
Forrás:
http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=19388
http://WWW.MAGYARMUZEUM.ORG
| |
| | | | | | | |
| |